Betöltöttem a 20. hetet, villámgyorsan elrepült a várandósságom fele, így, hogy a lakáseladással kapcsolatos dolgokkal voltam elfoglalva.
A múlt héten a körzeti nőgyógyászhoz kellett mennem, akitől megkaptam a beutalót a cukorterheléses vizsgálatra. Első terhességem alatt GDM-es voltam, amit diétával kordában lehetett tartani. Legalább azt kibuliztam most, hogy ne a cukros löttyöt kelljen meginni, hanem egy normális reggeli után fognak vért venni két órával. Kétszer kérdeztem vissza, hogy biztos két óra? Nem másfél? Én úgy tanultam anno, hogy másfél órával az étkezés után kell mérni otthon is. Mindenesetre ha lesz eltérés, ha nem, felkeresem a kórházban azt a doktornőt, aki anno gondozott, mert sokkal alaposabb, mint a körzeti szakrendelő.
24 órás EKG-t és vérnyomásmérőt is kaptam, mert még a 12. heti kombinált tesztes ultrahangkor az orvos az én hasi aortámon keresztül ritmuszavart érzékelt. Én nem éreztem akkoriban semmi tünetét ennek, de jobbnak láttuk kivizsgáltatni. A kiértékelés szerint tényleg vannak extra beütéseim, amit leginkább este nyugalmi állapotban már érzek is, de most ezzel semmi teendő nincs. Szülés után pár hónappal kell majd kontrollra mennem.
Túl vagyunk végre a költözésen. Okozott némi izgalmat a szombati napra a költöztető cég, aki reggel nyolc óra helyett délután fél kettőre jött, és erről péntek este értesített. A férjemnek és nekem is aznap volt a húszéves érettségi osztálytalálkozónk, amire végül időben odaértünk mindketten. A sok talpon levés, lépcsőzés megtette hatását, mindkét lábam teljesen bedagadt, amin eddig a hosszú hétvégi pihenés sem segített.
A múlt heti posztom alatt több kérdés érkezett, próbálok most ezekre válaszolni.
A lányommal egészen a 34. hétig dolgoztam és azt gondoltam, sok időm van még fizikailag és lelkileg felkészülni a maradék időben a szülésre, ehhez képes a nagy fészekrakó ösztön közepette napi háromszor-négyszer megmászva a negyedik emeletet csodálkoztam, hogy 37+0-nál elpukkant a burok, elfolyt a magzatvizem, és 30 óra vegetálás (0 fájás, zárt méhszáj) után császár lett. Nem kicsit van lelkiismeret-furdalásom emiatt, annak ellenére, hogy szövődménymentes volt a műtét, a felépülés, és nem éltem meg traumaként. A lányom annyira éretlen volt még, a szülésznőm behazudott még 40 grammot a méréskor a születési súlyába, nehogy két hétig bent tartsanak minket. Ennek a levét ittuk kb. 6 hós koráig. A mellkasomon, vagy a pihenőszékben aludt három hónapon át, mert ha vízszintbe került a szoptatás után akár egy órával is, visszajött a már félig megemésztett tej is.
Később jöttem rá arra is, hogy nem mohó a babám, hanem erős a tejleadó reflexem. Emiatt ha etetés után legalább 10-15 büfit nem szedtünk ki belőle a legelképzelhetetlenebb technikákkal (pl. közepesen hirtelen guggolás a babával az ölünkben), akkor sokszor elaludni sem tudott. Egy szó, mint száz, úgy érzem, nem készültem fel sem a szülésre, sem a szoptatásra, nem jutottam el, nemhogy kismamajógára, de az életmentő előadásra sem, ami talán nem úri huncutság. Mindezt azért, mert majdhogynem a munkahelyről mentem szülni, 10-12 óra napi munka után.
Szeretem a munkám, tíz év közalkalmazotti lét után találtam meg álmaim munkahelyét, egy olasz tulajdonú cégnél, és a lányom születése előtt két évet dolgoztam ott, kicsit fájó szívvel is jöttem el szülni, féltettem a helyem, aggódtam, hogy visszavesznek-e majd. Láttam, hogy az olasz anyacégnél 6-8 héttel szülés után mennek is vissza dolgozni a nők, és tudom, hogy ez a tendencia a legtöbb európai országban. Ezt én soha nem tudnám elképzelni. Szerintem a gyereknek élete első hónapjaiban igenis az anyjára van a legnagyobb szüksége. Érdekel a pszichológia, tanultam is gyermeklélektant, és vannak aggályaim, hogy egyáltalán kétévesen kell-e már bölcsi a gyereknek. Annyi minden történik velük napközben és nincsenek még meg a megküzdési mechanizmusaik egy-egy helyzet kezelésére. Nyilván gyereke is válogatja, sok helyről megkaptam már szakembertől, anyatárstól, vagy vadidegen emberektől, hogy a lányunk sokkal érettebb a koránál. Ezért is dilemmáztam annyit márciusban.
Ahogy anyává váltam, fordultak a dolgok, nem akartam a két gyerek között visszamenni dolgozni, élveztem az anyaságot. Sok változás történt a cégnél, míg gyeden voltam, és sajnos nem a legjobb irányba, ezt tapasztaltam is idén a 4 órás visszatéréskor. Egy vezetőváltás kapcsán az alapkörülmények mellé - egy gyártóüzem emeletén lévő iroda, ebből eredően állandó háttér alapzaj, és helyileg ható vibráció (rezgés) - még a munkahelyi stressz is sokkal több lett. Rossz kollegális viszonyok, egymás háta mögött beszélés, egyik halálra dolgozza magát, másik „láblóga” egész nap (hideg ráz ezektől). Több milliárdos éves árbevétel ellenére a fizetések megnyirbálása stb... De az természetes volt, hogy a főnök képes volt felhívni telefonon este hatkor, amikor a játszótéren hajkurásztam a gyereket, hogy most azonnal intézzek el neki valamit…
Hiszek abban, és a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a legtöbb betegség lelki eredetű. Érzékeny, emocionális alkat vagyok, magamra veszem a dolgokat, és nehezen viseltem az előző munkahelyemen is, ha bántottak, piszkáltak, úgy, hogy a munkámba belekötni nem tudtak.
Úgyhogy nem épp ideálisak a munkakörülmények most sem, és ha az első várandósságomat végigdolgoztam, igenis adassék meg most az, hogy nem kell, mert nem akarom. Ki tudja, leszek-e még ebben az áldott állapotban, ki akarom élvezni minden percét.
Nekünk az elsők között van az, hogy a lányunk jól legyen. Megviselte sajnos, hogy az utóbbi két-három hétben a költözés miatt hol egyik, hol másik mamához van lepasszolva délutánonként. Kevés minőségi időt töltöttünk együtt hármasban mostanában, (hát még kettesben a férjemmel). Meglátszott a gyerek (nem)alvásán, újra előfordult, hogy délben bepisilt, sírós, önkívületi hisztiket nyomott, ami eddig nem volt jellemző rá, de benne van persze a környezetváltozás isí tudom. Nem emlegeti ugyan a régi lakásunkat, néha elejti például, hogy ezt majd hazaviszem. A hosszú hétvégén sétáltunk, játszótereztünk, játszóházaztunk, még moziba is eljutottunk kettesben a férjemmel. Úgyhogy remélem, hogy egy nyugodtabb időszak következik most már.
Pirilány
A terhesnapló előző részei itt olvashatók:
Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal
Spicces tüneteket okozott a progeszteron
Mindenáron hasba akart szúrni a doktornő
