Remélem, tudtok segíteni, mert sajnos a házasságom rossz irányba indult meg. Németországban ismertem meg a párom tíz éve, akivel összekötöttem az életem 2017-ben. 2018-ban egy kisbaba érkezett hozzánk, majd hazaköltöztünk, hogy többet legyünk a családdal. Párom Vas megyei, én budapesti, és a magas budapesti ingatlanárak, illetve a határ közelsége miatt, ami jobb lehetőségeket fog biztosítani a feleségemnek, ha a gyerek nagyobb lesz, úgy döntöttünk, hogy az ő Vas megyei falujában építkezünk.

Kb. 9 hónapot az anyóséknál laktunk a hátsó részben, amíg felépült a ház (após nyarának szabadnapjait mind az építkezésen töltötte és segített), de minden erőmmel rajta voltam, hogy minél hamarabb költözzünk be, mert hét év különélés után nagyon fájdalmas volt, hogy mindent jobban tudnak a szülei, főleg gyereknevelésben.

A végére már a feleségemen is belefáradt, hogy két oldalról kapja a sarat, és végre két éve boldogan beköltöztünk a házba. Megbeszéltem a feleségemmel, már amikor beköltöztünk, hogy beszélgessen el az anyjáékkal, hogy előre leegyeztetett időpontban jöjjenek csak, és tartsuk tiszteletben egymás életét. Sajnos ebből a két év alatt annyi valósult meg, hogy „kicsit” félnek tőlem és próbálnak akkor menni vagy próbálja akkor vinni a gyereket hozzájuk, amikor dolgozom.

Kb. este hatra érek haza, és látom, hogy az apja, anyja is már volt itt, és valamit hozott, ami miatt jönnie kellett. A másik eset, hogy értük megyek anyósékhoz munka után, mert a gyerek annyira látni akarta őket. Ezt olyan magas szinten űzik, hogy két év alatt hétből öt napon vagy a feleségemnek volt oka odamenni, vagy nekik volt okuk valami mondvacsinált ügy miatt meglátogatni minket.

Kétségtelen, hogy sokat segítenek, de ennek a családom függetlensége az ára, ami komoly aggodalommal tölt el. Kéthetente, havonta összeveszek ezen a feleségemmel, mert mondjuk fél hétkor esek haza nagybevásárlás után, de ahelyett, hogy otthon várna, hogy kipakoljunk és jöjjön az esti rutin, ő még az anyjánál van, és fel van háborodva, hogy miért nem mentem értük, mielőtt hazaérek.

Nagyon sokszor leültem már vele ezt megbeszélni, de ő kitalált különböző érveket, azaz

a.) nekem miért fáj az, hogy ő az anyjáékkal jóban van

b.) akkor találkoznak, amikor én dolgozom

c.) amikor segítenek, akkor jók

d.) az én szüleim csak kéthavonta látják a gyereket, ezért én azt várom el, hogy az övéi is

e.) könnyebb a gyerekkel és csak az ő dolgát könnyítik meg.

Sajnos nem tudom, mi tévő legyek. Rosszabb pillanataimban hozzávágtam, hogy Pestre költözünk, de ő már mondta, hogy oda sem ő, sem a gyerek nem megy. Közben kiderült, hogy terhes a második babánkkal, és arra számítok, hogy még több „segítségre” lesz szüksége. Az én szüleim mossák kezeiket, mert már mielőtt elkezdtünk építkezni, megmondták, hogy jobb lenne „félúton” építkezni, mert szerintük ránk nő az anyós, após de a feleségem meggyőzött, hogy az a legrosszabb, mert akkor senki sem tud majd nekünk segíteni. Szerintetek mit tudok tenni, mi lehet a megoldás? 

Karcsi

Az anyóssal másoknak is meggyűlt a bajuk...

"Nem neked neveltük a fiunkat"

Anyósom házába nem szülök több gyereket

Anyósom állandóan mesét nézet a fiammal - aztán letagadja

Anyósom megsértődött, mert nem lányunokája született

Minden anyós borzalmas?

Anyóska megmondta, hogy én vagyok a sátán

Az anyósom tönkreteszi a házasságomat