Nem, kedves olvasó, nem mi beszélünk csúnyán. Ennek a nemrég megjelent könyvnek pontosan ez a címe. Igaz, angolul.
Az óramutató a tizenegyes fele közelgett, vérnyomásom a kétszázhoz és a számat már véresre haraptam az elmúlt három órában. A házban mindenki hulla fáradt volt, csak az elsőszülöttem ült az ágyában tágra nyílt szemekkel, és ötvenedszer visította malachangon, hogy
"Nem akarom, hogy mesélj! Azt akarom, hogy a PAPA meséljen!"
Elismételtem, még egyszer, hátha megszán a gyerek és felfogja, amit mondok.
"A papa nincs itt. A papa üzleti vacsorán van. Aludnod kell. Kérlek szépen, aludj. Aludj egy kicsit, édes pici madaram."
Fél órával később, amikor végre csend lett és a nyakamban az idegek abbahagyták a rángatódzást, az interneten rátaláltam egy vadonatúj könyv bemutatójára. A könyv címe "Go the Fuck to Sleep", magyarul "Aludj már, bazdmeg"
"Ez a könyv szuper vicces és a Ricardo Cortés illusztrációi perverz módon édesek, olyan édesek, hogy összerázkódtam tőlük"
- írja a tiszteletreméltó The New Yorker újság kritikusa. Az amerikai könyvpiac legújabb szenzációja, és a XXI. századi könyvkiadás egyik legérdekesebb sikertörténete egy verseskötet, ami gyerekkönyv felnőtteknek.
A könyv első pillantásra egy cuki mesekönyv. Fedőlapján és színes oldalain édi állatok és alvó gyerekek rajzai. A tartalma kis négysoros versikék, altató mondókák pici gyerekeknek. Aki egy boltban mit sem sejtve megragadná és beleolvasna, a versek első sorai alatt elmosolyodna. Azután leesne az álla. Mert a versikék közel sem ártatlanok és nem gyerek fülének valók.
All the kids from daycare are in dreamland.
The froggie has made his last leap.
Hell no, you can't go to the bathroom.
You know where you can go? The fuck to sleep.
Fordításomban:
Az összes bölcsis már az álomtündérrel van.
A béka sem fog ma már ugrálni többet.
Egy frászt mehetsz a mosdóba.
Tudod, hova mehetsz? Aludni, bazdmeg.
Persze nem mindenki vette a tréfát, és sokak még az ötlettől is elzárkóznak, hogy gyerekkönyv álcában valaki az angol nyelv jó pár hírhedt "négybetűs szavát" (hell, shit, fuck és társai) papírra veti és kiadatja. De itt jön az érdekes része a történetnek. A könyvet veszik, mint a cukrot. Az internet legnagyobb könyvkereskedőjénél, az Amazonnál ebből adják el jelenleg a legtöbb példányt. A könyv Facebook-os oldalának a mai napon kis híján tizennégyezer lájkolója van, és minden percben több. És még meg sem jelent! A kiadás maga csak június közepétől lesz elérhető, a kiadótól kicsempészett, beszkennelt oldalait küldözgetik egymásnak emberek mindenütt az angol nyelvterületen, cinkosan kacsintó szmájlikkal ékelve. Nagyon úgy tűnik, hogy ez egy hiánypótló mű, ami számtalan embert hazavág.
"A könyvem azt a frusztrációt fejezi ki, amit a szülő érez, aki a gyereke szobájában kuksol, és úgy érzi, talán a büdös életben nem fogja tudni elhagyni azt a szobát, és élete végéig ott lesz a sötétben az éber kölyökkel"
- nyilatkozta a szerző, Adam Mansbach az AP hírügynökségnek. Az egyébként ismert regényíró és egyetemi tanár lánya, Vivien, 2 éves volt, amikor a könyv született.
A kisgyerekes szülő, aki elolvassa a versikéket, magában elsomolyodik (avagy, vérmérsékletének megfelelően hangosan felröhög), mert pontosan tudja, hogy miről is van szó. Könyvtárakat lehetne megtölteni szakirodalommal, ami azt ecseteli, hogyan lehet egy gyereket arra ránevelni, hogy nap mint nap szépen elaludjon. Klasszikus és modern szerzők, Dr. Spock-tól a Supernanny-ig adtak tanácsot a gyerekek elaltatására. Elemezték, hogy miért is van, hogy kínkeserves megtanítani a kicsiket a világ egyik legtermészetesebb dolgára.
De azzal eddig senki nem foglalkozott, hogy mi jár a szétzilált idegrendszerű, kialvatlan szülő fejében, amikor egy örökkévalóságig ül a rácsos ágy mellett a sötétben, és huszadszorra biztosítja a gyereket arról, hogy a kis lámpa nem fog kialudni, a szörny nem fog kijönni a szekrényből, és holnap is ott lesz még a játszótér. Vagy amikor sokadszorra tuszkolja vissza szobájába az előszobába kiosonó, maciját szorongató kis drágát.
Nem sok jár a fejében, csak annyi, hogy
"Hogy lehet, hogy annyi klassz dolgot tudsz te már csinálni / De lefeküdni és aludni, azt nem, bazdmeg."
És ez nagyon vicces.
Másutt
