Az iskolás korú gyerekek számára a rendszeres testmozgás elengedhetetlen a testi és lelki egészségük szempontjából. A sport fejleszti a vázizomzatot, serkenti az anyagcserét, javítja az oxigénellátást, és segít erősíteni az immunrendszert. Emellett kiváló stresszoldó, sikerélmény bomba, és fejleszti az önállóságot is. Nagyon jól hangzik.
Az ajánlások szerint naponta legalább 60 perc intenzív mozgásra lenne szüksége minden iskolásnak. Sok gyerek azonban messze van ettől az ideáltól, különösen akkor, ha az iskolai testnevelés nem nyújt elegendő mozgási lehetőséget.
Ezért fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük heti két-három alkalommal részt venni olyan sporttevékenységekben, amelyeket ők maguk választanak, és amelyeket élveznek is. Fontos, hogy az aktivitás igazi legyen, de ne okozzon versenysport jellegű terhelést. A változatos mozgásformák, például az úszás, a kerékpározás vagy a tánc, segíthetnek elérni a szükséges mozgásmennyiséget.
A jellemzően a tanév kezdetével összehangolt sportágválasztó rendezvények kiváló lehetőséget nyújtanak, hogy megkeressük a gyermekünk számára tökéletes mozgásformát. Ez nem mindig sikerül azonnal, tartogat a dolog néhány felesleges kört, de ha végre ráakadunk a megfelelőre, az nagy valószínűséggel az iskolai terhelés mellett is fő kedvence lesz a lurkónak.
És ilyenkor kell vigyázni az egyensúlyra. A gyerekeknek ugyanis nemcsak a sportra kell időt fordítaniuk, hanem más elfoglaltságokra is, például az egyre több iskolai feladatra, a pihenésre és egyéb szociális tevékenységekre. Túlzásba vitt, más tevékenységeket háttérbe szorító rendszeres sportolás esetén a gyerek fáradtnak érezheti magát, és jelentkezhetnek olyan tünetek, mint az állandó kimerültség, izomláz, fejfájás vagy csökkenő teljesítőképesség.
Ha a gyerek ilyen módon túlterheli magát, időben közbe kell lépni, és csökkenteni a sporttevékenységek számát vagy intenzitását. Még akkor is, ha ő csak annak akar élni. Nehéz ügy, mert nagy kihívás megértetni vele, hogy most nem mehet ki a kedvenc lovához, vagy ki kell hagynia az aznapi táncedzést.
Honnan tudjuk, hogy sok?
Bízzunk a csemetében! Az egészséges gyerek örömmel mozog a számára kedvelt mozgásformában, erőteljes terhelés után is hamar regenerálódik. Ha sokszor fáradtságra panaszkodik, ha azt tapasztaljuk, hogy a hét közepére feléli összes erőtartalékát, ha már nem jó kedvvel megy a korábban kedvelt edzésre, érdemes lassítani. Saját beszámolója mellett más jelek is utalhatnak arra, ha túledzi magát. Hosszú távon ilyenkor alvásproblémák, testsúlycsökkenés, fokozott izzadás, rendszeres izomláz, ízületi fájdalmak, fejfájás, illetve a nyugalmi pulzus felgyorsulása jelentkezhet, amelyek egyértelmű jelei annak, hogy túl sokat vállalt magára gyermekünk.
Nyugalom, nem eszik olyan forrón a kását. Még a különleges sporttehetséggel megáldott gyerekeknek is csak igen kis százaléka lesz a későbbiekben versenysportoló, és ezeknek a gyerekeknek a speciális felkészítése általában már jóval az iskolás kor előtt elkezdődik.
A gyerekek többségének tehát nem kell feltétlenül hetente négyszer járnia egy adott foglalkozásra. Járjon csak annyiszor, amennyitől még nem borul fel a kis világának egyensúlya. Ez is sokkal több, mint a semmi.
Ha nincs szülői kényszerítés az adott sportággal kapcsolatban, a gyerek biztosan szívesebben tér majd vissza a mozgáshoz, amikor ismét lesz erre plusz energiája. Mert ebben az életkorban az energia bizony igen gyorsan fogy. Kamaszkorban tulajdonképpen élettani jelenség az állandó fáradtság. A hirtelen növekedés, a háttérben zajló hormonális változások és az egész napos tanulási koncentráció miatt a gyerek sokkal több energiát használ fel, mint a kamaszkort megelőző időszakban. Ilyenkor mindkét nem esetében közel 500 kalóriás többlet energiaigénnyel kell számolni, ami több, mint amivel ki kell egészíteni egy várandós nő táplálkozását.
Kiemelkedően fontos, hogy a gyerekek olyan szakemberek felügyelete alatt sportolhassanak, akik figyelnek a fenti jelekre, és amikor kell, közbe is lépnek, jelzik a szülőnek a problémát és nyitottak arra is, hogy őszintén egyeztessenek, nem mindenáron a saját sportáguk sikerének fokmérőjeként tekintenek a gyerkőcre.
Ennyi mindenre kell figyelni, ha a ded sportolásra adja a fejét. Mint sok más kérdésben, ebben sincsenek irigylésre méltó helyzetben a szülők, akik próbálnak lavírozni az egészséges mérték és a gyerkőc szenvedélye között. De higgyék el, megéri. A sportoló gyerekből egészségesebb felnőtt lesz, ez legalábbis mindenféle számítások és jóslások nélkül biztos tény.
A te gyereked sportol valamit?
Akác
