19. hét
2016.07.16.-2016.07.22.
A héten megvolt a második genetikai ultrahang, amiért szintén felbumliztunk Pestre. Férj sajnos nem tudott jönni, nagy rendezvényre készült a hétvégére, úgyhogy mama (leendő dédi) és a lányok kísértek el. Elég mókás látványt nyújthatunk, amikor négyen belibbentünk a rendelőbe, hogy akkor jöttünk mozizni. Én bunkó, a bemutatkozás helyett rögtön azzal kezdtem, hogy a neme titok, tippet kaptunk az előző vizsgálaton, és szeretném, ha csak egy papírra firkantaná le nekem, hogy milyen típusú. Nézett rám nagy szemekkel, aztán jót nevetett, hogy de jó, hogy ezt így hamar tisztáztuk, mert sokszor „véletlenül” elszólja magát. És milyen érdekes, hogy titokban akarjuk tartani, mert a legtöbben már az első pillanatban világgá kürtölik. Hát nem vagyunk átlagos esetek, na.
A dokinak mondtam, mi a helyzet ezzel a parvovírus dologgal, megnézte a laborleletemet, és a nagyon alacsony rizikó mellett is azt mondta, hogy simán el tudja képzelni azt is, hogy ez csak egy laborhiba lehet.
Gizi egyébként nem volt túl együttműködő a vizsgálaton, böködés, rázogatás ellenére sem sikerült elsőre megnézni mindent, nem óhajtott úgy feküdni, ahogy az jó lett volna. A doki végtelenül alapos volt, minden szervét szemügyre vette, néha már-már annyira, hogy azt hittem valami baj van. Főként a szívénél és az agyánál időzött sokat, előbbit a férj szívbetegsége, utóbbit a vírusfertőzés miatt vizsgálta tüzetesebben. Az arcát azonban nem nagyon akarta megmutatni, így aztán kiküldtek sétálni meg kávézni egyet, hátha akkor hajlandó lesz végre irányba fordulni. Jó páciens módjára le is küldtem egy gépi eszpresszót, elmentem mosdóba, majd a maradék 20 percet sétával és pici ugrándozással töltöttem.
Ennek hatására a második nekifutásra már mindent megmutatott őnagysága, kaptunk róla dvd felvételt, egy szem fotót (kb. 20-at csinált, de ez az egy lett értelmes, s ezen is csak a háta és a kis keze – mind az öt ujjával – van rajta), illetve egy pici cetlit, amire felrajzolta a doki a női ivarjelet. A vizsgálatot egyébként szegény már nagyon unhatta, nem győzött mindig elmászkálni a fej alól. Viszont mint egy úrinő, kisujját eltartva, keresztbe tett lábakkal pózolt egyet a legvégén!
A héten már a lányok is érezték a mocorgást. Nagyobbik nagyon meglepődött, mivel úgy állt hozzá, mint mindenhez mostanában, neki úgysem fog sikerülni, tiszta kamasz... Aztán Gizi akkorát rúgott, vicces volt látni a döbbenetet az arcán! Ezután minden este a lefekvés előtti program a Gizifigyelés volt, mozog vagy sem, kicsit rúg vagy nagyot, vajon hol fekszik, és közben jókat beszélgettünk az élet nagy dolgairól.
Az időjárás megint megtette a magáét, ettől az össze-vissza változékonyságtól megint kitört rajtam pár napra a fáradtság. Hosszú idő óta először jutottam el arra a pontra, hogy fájdalomcsillapítót kellett bevennem, úgy sajgott a fejem, hogy már nem bírtam. Éjszaka persze leszakadt az ég, hatalmas vihar volt áramszünettel, meg minden, nyilván ezt éreztem meg előre.
Gizi hatalmasat nőtt, közel a félidőhöz 20 cm hosszú és 227 gramm. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mekkora lesz a végére, mivel nem vagyok egy robosztus alkat, remélem szépen el és ki fog majd férni!
absz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
