34. hét

Az elmúlt héten orvosi vizsgálat, ultrahang nem volt, egy kicsit megint náthás vagyok, de most viselhetőbb, mint legutóbb.  Azért minden családtag, barát, ismerős riogat, hogy pl. náluk az oviban már csak hárman vannak a csoportban, egyszerre bárányhimlős és influenzás a gyerekük, nagyon vigyázzak magamra. Az alap, hogy tömegrendezvényre nem megyek, nem tömegközlekedek, sűrűn mosom, fertőtlenítem a kezem, ennél többet most nem tudok tenni. Ha valamelyik családtag hazahozza a kórságot, úgyis meg vagyok lőve.

Az éjszakai mosdójáratok még inkább sűrűsödtek, és észrevettem már jóslófájásokat is, már ha ezek azok… Leginkább éjszaka érzek menstruációs görcshöz hasonló enyhe fájdalmat a hasam alján, ami a derekamba is kisugárzik. Maximum egy percig tart. Napközben megkeményedik pár másodpercre a pocakom, ha séta közben történik, meg is kell állnom. Első lányommal nem emlékszem ilyenekre.

Húgom épp ma tölti a 33. hetet, és ő nehezebben van, nagyon vizesedik az egész teste. Naponta többször ellenőrzi a vérnyomását, mert sikerült már magasabb 147/75-ös értéket mérnie, ezért nagyon oda kell figyelnie. Azt vette észre, ha sok folyadékot fogyaszt, akkor teljesen normális 120-as, vagy az alatti értékek vannak. A doki is figyelmeztette, hogy 150-nél irány befelé a kórházba. A védőnője szerint nem fogja a 40. hétig se bírni. Ők már készen vannak mindennel, ami a baba fogadásához kell, még talán az apasági nyilatkozatot kell elintézniük a héten.

A múlt heti posztban ígértem, írok az első lányunk születésének körülményeiről, és hogy miért is tartok kicsit a kórházi napoktól. Három éve szülés után emlékszem, nagyon megszenvedtük a kórházi napokat. A műtétet követő negyedik napon mehettünk haza, én végig kimerült és elég nyugtalan voltam, a csecsemősök nem voltak túl segítőkészek semmiben. Éjjel 11-kor kerültünk le az osztályra, a műtét után 12 órával az őrzőből. A sebem fájdalma és a mozgáskorlátozottságom mellett, az EDA mellékhatásaként két napig nem tudtam vízszintbe feküdni, mert áramütés-szerű fájdalmat éreztem a kulcscsontom környékén. Annyira kimerültem, hogy második éjszaka kértem, hogy vigyék el inkább a lányomat, mert már beszámíthatatlannak éreztem magam a fáradtságtól. Nyakmerevítőben ülve aludtam három órát, és az éjszaka közepén csoszogva bolyongtam a folyosón, hogy megkeressem, hol a csecsemős osztály, és visszakérjem magam mellé a picit.

Valami ilyesmi szürreális képem is van, hogy a csecsemős osztályon meg kellett emelnem a hangom, mert nem tájékoztattak semmiről, hogy milyen a babám állapota, meddig kapja az antibiotikumot, milyen a vérképe stb. Egész nap átjáróház volt a kórteremben, fehér köpenyesek jöttek-mentek, nem mutatkoztak be, nem mondták, miért jöttek, a babát vagy engem akarnak vizsgálni.

Kizavart a csecsemős nővér, amikor segítséget kértem

A csecsemősök nagy része botrány, ha nem fogadod fel. Összesen ketten vettek emberszámba, volt olyan, amelyik kizavart, hogy ő most ebédel, amikor kértem, hogy jöjjön valaki megnézni, hogy jól szopizik-e a kisfiam. 

Tovább>>>

Épp szoptattam, amikor a babát vizsgálni akarta a gyerekorvos, én csak kihúztam a mellem a szájából, ami a jó kis vákuum miatt elég fájdalmas volt, és a nővér csak kinevetett, ahelyett, hogy megmutatta volna, hogy a kisujjamat a baba szájába téve előbb szüntessem meg a vákuumot, akkor talán nem lesz annyira fájdalmas… Mindig kérdezték: szopik a baba? Mondtam, hogy egész nap jóformán mellen van, de hogy megy-e a pocakjába valami, azt én nem tudom megállapítani. Szívogatta, szívogatta, hamar elfáradt, elaludt rajta, felpiszkáltam, stb., de én nem éreztem, hogy van tejem.

Az utolsó napon, amikor már tudtam vízszintbe feküdni, megpróbálkoztam a fekve szoptatással, akkor először éreztem, hogy jut is valami a pici gyomrába, láttam, hogy nyel, de fél óra múlva, ahogy elfáradt és lecsatlakozott, azonnal visszabukta az összeset. Na, itt már rendesen sírva fakadtam.

Én elhiszem, hogy nekik sem könnyű a sok hormongőzös, első babás anyával, de egy picivel támogatóbb, bátorítóbb légkörben talán hamarabb magamra találok én is.

Nagyon rossznak találom a rendszert ebből a szempontból, hogy a legtöbb kórház maximum szülőszoba-látogatást tart, ahol leginkább az hangzik el, mit hogyan csinálj (kérd az EDA-t, kérd az oxit, kérd a gátmetszést rutinból, stb.), hogy nekik a legkevesebb gondot okozd, gyorsan megszülj, mert kell a szülőszoba másik kismamának, de egy rendes szoptatási tanácsadós előadást nem szerveznek.

Van állítólag 4x1 órás szülésfelkészítőnek nevezett előadásuk, tesóm utánakérdezett egy ismerős csecsemős nővértől, hogy megérné-e elmenni, de az illető azt mondta, nem is tudja, hogy mit tudnak ott négy alkalommal elmondani. Inkább „tárlatvezetés” jellege van, mert egy alkalommal szülőszoba-látogatás, egy alkalommal a gyermekágyas osztály látogatása, egy alkalommal beszélgetés a szülésről, és egy alkalommal szoptatási tanácsadás van egy órás időintervallumban. A semminél jobb, lehet alapinformációkhoz jutni, de egy lapon nem lehet említeni egy független IBCLC szoptatási tanácsadó által szervezett négyórás előadással.

Tisztában vagyok vele, hogy ezekre magánúton súlyos pénzekért is lehetőség van, elhívhatom a tanácsadót az otthonomba, hogy a szoptatással kapcsolatos problémákat feltárja és segítsen a megoldásban, de nem biztos, hogy mindenki megengedheti magának még ezt is amellett, hogy mindent megvett a babának, és még esetleg havonta magánrendelésre is eljárt a szülészorvosához, megcsináltatta a fizetős szűrővizsgálatokat, ultrahangokat, ctg-ket stb.

Most talán abban bízom, hogy tapasztalt, második babás anyukaként már könnyebben fogom venni a kórházi napokat.  

Pirilány

Pirilány terhesnaplójának előző részei itt olvashatók:

Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal
Spicces tüneteket okozott a progeszteron
Mindenáron hasba akart szúrni a doktornő
20. hét: Ezért nem szeretnék terhesen dolgozni
21. hét: Császármetszés után hüvelyi szülést tervezünk
22. hét: Szülésznőt vagy dúlát válasszak a szüléshez?
23. hét: A terhesség végére bálna leszek?
24. hét: Ne reménykedjen természetes szülésben
25. hét: Kiköhögöm magamból a gyereket
26. hét: A védőnő öt perc után elviharzott
27. hét: Megúszom a szájsebészt terhesen?
28. hét: Hülye, vízfejű gyereke lesz!
30. hét: Engedélyt kaptam a dúlás szülésre
31. hét: Úgy szédültem, hogy nem tudtam felvenni a kislányomat
32. hét: Spirituális oka van, hogy faros a babám?
33. hét: Megfordult a babám a 33. héten!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>