Illusztráció
Barni egy szép májusi délutánon látta meg a napvilágot. Már a születésekor látszott, hogy ismét egy igazi egyéniséggel lesz dolgunk. Miután a vajúdás elhúzódott néhány hétig, az utolsó órában a fiatalember úgy gondolta, hogy elég a szarakodásból a szó szoros értelmében, tehát azonnali hatállyal belecsinált a magzatvízbe, és ha már ott volt, gyorsan kortyolt is belőle egy jót. Természetesen ez azzal járt, hogy meg kellett indítani a szülést.
Szóval Barnus hasonlóan a testvéreihez meghozta döntését. Igen ám, de emiatt állandó pocakfájásai alakultak ki. Évi, aki utálja az ánizst, gyakorlatilag ánizsteán élt annak érdekében, hogy a gyerek emésztése rendben legyen. Éjszaka pedig két etetés közben az apja rótta a köröket a kiscsávóval le-föl az emeleti előszobában (ki kell javítanom egy helyen a falburkolatot…), úgy kalkulálom, hogy az első 5 hónapban teljesítettem a teljes Kék Túra útvonalát, esetleg az Egymillió lépés az előszobában címmel rém érdekes dokumentumfilmet lehetne készíteni.
Mostanra Barni rendesen alszik éjszaka, éppen fellélegeztünk (volna), és már elképzeltük, hogy átalusszuk az éjszakát, de Panni kitalálta, hogy az egyetlen hely, ahol éjszaka aludni lehet, az a szülői ágy. Mivel a kisasszony csak a cumisüvegével hajlandó aludni, de a gumicumit mindig kirágja, így a legtöbbször az alábbiak egyikére vagy tetszés szerinti kombinációira ébredek:
- rám folyt az összes rizstej a cumisüvegből
- lerúgták a vesém, májam, herém, arcom
- nincs rajtam takaró
- két takaró van rajtam
- „naaa, Apaaaaaaa”
- pisilni kell
- szomjas vagyok
- bepisiltem (basszus, nem is a tej volt?!)
És most egy huszárvágással be is fejezem a történetünket. Köszönöm, hogy olvastátok a naplómat!
Teagyáros
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
