18-24 hónapos kor: a gyerekek nem-korszaka
Tizennyolc hónaposan már elég jól irányítja a testét, tud futni vagy belerúgni valamibe. Szeretné minél jobban uralni a testét, szeretné, hogy képes legyen megcsinálni különféle dolgokat, de ez nem mindig sikerül. Amikor nem sikerül neki, akkor nem csak egy egyszerű kockatorony dől le. Hanem a saját határaival találkozik. Mekkora csalódás! Ez egy frusztrációkkal teli korszak, a maga haragjával. Ráadásul a gondolatai gyorsabbak, mint amit szóban képes kifejezni. Sírással, kiabálással, harapással próbálja elmondani, amit szeretne. Nehéz kicsinek lenni, akit senki se ért!
Ez a szülőknek is egy nehéz korszak. A gyermek agya lehetővé teszi számára, hogy felismerje, hogy ő egy különálló személy, a saját testével és a saját akaratával, ezért ellenáll és maga szeretne dönteni. Az, hogy érvényesíthesse „Én nem te vagyok, nem a te meghosszabbításod vagyok, én önmagam vagyok”, az szükséges az öntudat, az önbizalom, az önállóság kifejlődéséhez.
Nem hajlandó enni és / vagy játszik az étellel
„Nem az van, hogy nem szeretnék enni, anya, de ÉN SZERETNÉM A KANALAT FOGNI! És ez nem igazság, az asztalnál szeretnék enni, többiekkel együtt. Nem fogok az etetőszékemben enni és nem fogom azt megenni, amit te raksz a számba!
Ne szidj le, ha nem tudom megkülönböztetni, mit adsz nekem azért, hogy megegyem, és mit azért, hogy játsszak vele. Amikor már nem vagyok éhes, akkor azt mondom magamnak, hogy amit adsz, azért adod, hogy játsszak vele.”
Hogy megnyugodjon és hogy külső nézőpontból tudja tekinteni a helyzetet, álljon fel egy mérlegre. Látja, mekkora az Ön súlya? Most viszonyítsa az Ön tányérjában lévő mennyiséget az Ön súlyához. Ha a gyereknek hasonló mennyiség/súly arányt szeretne tartanai, akkor valószínűleg a mostanihoz képest akár negyedakkora adag is elég lenne!
Hacsak nincs jelentős stressz a családban, vagy nincs Önnel nagyon konfliktusos kapcsolata, a gyerek azt eszi, amire a testének szüksége van.
SEMMIT nem eszik? Lehet, hogy ennek nincs köze az ételhez. Ahogy korábban is írtam, a gyereknek fontosabb a folyamat (ahogy eszik), mint a cél (amit eszik). Lehetséges, hogy nem az ételt utasítja vissza, hanem azt, ahogyan ennie kéne.
Kétéves korban kevesebb ételre van szüksége, mint korábban. A gyomra nem akkora, mint egy felnőtté. Françoise Dolto francia gyermekorvos azt javasolta, hogy a kétéveseknek kétóránként adjunk kisebb mennyiséget. Természetesen nem chipset, cukorkát, gyümölcslevet! Hanem gyümölcsöket, rostot, vitamint. A szénhidrátok, fehérjék, zöldségek egyensúlyát nem egy étkezésen belül kell betartani, hanem a hét folyamán összegezve.
Elesett, de csak akkor sír, ha látja, hogy én is ott vagyok
„Anya, ez fáj. Ez veszélyt jelent? Mi történt velem?”
Azért sír, mert Ön ott van, de azért is, mert engedelmeskedik az Ön arcának, ami aggodalmat tükröz. Egy bizalommal teli tekintet és egy biztató mosoly segít neki felállni magától, hacsak nem sérült meg komolyabban.
Ha sír, ez a megfelelő pillanat, hogy megtanítsa neki kifejezni a fizikai érzeteit : „Aú, a térded csupa piros, csíp.” / „Ez egy horzsolás és éget!”
Nem azért sír, mert látta, hogy Ön nézi, ehhez annyira elemeznie kéne a fejében a helyzetet, amire még nem képes. Az Ön gyereke egy emlősállat. Természetesen, manapság nincsenek minket támadó ragadozók, de ő ezt még nem tudja, és a megfelelő viselkedés az agyában van kódolva. Minden emlősállat megvárja az édesanyját, mielőtt hangosan kifejtené a bánatát. Amíg anya nincs ott, addig jobb nem magára nem felhívni a figyelmet. Amikor anya (=a biztonság) megérkezett, akkor ürítik ki a felgyülemlett feszültséget. Ugyanez zajlik le, amikor a gyereke borzalmasan viselkedik esténként otthon, miközben a bölcsiben angyalian jó volt. Kibírta az átélt stressz-helyzeteket anélkül, hogy bármit kimutatott volna, és csak akkor borult ki, amikor Ön megérkezett. Ezt nagyon nehéz átélni az anyukákank, akiknek ettől az az érzésük, hogy a gyerekük velük viselkedik a legrosszabbul, vagy azt mondják maguknak, hogy rossz anyák (különösen, ha apa még hozzáteszi, hogy „Nézd, pedig velem mindig olyan jól viselkedik!”).
Sírások és dührohamok időnként (gyakran) csupán egyszerűen a feszültség kiürítése az egyetlen, feltétel nélküli szeretetforrásra: anyára. Ez a viselkedés még éveken át folytatódni fog, és gondoljanak erre, amikor a tini gyerekük Önöknek üvölti a dühét. Ne feledjék el, hogy Önök az elsődleges befogadói gyermekük szenvedésének, nem azért, mert nincsen tekintélyük a gyermek előtt (ezt mondják néha egyes apák vagy nagymamák), hanem azért, mert Önökkel érzik magukat biztonságban.
Isabelle Filliozat : "J'ai TOUT essayé! " („Én már MINDENT megpróbáltam!”)
Laura
Cikkeink hiszti-témában
Az én hibám, ha hisztizik a gyerekem?
Hiszti ellen hideg víz vagy ölelés?
Hiszti vagy dühroham?
Önkívületi állapotban őrjöng a kisfiam
Toporzékolással és ordítással amortizál az egyéves
Hisztivel mindent el lehet érni?
A dührohamok oka, hogy szuperérzékeny a gyerek?
Nem a verés a megoldás a hisztire - de akkor mi?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
