Eltelt az első edzős hónap! Mielőtt beszámolok az eredményekről, szeretnék reagálni egy-két dologra az elmúlt néhány poszttal kapcsolatban.
Többen írtátok, hogy minek súlyzózni. Nos, hát azért, mert enélkül nem leszek szép izmos. Aki szokta a naplót olvasni, az tudja, hogy nálam a futás-fitnesz nem megy, így erről az alakformálásról le kellett mondanom (bár egy idő után mintha ott is használnának súlyokat, nem?) A súlyzós edzésekkel nagyon szépen, és – tanúsíthatom – gyorsan lehet izmokat építeni, ráadásul szerintem így kisebbek az ismétlésszámok, ergo rövidebb is maga az edzés, mégis hatékony. Egyébként nem csak súlyokkal dolgozunk, egyre többször bevetjük a saját testsúlyomat, na, az az igazán nehéz!
Másik gyakori felvetés volt, hogy a nagy és gyors terhelésből sérülés lesz előbb-utóbb. Remélem, hogy nem. Az az igazság, hogy nem tudom, hogy egy teljesen kezdőnek milyen terheléssel szabad dolgoznia. Én hiszek az edzőmben, bízom abban, hogy tudja, mit csinál. Ráadásul az első két hétben sasszemmel figyelt, kérdezett, ha kellett, abbahagyatta a gyakorlatot. Eddig még nincs nyoma sérülésnek, és az izomlázas szakasz legdurvábbján is túl vagyok.
Többen is írtátok, hogy mennyivel jobb lenne egy támogató közösségben edzenem. Ez így van, de sajnos ilyen most nem áll rendelkezésre. Ráadásul nekem nagyon is megfelel ez így, egyelőre nem hiányolom a társaságot. Sőt. Minden edzés akkora koncentrálást igényel, hogy egyáltalán nincs kedvem másokkal foglalkozni.
Az étrend is felmerült a kommentek között. Abban maradtunk, hogy nem változtatunk az étrendemen az első 4-6 hónapban, mert a szervezetemnek így is elég sokk, hogy elkezdtem mozogni. Szóval nincsenek fehérjeturmixok, kis piros kapszulák, rizshegyek, és nem kandikálnak ki mélyhűtött csirkecombok a lakás minden szegletéből. Nem izomember akarok lenni, „csak” szép. Ezzel együtt odafigyelek az evésre. Amit észrevettem, hogy keveset iszom újabban megint, úgyhogy elővettem a kulacsot, itt figyel az asztalomon egész nap, így többször eszembe jut.
Bár néhányan ezt az edzés dolgot öngyilkosságnak, önsanyargatásnak tartják, ezt én nem osztom. Persze fáj. Persze nehéz. Nem sok kedvem van szombat reggel kimászni ezért az ágyból. DE! Én szeretném csinálni, senki sem kényszerít. Minden edzés jól esik, nagy büszkeség a határaim átlépése. És most már van eredménye is, amiről szeretnék nektek beszámolni.
Az első alkalomhoz képest óriásit javult a teljesítményem és az állóképességem is. Biztos, hogy egy hónapja nem hittem volna el senkinek, hogy én három intervallumban összesen 30 percet megyek az elliptikus tréneren (igaz azt se, hogy tudok ennyire izzadni…). Az utolsó edzésen 2x8 fekvőtámaszt csináltam, ami szintén szép, tekintve, hogy nulláról indultam. Nem akarok minden gyakorlatot felsorolni, de hasonló szintű a változás.
És ez látszik is! Most már nézegetem a tükörben az izmaimat és igen, vannak! Pl. a karomról majdnem teljesen eltűnt az integetőizom. A legdurvább, hogy a hónapforduló alkalmából előszedett centi azt mutatta: a kezdéshez képest 4 cm jött le a derekamról! És ebben már benne van a mérési hiba is. Egyszóval szuper az egész, de ma is mennem kell, és őszinte leszek: egyelőre még mindig nem a hurrá! érzés tölt el. Viszont lassan kinézem azt a kétrészes fürdőruhát, amit nyáron megveszek. És végre nem az lesz a szempont, hogy ápoljon és eltakarjon.
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
