Két gimnazista lányom van, az egyik idén érettségizik. Az ő elmaradt szalagavatójáról írtam már, most a közelgő érettségi izgat mindannyiunkat. Néhány hete olvastam a népszerű tanár, Jocó bácsi írását a témában, szinte mindent megfogalmazott, amit a témában gondolok. A cikket megosztottam a Bezzeganya Facebook oldalán, ahol pontosan olyan reakciók érkeztek, mint amilyenekről Jocó bácsi írt. És ez valahol nagyon szomorú…

Járványhelyzet van, sok családban történt tragédia a Covid miatt, rengeteg ember vesztette el munkáját és került nehéz, vagy épp kilátástalan anyagi helyzetbe. Sokan szoronganak a vírus miatt, inkább nem találkoznak idősebb rokonaikkal, nehogy baj legyen. Ennek fényében az, hogy a kamasz gyerekeinknek otthon kell tanulniuk és nem mehetnek bulizni, valóban nem olyan hatalmas probléma. Nekünk.

„Én 14-18 éves koromig gyakorlatilag nem voltam otthon. Pörögtem, buliztam, csajoztam, az ég tudja, mit csináltam. Ebben az életkorban egy év a mindent jelenti. A lányom fiatal felnőtt, de még ő is panaszkodik a szociális élet hiányára. Ez nehéz helyzet a gyerekeknek. A tanulásról már nem is beszélve. Az iskola nem csak oktatási intézmény, keretet ad az életnek.”

- írta Iván.

Volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy változik minden, a gyerekeknek alkalmazkodniuk kell. Sokan próbálnak is alkalmazkodni. A nagylányom például reggeltől estig tanul, érettségi tételekkel molyol, online fakultációra jár, ebben a félévben is javított az átlagán. Egyetemre jelentkezett, és én végtelenül büszke vagyok rá, hogy a nehéz, szokatlan helyzet nem vette el teljesen a kedvét, és a nehézségek ellenére kitart. (Még…) De ez nem mindenkinek megy könnyen.

A korábban cserfes, pörgős középső lányom a szobájában gubbaszt, online órákat hallgat fásultan, a társas kapcsolatai szinte teljesen megszűntek, begubózott, van, hogy kutyát sétáltatni sincs kedve lejönni velem. Már nem is akar visszamenni az iskolába. Azt mondja, nem akar emberek között lenni. Ő nagyon megszenvedi a helyzetet. Csakúgy, mint Orsolya nevű olvasónk fia:

„15 éves a fiam. És szenved. Nemcsak ő, a társai is. A minap sztorizgattunk, meséltem neki, mert kérte, milyen volt az életünk 15 évesen. Igaz, nem volt virtuális tér, de voltak barátok, pajtik, rajongás, koncert, mozi, örök emlékű osztálykirándulás. És nekik ez kimarad. Persze a sok okoskodó azt mondja, majd kitombolják magukat! Kivel? Mikor? Hogyan, amikor barátkozási lehetőség is korlátozott? Én el szoktam engedni hetente 1-2 alkalommal, hogy találkozzon néhány osztálytársával és sétáljanak, beszélgessenek egy kicsit személyesen is. De az nem ugyanaz, mint amikor naponta a suliban es a suli után „bandáznának” és közös élményeket gyűjtenének. Aki ezt nem érti meg és habzó szájjal azt meri mondani, hogy ez a helyzet nem problémás, az nem volt fiatal, annak nem volt ifjúsága, és csak sajnálni tudom.

Van, aki szerint viszont minden ugyanolyan, mint korábban volt:

„Most is ugyanúgy élnek a fiatalok, csak kevesebb stressz éri őket, mert nem kell ott rohadniuk az iskolában napi 7-8-9 órákat. Itt pl. a gátoldalban tanultak tegnap az érettségire hatan. De minden nap látom, hogy jókedvű kamaszok sétálnak, beszélgetnek az utcán, a parkban. Nem kellene rányomni a saját stresszeteket a gyerekre, és nem szenvedne..”

- írja Éva. Hajni is hasonlóképp látja:

„Azért ennyire nem kellene túlzásokba esni! A kölykök nagyon is feltalálják magukat. Aki meg málé, az az iskolában is olyan. Szorongás, depresszió és stb... Esetleg pszichiátriára nem kell hordani őket? Mindezt a jóléti társadalom kellős közepén. Szánalmas!”

Krisztina arra próbál rávilágítani, hogy mennyiben különbözik a mi életünk a mostani fiatalokétól:

„Azért aki azt írja, hogy mit nyafognak a fiatalok, az egy kicsit visszagondolt arra, hogy milyen volt ő fiatalon?! Lázadó, bulizó, szerelmes, csalódott, barátok, első csók... Ezek ugye megvannak. Nekik? Sok fiatalnak ez most kimarad... Egy felnőtt sem viseli jól, ha hosszú időre elszigetelik, nemhogy egy kamasz...”

Egy biztos: ezt az évet már nem lehet „bepótolni”. Valahogy túl kell élni, és remélni, hogy a járványveszély belátható időn belül elmúlik, és elkezdhetünk újra örülni egymásnak, programokat csinálni, utazni, kapcsolatokat építeni, ölelni. Kitartás mindenkinek!

Tünde

Olvass még a témában!

Szülés a Covid-járvány alatt

Biztos koronavírusos vagy, menj innen!

Folyik a gyerek orra? Karantén!

5 tipp, hogy kerüld el a koronavírust

Miért adjunk a gyerekre arcmaszkot?