Előbb-utóbb szinte minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor a gyerek könnyes bociszemmel nekiáll könyörögni egy kisállatért. Márpedig ebbe a házba nem jön állat! Vagy mégis? Ha még nincs meg a teljes elhatározás, és még billegsz, írtam néhány érvet a gyermek és a kisállattartás pozitívumairól, és hogy hogyan érdemes állatot választani.

Miért jó egy háziállat?

A háziállatok felelősségre és rendszerességre tanítják a gyerekeket, ha a szülők bevonják őket a gondozási folyamatba. Ráadásul a házi kedvencek igazi társként támogatják a kicsiket. Ha a gyermeket bánat éri, vagy csak ölelésre vagy szeretetre vágyik, bármikor hozzábújhat cicájához vagy kutyájához. (Jó, ez utóbbi egy leguánnál vagy csíkos fűegérnél nem működik.)

Legyen szó szőrös négylábúról, vagy tollas vagy pikkelyes házi kedvencről, a felelősségteljes állattartással a gyerekek többet tanulnak a rendszerességnél és a felelősségvállalásnál. A tanulmányok azt mutatják, hogy azok az emberek, akik háziállatokkal együtt nőnek fel, többféle mikroorganizmussal találkoznak, ami későbbi életükben erősebb immunrendszerhez vezethet. Arról nem is beszélve, hogy a kistestű állatok rendkívül pozitív hatással lehetnek a gyermek szociális és érzelmi fejlődésére, az állatokkal való önfeledt játék és szórakozás pedig csökkenti a frusztrációt és enyhíti a szorongást a kisgyermekeknél.

Hogyan válassz kisállatot a gyerekednek?

Az a legfőbb kérdés, mérvadó, hogy milyen körülményeket tudunk nyújtani az új családtagnak. Ha a belvárosban egy 55m2-es lakásban lakunk, hiába szeretnénk nagy kutyát: mi is, az állat is csak szenvedni fogunk. Ezzel szemben egy terráriumban tartott hörcsög, egy pár papagáj, vagy akár egy macska is jól elboldogul ilyen környezetben. A legtöbb kisállat egészen kicsi gyerekekkel is együtt tartható, így nem az a kérdés, hogy árt-e az állat a kisgyereknek, hanem az, hogy az általunk biztosított feltételek ártanak-e neki.

Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy nevelési céllal ne vásároljunk gyerekeknek állatot, mert ennek komoly buktatói vannak. A legrosszabb esetben egy életre meggyűlölheti a kicsi az állattartást, és még az önbizalmát, énképét is rombolhatja, ha nincs sikerélménye. Azért vegyünk kutyát, macskát vagy bármilyen más állatot, mert együtt akarunk élni vele! Ha a gyermek nem elég nagy még ahhoz, hogy egyedül végezze az állatok gondozását, ebben tudunk segíteni, és továbbra is szeretheti, játszótársának, gazdájának érezheti magát. Majd ha felnő, újra megpróbálkozhat a felelős állattartással.

Nálatok milyen házikedvenc(ek) van(nak) otthon? Mennyire veszik ki a gyerekek a részeket a gondozásukból?

 

Silver