A terhesség – esetemben inkább vemhesség – vége felé közelítve merült fel bennem, hogy összeszedem azt a pár dolgot, amit a vemhességben élveztem és rendkívül gyűlöltem, gyakorlatilag a korosztályunk által ismert Tíz dolog, amit utálok benned (Ten Things I Hate About You) című remek műalkotás alapján.

Szóval, tíz dolog, ami utáltam a terhesség során:
 

1. Gyomorgondok alias a puffadás és székrekedés elválaszthatatlan kombinációja

Nem tudom, melyik kismama hogy volt ezzel, de én a terhességem jelentős részét léggömb állapotban töltöttem és puffadtam. Nem használt semmi sem, bár gyógyszeres megoldással nem is próbálkoztam, és a szódabikarbónát sem mertem kanállal eszegetni. Így maradt a kamillatea embertelen mennyiségben, és a csoda várása, ami vagy jött, vagy nem. A puffadás természetesen kéz a kézben járt a székrekedéssel – vagy ahogy mi fogalmaztunk családi körben – megrekedéssel, mert unalmas lenne, ha az embernek a gyomrával semmi gondja nem lenne.

Korábbi bejegyzéseimben írogattam, hogy mennyi mindent megpróbáltam – aszalt szilva, rengeteg rost, kávé, korpa, körte, teljes kiőrlésű dolgok. Végül odáig jutottam, hogy egyik sem jó semmire, ezeket kombinálva kell fogyasztani. És akkor még mindig a szervezetemen, a csodán, a Mars és a Plútó megfelelő szögben történő együttállásán múlik minden…

2. Gyengeség és fáradtság, mert napközben szeretek alvajárni

A terhesség előtt nagyon aktív voltam, tele rengeteg energiával, és alig vártam, hogy a hétvégét tele tudjam szervezni programokkal, utazgassunk férjemmel mindenfelé és menjünk! Na, a vemhesség során ez olyan lendületesen törlődött az életünkből: nem bírok utazni. Igazából nemcsak utazni nem bírok (a kocsiba beszállás és kiszállás a tortúra netovábbja – alacsony az ülés…), hanem semmit sem bírok csinálni, ha nem tudok eleget pihenni. Igazából csodálom, hogy a terhesség első három-négy hónapjában úgy tudtam dolgozni, hogy nem vettek észre rajtam semmit. De a gyengeség és fáradtság olyan szintű, hogy naponta két-három, legjobb esetben négy-öt órát tudok pakolászni, mászkálni, utána lefehéredek, a Tevebaba leül és befeszít és végünk van. A bokák dagadásáról már nem is beszélve (elefántláb…). Iszonyatosan hiányzik a sport, a korábbi Spartan Race és a rúdtánc órák. Vagy az, hogy szombat reggel felkelve azt mondjam férjemnek, hogy ugorjunk le a Balatonra, olyan szép idő van!

3. Álmatlanság: az éjszaka nem alvásra való ám!

Korábban a világ legjobb alvója voltam, aki bárhol és bármikor bármennyit tudott aludni, és éjszaka viharra vagy szirénázásra vagy atomrobbanásra sem ébredt fel. A vemhesség kezdete óta ez a visszájára fordult, és nem alszom! Lefekszem aludni és jobb esetben két óránként felkelek, pisilek, és nem tudok visszaaludni. Nem kényelmes aludni! Nem tudok aludni! Pedig lenne időm, és reggel nem kell korán kelni, de nem, nekem hajnalok hajnalán kipattan a szemem, a Tevebaba pedig belém rúg, és nincs mese: fel kell kelni, mert annyira mocorog, hogy esélyem sincs aludni.

4. Pisilnem kell! Most! Azonnal!!!!!!

A terhesség előtt is viszonylag sokat jártam mosdóba a tekintetes folyadékmennyiség miatt, amit naponta elfogyasztottam, de most az egész állapotom egyik legfontosabb szempontjává vált a dolog. Ha bárhova megyünk, a legfontosabb szempont, hogy hol tudok pisilni, és ha nem tudok, akkor még jobban kell értelemszerűen. De este a legrosszabb: amikor többször arra ébredek, hogy nagyon kell… Ilyen esetekben természetesen nem úgy mozgok, mint egy pingvin, hanem mint Max Verstappen, ha volt csapattársa, Daniel Ricciardo beelőzi (még mindig a Forma 1-es sorozat hatása alatt vagyok…).

5. Hormonális hullámvasút:

Korábban alapvetően kiegyensúlyozott ember voltam (vagy legalábbis annak tartottam magam), temperamentumos, lendületes, jó kedélyű és vidám. Nos, ez is megváltozott: a hormonok hullámvasútja miatt a kiegyensúlyozottság már a múlté, helyette előjött belőlem a pszichopata, passzív-agresszív nebáncsvirág, aki képes másodpercek alatt – nos, ez gyenge kifejezés, mondjuk inkább úgy, hogy gyorsabban, mint ahogy a Ferrari felgyorsul 100-ra (kedvenc stream szolgáltatónknál a Forma 1-es dokumentumfilmet bámultuk) – idegbeteggé és agresszívvá válni, illetve sírva fakadni, de legalább minden baromság miatt. Legyen ez a férjem egy kis, minden rosszindulatot nélkülöző megjegyzése, vagy akár egy ki nem fordított zokni a teregetésnél. Nagyon remélem, hogy ez az állapot meg fog hamarosan szűnni, mert (szerintem is) rendkívül elviselhetetlen vagyok…

6. Mozgáshiány avagy a nemzetközi jog mellett/helyett én lettem a béna kacsa

A már korábban is említettek szerint iszonyatosan fáradt és gyenge vagyok, ráadásul a vérnyomásom leginkább lefelé tart, míg a pulzusom felfelé (vérszegénység rulez!). Ebből kifolyólag remekül tudok szédelegni, dolgoknak nekimenni és/vagy lefejelni azokat. Mivel veszélyeztetett lettem a hisztamin miatt, így a sportolástól is alapvetően el lettem tiltva – legalábbis Spartan Race kilőve, rúdtánc kilőve, vízbe fulladni nem kellene, futás kilőve, stb. Ebből kifolyólag krónikus mehetnékem van, hogy legalább sétáljunk vagy túrázzunk, de azt meg nem bírom, mert iszonyatosan gyorsan elfáradok.

Abban bízom, hogy a szülést követően szép lassan regenerálódni fogok, és minél előbb használatba vehetem a tűzpiros svéd Ferrarinkat, és a Tevebabával mehetünk először sétálni, majd kocogni és utána futni. Nagy vágyamtól – októberi Spartan Race – a védőnő eltiltott a szoptatás miatt (fertőzésveszély és túlzott igénybevétel), így a 2020-as téli versenyre szeretnék majd elmenni, és az tartja még bennem a lelket, hogy 2020-ra célként tűztem ki magam elé újra egy trifecta összegyűjtését (három különböző távú Spartan Race) és két vagy három Hurricane Heat (a Spartan Race katonai kiképzéses része) teljesítését. Reméljük, a Tevebaba is támogat majd ebben, és megengedi, hogy az anyja nekiinduljon szépen lassan az anti-bálnásodásnak és ne azt érezze, hogy egy kövér disznó.

7. Magányosság:

A veszélyeztetettség miatt nem tudtam rendesen dolgozni sem – ld. korábbiakban említett családbarát munkahely – így napjaim jelentős részét a lakásban bezárva töltöttem. Ennek eredményeként az élő emberi kapcsolataim jelentősen lecsökkentek és hiányoznak az emberek. Mindig extrovertált voltam, igényeltem az élő emberi kapcsolatokat, beszélgetéseket, mászkálásokat, baráti találkozókat. De a barátok dolgoznak és nekik is rengeteg dolguk van, tehát keveset tudunk találkozni, különösen, ha a baráti kör nem ismeri rendesen egymást és a nagy összeülések is kimaradnak. A családom meg messze. Rendben, ne panaszkodjak: telefon és online kapcsolattartás. De ez nem olyan! Ráadásul még a Hörcsögöt sem tudom szeretgetni és nevetni rajta élőben – sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de iszonyatosan hiányzik, hogy a lábamat ne tudjam kinyújtani, hogy meg ne zavarjam a fél lábamon és a teljes takarón fekvő, hangosan horkoló hatkilós Hörcsögöt! Ebben az esetben ugyanakkor nem reménykedek abban, hogy jobb lesz, mert a szülés után is hosszabb időre be leszek zárva a lakásba.

8. Unalom:

Mint említettem, a vemhesség előtt aktív életet éltem, amire most nincsen lehetőségem, maradnak a lakásban végezhető tevékenységek. De még itt is minden összeesküdött ellenem: nem tudok annyit mosni, teregetni, pakolni, mosogatni, stb., hogy kitöltse a napomat. A virágok meg ráadásul – szerintem direkt – döglődnek, hogy ne kelljen velük sem foglalkozni. A bevásárlás egy ideig lekötött – bababoltok kínálatának összehasonlítása, listák írása, táblázatok szerkesztése – de most már azzal sem kell foglalkozni. Így a napok pakolgatással telnek, plusz gépezés – streamszolgáltató előfizetése legalább megéri, hímzés és olvasás. De nem lehet naponta több órányit hímezni és sorozatokat bámulni közben! Különösen, hogy már a hatalmas háziáldást is elkészítettem.

9. Orvoslátogatások:

Korábban is a gyakoribb orvoslátogatók köré tartoztam – hisztamin folyamatos monitorozása, kisebb sportsérülések, ellenőrző vizsgálatok – de most ami a terhesség alatt van, kezd kissé sok lenni a jóból… Mármint gyakorlatilag hetente-kéthetente járunk vagy jártunk valamilyen orvosnál: nőgyógyász, fogorvos, sportorvos, ultrahangos orvos, védőnő és genetikai intézetek. Igazából nem magukkal a személyekkel van gondom, hanem azzal, hogy időpontok kellenek, folyamatosan adminisztrálni kell – nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már több dossziényi papírom van a vemhességről, pedig – lekopogom – semmi bajunk sincs! Emellett az orvoslátogatásokkal a problémám, hogy a gyerekszülés nagyobb biznisz, mint az esküvő. A gyerekből az egyes orvosok, szolgáltatók, bababoltok jobban megélnek, mint egy nagy cég topmenedzsere. A vitaminokról nem is beszélve: folsav, magnézium, C-vitamin, D-vitamin, vas. Mondjuk legalább mindegyik külön gyártótótól van…

10. A piszkos anyagiak:

A veszélyeztetettség miatt viszonylag korán abba kellett hagynom a munkát, illetve az otthoni munkavégzést nem támogatta a családbarát munkahelyem, így ugye maradt a táppénz, ami – valljuk be – édeskevés. A munkámat imádtam, és a fizetés is teljesen rendben volt, ehhez képest a lelkemnek nagyon rosszul esik, hogy már hónapok óta nem vagyok keresőképes, és a férjem keres pénzt csak. A közös számlánkat már régebb óta próbáljuk beüzemelni, de hála az olasz bank magyar leányának, valami mindig hibádzik. Egyszerűen ettől rosszul érzem magam, pedig tudom, hogy ilyenkor ez a normális. Tudom, tudom, egy család vagyunk és együtt élünk, de akkor is… Bár az utóbbi időben elkezdtem elfogadni a helyzetet, és azért némi javulás is beállt.

Szóval, ezek a dolgok, amiket rendkívül utálok a vemhességemben. Ezek azok, amiket alig várom, hogy véget érjenek és a dolgok visszaálljanak egy normálisabb kerékvágásba, ha a normálisba nem is…

(Hisztis) Vemhes Tevelány

Ui.: Ne vegyétek ezeket véget nem érő panaszkodásnak, illetve nyafogásnak, nemsokára következik ennek fordítottja is, azaz jönnek a pozitívumok is!​​​​​​​

A SZERZŐ TERHESNAPLÓJÁNAK RÉSZEI ITT OLVASHATÓK:



Hisztamin-túlérzékenyen lettem terhes
Nincs olyan nőgyógyász, aki értene a betegségemhez
Pánikba estünk a macskakarmolástól
Szanaszét szurkálták a karomat
A szaloncukortól fetrengtem
Terhes vagyok, nyafogok
Magányos vagyok és unatkozom: terhesség otthon
A kismama finn metálkoncertre megy
Annyiba kerül egy babakocsi, mint egy használt autó
Hullámvasúton a hormonrendszerem
Társasházi közgyűlés: banyák vs. kismama
Szülés előtt két héttel költözünk
A pedikűrössel a legjobb dolog pletykálni
Az ügyeletre kellett mennem a nyolcadik hónapban
A thai fiúk nem örültek a hasamnak
Harmincötször voltam orvosnál a terhesség alatt
Vemhességem véget ér

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>