35.hét
A héten szó szerint semmi extra nem történt, így nem lesz hosszú a mostani beszámoló.
90%-ban, tekintve a hőséget, a négy fal között tengettem a napjaim, próbáltam hűteni magam és sokat pihentem. Ebből kifolyólag kevésbé volt rossz a vérnyomásom, és a lábam se dagadt annyira (és írni se adott témát nagyon ide). Nagyon-nagyon meleg volt, esténként ültünk ki Férjjel kicsit levegőzni, amikor nem volt 35 fok csak, 30. Őt is nagyon megviselte a hőség.
Sokat feszül a hasam mostanság, keményedik időnként. A pulzusom is van, hogy az eget veri, így duplán jótékony hatású az ilyenkor bevett magnéziumadag.
Sajnos klímánk nincsen (még) így a reggeli szellőztetés taktikájával éltem, már amikor visszahűlt annyira a levegő éjjel, hogy megérje korán kinyitni mindent. Az esetek többségében azért ért minket némi hűs szellő hajnalban.
Mostanában ha leejtek valamit, olyan, mintha kútba veszett volna. Lehajolni/guggolni érte? Áh… kínszenvedés. A térdeimet hagyjuk is, csak ne kelljen felállni. Én nem is értem honnan ez a nagy ízületi fájdalom, hiszen alig 7 kiló jött fel. Az mondjuk igaz hogy a súlypont az máshová került, lehet ettől is a kialakult kellemetlen érzés. A hólyagom is állandó kiképzés alatt van, a Kicsi feje folyamatosan nyomogatja. Éjszaka 2 óránként menetrend szerint kelek a pisi körre.
Berendeztük nagyjából Pötyi szobáját, feldekoráltam a falat, Férj pedig felfúrta a polcokat, amik sajnos még félig üresek, de volt időm rendelni rá még dekorokat így nem maradnak így. Elpakolni való még mindig akad, de az már a legkevesebb.
A tüzes nappalok hétvége felé kezdtek kicsúcsosodni, és itt érkezünk meg a péntek éjjelemhez, amit nem kívánok senkinek. Voltak már car éjszakáim amióta Pötyit várjuk, de ez most mindegyiket megfejelte. Nem elég, hogy nem tudtam aludni, de egyfolytában iszonyatosan melegem volt és hiába volt tárva nyitva az ablak a levegő egy pillanatra sem volt hajlandó megmozdulni. Férj édesdeden pihent mellettem, irigyeltem (és azt hittem megfojtom, mert még horkolt is; de legalább ő jól aludt) próbáltam mászkálni, -a pisi körökön kívül is- legyezni magam, vizes borogatást alkalmaztam, de még így is fél háromig (!) fent voltam folyamatosan negyed tizenegytől.
Végül a szervezetem feladta, annyira fáradt voltam már ekkor, hogy mindegy, elaludtam de két órával később ismét fent voltam. A szívem majd kiugrott a helyéről és iszonyúan rosszul voltam. Kitántorogtam a konyhába bevettem a gyógyszereim majd miután leküldtem egy extra magnéziumot, visszapihentem. Fél kilenckor Férj ébresztett.
A nyitott ablakon keresztül éreztem, hogy jár a levegő, és kissé le is hűlt. Végre egy kis légmozgás. Igaz ez csak részben javított a közérzetemen, mert az álmatlan éjszaka komoly nyomokat hagyott bennem, azt se tudtam melyik bolygón vagyok egészen délutánig.
Elmentünk vásárolni, majd ebéd után le kellett feküdjek egy órára aludni mert nem bírtam megállni a lábamon. Később Anyósomat mentünk felköszönteni a szülinapja alkalmából, rántott cukkinit készített sült krumplival. Nagyon jól esett a frissen sült étel. Én gondoskodtam a tartármártásról és a kettő együtt mennyei volt. Szépen elbeszélgettünk hamar eltelt az idő. Este nem kellett altató, hamar aludni tértünk.
Egész vasárnap, a gyors ebéd összedobásán kívül csak pihentünk. Sajnos a pulzusom megint rosszalkodott így többször el kellett dőljek, sőt egyszer egyszer el is nyomott az álom húsz percekre.
Jövő héten találkozom az orvosommal, megbeszéljük mikor lesz a nagy nap. Még három hétig biztos bent lesz a Pici, ha csak nem akar korábban kijönni. Bízom benne nem így lesz, én ebben a hétben is kételkedtem, hogy kibírom szülés nélkül, mégis sikerült. Hiszem a legjobbakat.
