Ma van több forrás alapján az Alvás Világnapja. Akkor kezdjük azzal, hogy este megy ki a poszt…fogjuk rá, hogy elaludtam.
Az alvás központi kérdés, rögtön miután megszülettünk. Attól leszünk „jók” vagy „rosszak”, hogy hagyjuk-e a szüleinket aludni. És a szüleink is attól is lesznek „jók” meg „rosszak”, mennyire tudják kialudni magukat mellettünk….és ha nem, akkor meddig ,hány évig nem hagynak aludni.
Nem alvó babák és délig alvó kamaszok
Nem véletlen, hogy minden kultúra, minden nép számon tart és őriz altatódalokat. Ez a remek válogatás (az előző mondat linkje) például bemutat nepáli, horvát, litván, francia, finn, srí lankai, afrikai, argentin, zsidó, örmény és más altatódalokat. (Magyar is van köztük, egy szép dal Sebestyén Mártával, nem a legklasszikusabb ringató, de gyönyörű). Nekem különösen tetszik a mexikói dal – már nem vagyok baba, de elalvás előtt bármikor szívesen hallgatnám.
Az mindig elgondolkodtatott, hogy csak az ember kisdedének van szüksége arra, hogy segítsenek neki elaludni. Ennek korábban egész posztot szenteltem – az ember sose lát lovat vagy macskát, amint fel-alá hurcolja a kölyköt, csak hogy szenderüljön végre álomba, és ne ébrendjen fel, amint abbahagyjuk. Az ember gyereke azonban trükköket igényelhet – séta, babakocsi, ringatás, ének, porszívóhang…a lehetőségek végtelenek, és néha hosszú hetekbe telik, míg rájövünk valami megbízható megoldásra.
A kamaszok bezzeg alszanak! Sokat és furcsa időszakokban is, akár délig-délután kettőig. Ettől még nem lesz belőlük pék, éjjeli kidobóember vagy éjjel végre békén és alkotni hagyott művész – de addig mindenesetre megnehezítik ezzel a közös családi programok szervezését, ezt nyáron írtam meg.
Kialvatlan, türelmetlen felnőttek
Felnőttkorban se kevésbé fontos az alvás. Már ha szeretnénk hosszú és egészséges életet. Sőt, az is fontos volna, hogy álmodjunk – akkor is, ha nem valósul meg, ha nem emlékszünk rá pontosan, és nem készítünk belőle filmet, regényt, találmányt. És a kialvatlanságot nem lehet „egyszerre” behozni (ha minden hétköznap keveset alszol, akkor nem igazán hasznos, ha megpróbálsz legalább hétvégén 10-12 órát aludni egyhuzamban…)
Akkora zajt csapunk, hogy már a bálnák is süketülnek
Nemrég írtam arról, hogy körbenézés alapján kialvatlan társadalomban élünk, akik ennek megfelelően ingerültek, türelmetlenek vagy dekoncentráltak is. Rengeteg oka van: második és harmadik műszak, váltott műszak, digitális eszközök. És a ZAJ: nyikorgó kisgyerek, motoszkáló háziállat, éjjel is házunk felett szálló repülők, túráztatott motorok, túráztatott idegrendszerű járókelők, morajló utcazaj, kocsiból kihallatszó metál vagy mulatós, a hajnali kukások, az utca kakasa vagy kocsmavendégei, a szomszéd rosszul beállított riasztója, az elöregedett központi fűtés, a horkoló házastárs vagy szülő, a forróvíz-visszatérő vezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez. Valami zörög, nyikorog, zajong, szirénázik, motoszkál, kaparászik, zúg, csörög. Vagy a saját füled csöng, belekiabál a csendbe a saját gondolataid zaja. És mire aludnál, addigra már nem lehet – mindenki tudja, hogy az átlag emberi alvásigény ugye még öt perc.
Idén péntekre esik az alvás világnapja, amikor ugye másnap a szerencsés többségnek nem kell korán kelni, ezért mennek moziba, színházba, sétálni, olvasnak, társasoznak, isznak, beszélgetnek, kártyáznak….és megint nem alszanak, mert másnap valahogy mégis kiderül, hogy ebédet kéne főzni, kitakarítani, hiszen hamarosan beállít valaki, és mégse fogadhatjuk pizsamában. Pedig az is jó buli, pizsamás napot tartani néha gyerekestül.
Aludni márpedig kell, és ha jót akarunk, nem szabad se a Szent Produktivitás, se az Önfeláldozó Gyereknevelés oltárán feláldozni (tudom, könnyű azt mondani). Pedig csodákat tehet, ha néha kialszod magad…, addig is jójszakát.
Vakmacska
