Március
Terhes vagyok! A környéken össze-össze súgnak mögöttem: „Nézd már, vastag!”, „Viselős a Sári!” Mondanak hordozósnak, állapotosnak, vagy azt mondják, kicserélődött lettem. Nagyon persze nem meglepő a hír. Már a lagzin felkészítettek erre. Mikor a vőlegényemmel háromszor megoldatták a gatyamadzagját, majd különféle amuletteket dugdostak a lakodalom során a kezembe, már ezért szorított a falu apraja-nagyja. Anyám szerint örüljek, legalább békém lesz az uramtól.
Június
Amerre járok, a gyümölcsfa első termésével kínálnak. Úgy tartják mifelénk, ettől jól termő lesz a fa.
Augusztus
A minap nagy bajt kerültem el. A szomszédban nem vettem észre a száradó ruhát és majdnem átmentem a ruhaszárító kötél alatt. Azóta is izgulok nehogy emiatt szüléskor a köldökzsinór a kicsi nyakára tekeredjen. Böjtölök, imádkozom. Készülök. Az egyetlen kérdés, ami itt motoszkál bennem, de nem tudom rá a választ: hogy zajlik egy szülés. Senki nem beszél erről, még anyám sem.
De elég fáradt is vagyok ezen törni a fejem. Nem sok pihenés jut. Az asszonyok azt tartják, minél többet mozog az állapotos, annál könnyebben fog szülni, és mivel az asszonyi élet természetes velejárója a sorozatos gyermekszülés, nincs megállás. Dolgozni kell. A határ nem várhat. Ha már közel lenne az órám, nem kéne kimennem, de még messze az időm, a munka nem vár. Pedig egyre nehezebb. A ruha is kényelmetlen. Pedig Isten látja lelkemet, alig-alig jutott több, mint másnak, csak egy-egy falás valami kívánatosabb gyümölcsből. Anyám szerint mégis sokat ettem, attól pedig „nagyon meghízik bennem a gyerek”, s nehezen tudom majd világra hozni. Ez nagy félelmem. Attól is tartok, hogy az egyik haragosom szemmel vert.
Szeptember
Készítik a szülőágyam. Kint még jó meleg van, nem számít, hova teszik. Télen igyekeznének fűthető helyiségbe tenni. Anyám megmutatja a földön, hova helyezkedjek majd szülni. Nekünk megadatott, hogy nem csupasz szalmán (szénán), hanem néni ócska ruhadarabokon, használt lepedőn jöhet el az időm. Ez is érték, de megengedhetjük magunknak, hogy ne legyen kár, ha összefenődik.
Ez a görcsös fájdalom egyre rosszabb. Látom, hogy valakit gyorsan elszalajtanak a bábaasszonyért. Anyám és az anyósom már itt van. Anyám körülöttem, anyósom a kicsi körül fog foglalatoskodni. Az apróbb-nagyobb gyermekeket s a férfiakat távol tartják a háztól.
Ing és pendely van csak rajtam. Sétáltatnak a szobában, ameddig csak lehet. Biztatnak, üssem, rúgjam, ami elém kerül. Miért nem mondta anyám, hogy ez ennyire fájdalmas? Rúgom a szalmazsákot, erőm fogytán, támogatnak föl-le, a szoba végtelen hosszúságúnak tetszik. A bába valami növényi kellékek felhasználásával – gőzölni, füstölni készül alulról, s készítik a meleg ülőfürdőt. Egy korty pálinkát, bort kapok. A fájdalom szaggat. Meleg borogatásokat tesznek hasamra, keresztcsontomra.
Könyörgök a bábának, segítsen már siettetni a szülést, de azt feleli „hagyni kell, hogy magától kijöjjön a gyerek”. Most már szaladnom kéne az árnyékszékre. A bába örül, mikor szólok. A hasamat masszírozza, nyomkodja jó erősen, ettől a gyerek lejjebb megy, sőt, ha nem jól feküdnék, megfordul. Valami baj van. Érzem. Hívják az uramat. Most fektemben, combjaimnál tartva, majd hátulról a hónom alatt megemelve, háromszor jó erősen megráz, hogy jól forduljon a gyerek.
A tanult bábák felvilágosító tevékenysége ellenére mifelénk tartja magát a nézet, hogy fekve nehezebb a szülés, avagy „kinek hogy kívánja a teste”, úgy szüljön. Én most ülök. Az egyik végükkel V alakban összetolt kisszéken kuporgok, lábaimat szakajtókkal, kosarakkal feltámasztották, és miközben a segédkező asszonyok támogatnak, a bába elém térdelve várja az újszülöttet. Azt suttogja anyám, hívjuk vissza a férjemet, annak az ölébe ültessenek, hogy tartson és átölelve az asszony derekam, segítsen a gyermek kitolásában, de a bába leinti. A férjem csizmáját már a lábamra húzták, és a szülőágyba is került a férjem ruhadarabjából egy. Anyám erősködik: szerinte csökken az asszony fájdalma, ha közben üti férjét.
A bába int, térdeplő helyzetbe kerülök – alám teszik férjem gatyáját, hogy az is segítsen - majd előre hajolva anyám ölébe dőlök. A bába mögöttem „fogja majd ki” a gyereket. Az anyósom szerint meg kéne próbálni állva szülnöm, neki az segített.
Hát mégis szemmel vertek! A nehéz szülés természetfeletti eredetű ártalom. Tán a „gonoszok” szereztek tudomást rólam. Tán nem elég gondosan zárták az ajtót, ablakokat, vagy én kiabáltam, jajgattam öntudatlan bajt hozva magamra? Fokhagymát, tömjént, imádságoskönyvet tettek a szülőágyba, kést, villát szúrtak a földbe az ágy alatt. Ruhámon megoldották a csomókat, hajam kibontották. Éngemet meglocsoltak szenteltvízzel, és még az olvasót is a nyakamba akasztották. Esküvői keszkenőm a hasamon. Anyósom vallásos szöveget helyez még rám egy papírlapon. Segítsen már valami! Segítsen már valaki! Szent Anna, Szűzanya, Páduai Szent Antal, segítsetek!
El kéne hívatni a másik, mellőzött bábaasszonyt, ugyan, oldja fel a rontást.
Hát sose lesz vége? A Mari átkozhatott meg? Ha ő volt, addig nem hozhatom világra ezt a gyereket, míg ő nem engedi. Hívjátok a Marit! Hadd igyak a markából, vagy meghalok.
A fájdalom szétszakít, még egyet nyomok. Vége! Sír is már! A kicsi a bába kezében mozgolódik, szürkés színből lassan pirosra vált ahogy kiabál. Megszültem!
A bába elvágta a köldökzsinórt valami késsel. Bőven lefolyatott vért a köldökzsinórból, hogy tisztítsa, megelőzze a betegségeket A köldököt kenderfonállal köti el. A kicsit betakarja valami vászonfélébe.
A méhlepény is megszületik. Evvel még melegen háromszor bedörzsölik az arcomat, hogy elmúljanak májfoltjaim. A csecsemőn nincs anyajegy, bár azt is így kellene elmulasztani. A méhlepényem majd gyümölcsfa tövében földelik el. Vigyázni kell azonban, ki fér hozzá. Ha rossz kezekbe kerül, azzal engem, vagy a gyermeket súlyosan megronthatnák.
Anyósom és anyám összevitatkoznak, hogy szülés után meg kell-e fürdetniük, avagy ezt jobb későbbre halasztani. Anyósom északi lány, más szokások dívnak feléjük. Abban viszont megegyeznek, hogy mindenekelőtt a bába megkenje, masszírozással „helyre tegye a méhem”. Hogy ne maradjon nagy hasam, vászonnal jó szorosan bepólyáznak deréktól lefelé. Pálinkát, anyarozst itatnak velem, hogy az utófájást enyhítsék. A fájások ellen még utoljára a méhlepényébe is háromszor bele kell harapnom.
Fáradt vagyok. A gyermek anyósomnál jó kezekben van. Engem a Boldogasszony ágyába fektetnek.
A nők korábban körülötte külön erre a célra készült szúnyoghálót, cifra lepedőt függesztettek hogy távol maradjon a gonosz. Sót, kenyeret, fokhagymát, kakukkfüvet kötöttek a lepedő sarkába, tűt (kereszt alakban kettőt) tűztek a vászonba.
Azt vélem egyből elaluszom. A gyermekről majd más alkalommal beszámolok nektek.
Center
