Hurrá, szülünk! – suhan át a gondolat az ember lányának agyán, amikor egyszer csak ráeszmél arra, hogy fájásai vannak. Nézi az órát, méricskél, aztán egy pontnál elérkezettnek látja az időt arra, hogy elinduljon a kórházba. Ott pedig vagy lelkes vagy – rosszabb (jobb?) esetben – kelletlen személyzet fogadja.
Ha átlagnő átlagos felkészültséggel, átlagorvossal, az átlagszülészeten teszi mindezt, akkor nagy valószínűséggel az egészségügyi személyzet valamelyik tagjában (általában az orvosban, ritkábban a szülésznőben) egy idő után felmerül, hogy akkor ő most burkot repesztene. Ilyenkor érdemes bociszemekkel az illetőre nézni és megérdeklődni tőle, hogy MIÉRT? Ha erre mindössze annyi a válasz, „hogy haladjon a folyamat”, akkor akár vissza is lehet utasítani, ugyanis a buroknak komoly szerepe van. A legfontosabb, hogy véd a sorozatos hüvelyi vizsgalatok okozta fertőződésektől. Az sem mellékes, hogy a korai burokrepesztés elsődleges előidézője a „rossz” magzati szívhangoknak, amik újabb beavatkozás(oka)t vonzanak magukkal. Olyan ez, mint egy domboldalon guruló, egyre terebélyesedő hógolyó. Ráadásul a kettős burok és a víz megkíméli az anyát is a csont-a-csonton való súrlódástól. Szóval, ameddig a bébi a burokban és a magzatvízben lubickol, addig kevésbé fáj neki (is) a születés.
Aztán ott vannak azok a fránya összehúzódások is. Nekünk már a szemünk ugrik ki tőlük, és teljesen megelégednénk az erőséggel, mikor is a személyzet még mindig „nem kielégítőnek” találja őket. Az óra meg csak ketyeg a falon... Aztán megint jönnek, kopogtatnak:
„Rendszerezni kéne azokat a fájásokat, különben sem eléggé erősek, elkelne egy kis oxitocin segítségül. Hamarabb túllennénk rajta. Na meg a baba ereje is fogytán lesz a hosszú vajúdástól.”
És hát persze. Mások is így szültek. Ők a szakemberek, ők tudják.
De vajon ők tényleg tudják?
Az oxitocint eredetileg akkor alkalmazták, amikor muszáj volt a szülést megindítani vagy az utóvérzést megállítani. Aztán pedig már akkor is, amikor a szülés jó ideje lassan haladt, esetleg órák óta „állt” és a folyamat valamiért nem tudott továbblépni a következő fázisba. Ezekben az esetekben ez hatékony csodaszernek bizonyult.
Aztán a gyakorlat szépen, lassan, de biztosan beépült a normális szülésvezetés kellékei közé, és rutinszerűen kezdték a normál szüléseknél is alkalmazni. Változatos indokokkal megtámogatva, úgy is mint „gyorsító”. Hiszen ki akarna hosszasan szenvedni, mikor gyorsabban is meg lehet azt oldani? Vagy fenn kell tartani az osztály folyamatos betegáramlását. Tudnánk még legalább tízféle valós indokot felsorolni az oxitocin használatához. Évtizedek alatt megszoktuk, és mostanra már normálisnak is gondoljuk az oxis szüléseket. Így nagyjából az ezredfordulóra átestünk a ló túlsó oldalára, és egyre gyakoribb lett a használata. Ma már ritka az, ha valaki nem kap.
És a cseppekkel együtt megnyerjük magunknak a CTG-tappancsokat is a hasunkra, mert az oxi megkezdésével a magzati szívhangokat folyamatosan figyelni kell. Ez a protokoll, így kell csinálni. A miérteket kevesen kérdezik. Vannak, akik később ráébrednek az okokra. Az okok pedig nem elhanyagolandók. Mint például az, hogy az oxitocin hatással lehet a méhlepény és/vagy a magzat oxigenizációjára, a méhizomzat túlstimulálódását okozhatja, és annak következtében akár méhrepedéshez, korai lepényleváláshoz, magzati stresszhez és oxigénhiányhoz vezethet. A gyorsított szüléseknél ugyanúgy, mint a nagyon elhúzódóaknál, a szülés utáni atóniás vérzés esélye is nagyobb mértékben áll fenn. Mindezek következtében nagyobb eséllyel rohanhatunk a műtőbe az anyát és/vagy gyermekét menteni!
De tegyük fel, ezek mind-mind nem történtek meg, valóban lerövidült a szülés, a végén pedig ott tartjuk karunkban az áhított csecsemőt. Mindenki egészséges, boldog, mehet a dolgára. Az oxitocinnak pedig többé már nincs hatása a gyerekre, hiszen bennünk is ez a hormon munkálkodik természetesen! Hát miért is lenne!?
Hallottatok már a perinatális imprintingről? Ezt fejtegetik azok a tanulmányok, amiket ugyan állatokon végeztek, de gondolatébresztőnek érdekesek.
TANULMÁNYOK:
- „Hormonális imprinting a központi idegrendszerben: okok és következmények”
- „Behavioral and epigenetic consequences of oxytocin treatment at birth”
- „Influences of genomic imprinting on brain function and behavior”
Az impritinget becézhetjük magzati bevésődésnek is. A Wikipedia szerint „a bevésődés legismertebb formája a korai bevésődés, melyben az újonnan világra jött állat a szülei különböző külső és viselkedéses jellemzőit sajátítja el. A tojásból frissen kikelt kacsák, ludak azonnal követni kezdik az első legnagyobb tárgyat, ami megmozdul körülöttük-tehát a szülőt. Egy tartós kötődés alakul ki azon faj egyedeihez, amit először megpillant. Mivel ez az élet korai szakaszában kialakuló kapcsolat, ezért kiirthatatlan nyomokat hagy az egyedben, és élete végéig tart. hatása a sejtek utódgenerációiban élethossziglan tart.”
A hormonális imprinting pedig a fejlődő receptor és a megfelelő hormon első találkozásakor megy végbe. A fejlődő receptorhoz azonban egyéb, a célhormonhoz hasonló molekulák is kötődni képesek, ugyancsak életre szóló hibás bevésődést hozva létre, mely kóros állapotokat okozhat.
Sőt, hogy legyen nekünk még jobb, az imprinting a szülőről az utódra is átadódik, azaz epigenetikusan öröklődik, valószínűleg emberben is. Szóval, amivel (vegy)szerezem magam, még az unokám is nyögni fogja.
Ugyan csak állatkísérleteken bizonyított, hiszen az embereket hosszú évtizedekig kellene ehhez obszerválni, de az állatok szexuális és szociális viselkedése szintén megváltozott a szerek hatására.
Napjainkban az ipari, tudományos fejlődések, környezetszennyezés és üzleti megfontolások, gyógyszerek, vegyszerek tömege, az ételekben levő hormonszerű anyagok miatt a hibás bevésődések létrejötte elkerülhetetlen.
A gyógyszerek között pedig meg kell említeni az oxitocint is. Az oxitocinnak különösen kiemelt szerepe van, mivel természetesen is jelen van a szervezetünkben. Leginkább mint boldogsághormont ismerjük. Azt is mindenki tudja, hogy különösen jótékony hatással van a szaporodásunkra és születésünkre. Talán emiatt kezdték széles körben a szülészetben alkalmazni. Itt jön képbe az előzőekben felvázolt imprinting. Ha követjük az előzetes gondolatsort, akkor az alkalmazott perinatális oxitocinkezelés tehát esetlegesen életreszólóan befolyásolhatja az érzelmi rendszerrel kapcsolatos agyi területek működését. Érintheti az érzelmi és szociális fejlődésünket, viselkedésünket, és funkcionális zavarokat okozhat azok működésében. A magzati bevésődés változása nagy jelentőséggel bírhat, mivel az imprinting átöröklődve befolyásolhatja az emberi evolúciót.
Források:
https://akademiai.com/doi/pdf/10.1556/OH.2013.29533
Borsoly, KathyB
Oxitocinnal kapcsolatos írásainkból...
Oxigénhiányt okozhat az oxitocin?
Háborítatlan szülés helyett oxitocin és hasba könyöklés
Az oxitocintól kezdve futószalagon éreztem magam
