Most, hogy lecsengőben a koronavírus (a továbbiakban: pestis) és bezárkózás időszaka is, így felmerült bennem, hogy készítsek egy rövid írást arról, hogy a Tevék mit is csinálnak bezárkózva (bezárkózva… mint valami jobbfaja szekta tagjai…).
Kezdjük ott, hogy február végén voltunk férjemmel egy lájtos koncerten, ahol valószínűleg összeszedtünk valamit, mert azt követő héten a férjem és a Tevebaba is eléggé lebetegedtek és a pestis összes klasszikus tünetét produkálták, kivéve talán a lázat (mondjuk hidegrázás volt helyette azért). Ezt követően elestem én is és hárman döglődtünk, bár a Tevebaba gyorsan kigyógyult. Az apja is viszonylag gyorsan átlendült rajta. Nem úgy, mint én: annyira köhögtem, hogy végül ezekben a vészterhes időkben kénytelen voltam elzarándokolni a háziorvoshoz, hogy ne pusztuljak meg.
Nos, a doktornő a köhögésem hallatán feltett egy maszkot és bizonytalan volt annak tekintetében, hogy pestis vagy nem pestis. Végül felhívta a zöld számot és arra jutottak, hogy mentővel irány egy kis kirándulás. Férjemet ezzel költöttem – nem örült neki. Mindenesetre összepakoltam hármunknak három bőröndbe és riasztottuk a rokonokat, hogy adott esetben Babateve megőrzésére keresünk jelentkezőket. A mentő gyorsan megjött és kikérdezés, vizsgálat alapján arra jutott, hogy ez bizony nem pestis, de mivel a rendszerben benne vagyok, nincs mese, irány a kórház.
Ez még március legeleje volt, így az egyik nem kifejezetten járványkórházat látogattam meg. Mindenesetre kellemes hat órát ücsörögtem a többi beteg között, anélkül, hogy bármi érdemi történt volna. Végül hat óra után megérdeklődtem, hogyha már pestis gyanúval behoztak, akkor nem kellene lassan valamit csinálni? Azt mondták, hogy szerintük nem pestis, így saját felelősségre eltávoztam. Nos, szinte biztos, hogy nem pestis volt, mert másnap kaptam antibiotikumot és utána rohamos javulásnak indultam. Azt mondjuk nem tudjuk, hogy az antibiotikumtól vagy édesanyám húslevesétől…
Tehát mielőtt beindult tehát a járvány rendesen, azelőtt már két hétig a négy fal szeretetét élveztük. És a kiránduláson kívül mivel teltek még a napok? Kezdjük ott, hogy bevásároltunk mi is. Leginkább ugyanazt, amiket szoktunk venni, konzervből vettünk összesen négyet (bevallom, megkívántam egy kis kukorica és zöldbab konzervet, mert már száz éve nem ettem) és lazacból is egy nagyobb darabot. És nekiálltunk berendezkedni a bezárkózott életmódra: tervek felállítása, orvosok és szolgáltatók (kozmetikus, pedikűrös, fodrász) lemondása és erkélyrendezés. Tekintettel arra, hogy nekem kellenek tervek, így a kreatív energiáimat a főzésbe öltem és mindig két-három napra előre eltervezem, hogy mit főzök. Emellett a mosás és teregetés is igen klasszikus elfoglaltsággá váltak. Végre sikerült rendet tenni mindkét nagy szekrényünkben is, az egyikben az irodai/alkalmi ruhákat szelektálni, selejtezni és szín szerint sorba rakni (a cipők is szín szerint lettek rakosgatva).
Na, igen és a legfontosabb: a rengeteg játék mellett végre ismét van időm hímezgetni. Azaz most egy hatalmas (mármint olyan tisztességes asztali futó méretű) kalocsai terítő készült el. Vagyis készülne el, mert két apró nefejelcs-szirmot nem tudok kihímezni, mert elfogyott a cérnám. Na, de mivel pestis van, nincs lehetőség elszaladni a kézimunka boltba és bevásárolni, helyette marad az online rendelés. A megrendelést azonban röpke két hét és több telefon után sem sikerült megfelelően visszaigazolni, így fennáll az esélye annak, hogy nem lesz cérnám és a terítőm befejezetlen marad… Amúgy igen: dübörög a pestis, be vagyunk zárva és nekem az a legnagyobb gondom, hogy nincs nefelejcskék cérnám… Igazi first world problem.
Mivel most séta nincs és edzeni sem tudok elmenni, kénytelen voltam ráfanyalodni az itthoni tornázásra, amit rendkívül utálok: szerintem unalmas és engem egyáltalán nem motivál. Plusz hiányzik az emberekkel az interakció is. De ez van, na meg a telefonon elérhető edzéstervek… Amiket Babateve rendkívül élvez: jön a Teve és átgyalogon anyám, aki épp tornázik tornázna. Majd lendületesen belegyalogol az apja meetingjébe és édesen belegügyög, majd lendülettel beleüvölt az ügyfél-meetingbe, csak hogy érezzék a finnek és a dolgozni próbáló más nációjú kollégák is a törődést.
Mindenesetre a karantén nyertese a Tevebaba lett: végre apa és anya folyamatosan otthon, lehet rengeteget játszani, szórakozni és fejlődni. Na meg mindent lepakolni. És visszapakolni. És átpakolni….
(már nem) Vemhes Tevelány
A szerző írásaiból:
Szoptatás kontra tápszer, avagy hogyan ugorjunk egymás torkának
Állás: kinek kell egy kisgyerekes anya?
A babát nem érdekli a rénszarvas és a sarki fény
Nem fogsz sokat aludni a szülés után a Honvédban
10 dolog, amit imádok a terhességben
10 dolog, amit utálok a terhességben
