A 29. héten úgy éreztem, kissé beindultak a programok: védőnő, találkozás az egyik barátnőmmel, és az említett három mozi. Emellé – nehogy unalmas legyen – bevetettük magunkat a babakelengye összeállításának megkezdésébe. Szóval, e bejegyzésben kivételesen nem nyafogni fogok.
Védőnő és babamozi
A 29. héten találkoztam a tündéri, értelmes, korrekt és kedves védőnőmmel, aki az összes hülye kérdésemet megválaszolta (metálkoncert, szülési terv alatti zeneválasztás, stb.), és akivel megkezdtük összeállítani a babakelengyét. Nos, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden kell egy kisbabának – naiv lélek!
Utána pedig – mivel a Tevebaba lemérésére már régen került sor – időpontot szereztünk még aznapra babamozira. Hangsúlyozom, nekünk nem az volt a lényeg, hogy lássuk sok D-ben a Tevebabát, hanem az, hogy végre rendes méreteink legyenek, és tudjuk, hogy megfelelően fejlődik. Az ultrahangon egy rendkívül aranyos szonográfust kaptunk, aki megállapította, hogy a Tevebaba nem kifejezetten szereti, ha piszkálják, és végül egy óra alatt körülbelül hat-hét használható képünk lett. De a méretek rendben vannak és először láttuk tényleg a gyermeket – már most látható, hogy férjem orrát örökli, aminek én nagyon örülök, a férjem kevésbé…
Végül – nehogy unatkozzak aznap – sikerült egy nagyon jó barátnőmmel is találkozni, és végre megtartottuk a karácsonyi VIP partinkat (joghallgató, és emellett egy ügyvédi irodában dolgozik jogi asszisztensként), és pletykáltunk az esküvőjükről. Hallva, hogy mennyit küzd ő is, és mennyi mindent kell intézni, annyira örülök, hogy már túl vagyunk ezen végre – ezt úgy mondom, mintha már évek óta házasok lennénk a férjemmel, pedig körülbelül fél éve boldogítjuk egymást hivatalosan is.
Az unalom elkerülése végett még egy fogorvosi látogatás is belefért, terhesség óta másodjára, most csak ellenőrzés érdekében. Szerencsére minden rendben, márciusban még menni kell egy rövid körre a fogkő leszedése érdekében.
Ismeretterjesztő mozifilmek – avagy kinek is adjuk az adatainkat?
A múltkori bejegyzésben említettek szerint a héten háromszor voltunk moziban: orosz film a ritmikus sportgimnasztikáról (dögunalom, messze nem realista), orosz film a klónozásról (ld. következő bekezdés) és egy másik nemzetközi film Ratko Mladic tárgyalásáról (érdekes volt, de azért kicsit jobban is hangsúlyozhatták volna az ICTY eljárását).
Nos, a második filmre kitérve: aki látta a filmet, biztos feltűnt neki egy dolog: a kínai intézet, amely klónozással és egyéb genetikai bűvészkedésekkel foglalkozik, leginkább a genetikai betegségek szűrésére koncentrál, és az egyik ilyen vizsgálat, amely kicsiny hazánkban is elérhető és Kínába küldi ki az adatokat, abból jön a legtöbb bevételük. A film során az adatkezelésre is rákérdeztek, nem volt meggyőző a válasz. Amúgy az ott elhangzottak szerint 2016-ban már kétmillió (!!!) ember DNS-mintájával rendelkeztek. Tekintettel arra, hogy a tesztet mi is igénybe vettük betegségek szűrése érdekében, így valószínűleg már az enyémmel és a Tevebabáéval is. Az adatkezelést Kínában pedig inkább hagyjuk…
Bolyongás a Baba Marketing és Sales Birodalomban
Tekintettel a terhesség jelenlegi állására – 29. hét – férjemmel elérkezettnek láttuk az időt, hogy lassan elgondolkodjunk a babakelengye és egyéb szükséges dolgok beszerzésén. Elsőnek beléptem a kedvenc közösségi médiánkon több babakocsis csoportba és elkezdtem egyeztetni a szimpatikusabb eladókkal.
Na, de, hogy értsünk is hozzá, gondoltuk a férjemmel, elmegyünk az egyik nagy baba nagyáruházba (régebben ha ekkora üzletet láttam egy bevásárlóközpontban, be se mentem, mert akkora a kínálat, hogy ennyi dolgot én nem nézek át!) és babakocsi-szakértővé képezzük magunkat. Tekintettel arra, hogy nem értünk hozzá rendesen, a két nagy északi márkát néztük, mert azok nevét legalább ismertük. Szerencsére az eladók nem lehúzni akartak, hanem mindent értelmesen magyaráztak, mutogattak, és kérdéseinket korrektül megválaszolták. Eredmény: északiak igen drágák, de nem tudnak többet, mint az olaszok.
Ezt követően másnap két helyre elmentünk használt babakocsit nézni: az egyik helyen meglepődtünk azért, hogy a már többször használt, alapvetően jó állapotban lévő babakocsik is milyen drágák. A második helyen azért reálisabbak voltak. Aznap még egy másik bababoltban is próbálkoztunk egy holland, igen túlárazott márkával, amely csodaszép és rendkívül praktikus. Mondjuk az északi vagy a holland babakocsik olyan drágák, hogy azokból már jó állapotú használt gépjármű is kijön…
Eredmény: egyelőre semmit nem vettünk, és semmink nincs is még, de szerencsére még rá is érünk.
Vemhes Tevelány
A SOROZAT EDDIGI RÉSZEI:
Hisztamin-túlérzékenyen lettem terhes
Nincs olyan nőgyógyász, aki értene a betegségemhez
Pánikba estünk a macskakarmolástól
Szanaszét szurkálták a karomat
A szaloncukortól fetrengtem
Terhes vagyok, nyafogok
Magányos vagyok és unatkozom: terhesség otthon
A kismama finn metálkoncertre megy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
