Az első trimeszter
A múlt héten ott hagytam abba, hogy nyolc hónap után végre a kezemben tartottam egy nagyon halovány pozitív tesztet… De ez nem jelentett felhőtlen örömet, akinek volt már vetélése, tudja, miről beszélek. Inkább visszafogott öröm volt és mérhetetlen aggódás, hogy vajon most minden rendben lesz-e. A következő napokban minden nap teszteltem, néztem, erősödik-e a csík, mert semmi, de semmi tünetem nem volt, se mellérzékenység, se émelygés, se fáradtság. Na, nem is tartott ez olyan sokáig.
Progeszteronpótlás
Az orvosom javaslatára azonnal elkezdtem a progeszteronpótlást reggel és este. Hát ez a szer?!?! A bevétel után egy fura delíriumos állapotba kerültem, nehezen tudtam beszélni, nevetgéltem, mint aki enyhén spicces állapotban van. Első este még mindketten jót nevettünk férjemmel ezen, de reggel nem volt vicces a munkába menet… Gyors telefon a dokinak, hogy ez így normális? Mondta sajnos igen, néha ilyen mellékhatása van, így ezután már este tényleg csak közvetlenül az ágyba kerülés előtt vettem be, reggel pedig már felkeltem hajnalban bevenni és visszafeküdtem. Egyébként csak kb. 20 percig voltam általában „dizzy” tőle.
Munka
Apropó munka. Még februárban megkeresett a cégem, ahonnan eljöttem babázni, hogy hirtelen felmondott a kolléganő, akit a helyemre vettek fel anno, és nagy segítség lenne nekik, ha akár négy órában is vissza tudnék menni, míg találnak valakit, akit persze be is taníthatok. Nyílt lapokkal játszottam, tudtak a vetélésről és tudták, hogy kistesó-projektben vagyunk. Ennek ellenére sikerült megállapodnunk abban, hogy megkapom a 8 órás bérem felét, kifizetik a lányunk családi napközijét, és március közepén munkába állok. Nagyon nehéz döntés volt ez nekem, mert ha a saját szempontomat néztem és az eszemre hallgattam, tudtam, hogy jót fog nekem tenni, ha nem itthon kattogok rajta, hogy mikor leszek már terhes, kicsit elterelődnek a gondolataim, jó lesz újra felnőtt társaságban is lenni. Csak olyan hirtelen jött az egész, nem terveztük, hogy a két gyerek között visszamegyek dolgozni és az anyai szívem is sajgott, hogy idegenekre bízzam a lányom.
A terhesnapló előző része itt olvasható:
Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal
Az arcüreg felszúrása helyett van egy sokkal kíméletesebb módszer. Az orrátmosás egyrészt segít a már kialakult arcüreggyulladás kezelésében, és allergiák esetében is hatásos.
Tovább>>>
Bölcsi
Az is igaz, hogy ha a lányom szempontjából néztem a dolgokat pont abban a korban volt, hogy nagyon vágyott a gyerektársaságra, amit én itthon nem tudtam megadni neki, még úgy sem, hogy nagyon sokat mentünk játszóházba, zenebölcsibe, a környékünkön lakó hasonló korú kis barátokhoz. Ő egyébként egy közvetlen, nyitott kislány, de ugyanakkor az első két évben nagyon anyás is volt, 23 hónapos koráig szoptattam, együtt alszunk stb.. Nehezen indult a beszokás, ő bent sírt, én kint, öt nap bölcsi után öt nap kórház következett, hányás-hasmenés láz, majd itthon még két hét felső légúti nyavalya. A kórházban derült ki, hogy vashiányos vérszegénysége van. Áprilisban taktikát váltottunk, apával vágott neki a bölcsis beszoktatásnak újra. Utólag azt mondom jó, hogy megléptük, és ajánlom minden anyának, aki kicsit is bizonytalan, mint én voltam anno, mert igenis megérzik rajtunk a kétséget, és ez rájuk ragad, nehezebb az elválás. Nagyon sokat beszélgettünk vele, miért kell dolgozni menni, neki miért kell bölcsibe menni, a délutánokat pedig együtt töltöttük hármasban és kb. 2 hét alatt stabilan beszokott.
A tesóm is…
Tesóm is hasonlóan nehéz időszakot élt meg lelkileg a vetélés után, és ő is az okokat kutatta. Nála kiderült, hogy inzulinrezisztenciája van. Sejtette ő, hogy valami nincs rendben, az elmúlt években hiába próbált odafigyelni a táplálkozásra és járt rendszeresen edzeni, nem sikerült fogynia, sőt, inkább hízott. Áprilisban kapott gyógyszert az IR-re, és elkezdte a 160 grammos szénhidrát diétát. Ez lett az új szenvedélye, 10 kilótól szabadult meg, és visszanyerte régi formáját. Június 27-én tudattam vele az örömhírt, hogy várandós vagyok, aminek persze örült, de el is szomorodott, hogy nekik még nem jött össze. Ahogy közeledett a július 8-a (tavaly akkor tesztelt életében először pozitívat) eszébe jutott, de jó is lenne, ha az egyéves évfordulón újra egy pozitív tesztet tarthatna a kezében, és akkor egyszerre lehetnénk terhesek. Szép kis álom..
De az álom valóra vált, ha nem velünk történik, nem hiszem el. Annyira hihetetlen volt az egész, de persze nagyon örültünk. Pár nap múlva viszont kezdetét vette a para,,. barnázni kezdett.. Azonnal hívta az orvosát, aki annyit mondott, ha jobban vérzik, hívja újra. Az már más kérdés, hogy előző nap járt nála a húgom a magánrendelésén (ahol az elmúlt egy évben havonta egyszer-kétszer megfordult) és másnap a telefonban már azt sem tudta, hogy kicsoda. Sírva hívott fel engem is, hogy mit csináljon, így került az én orvosomhoz, aki ismeretlenül már a telefonban is megnyugtatta, hogy ez előfordulhat, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, próbáljon megnyugodni és hamarosan megvizsgálja. Hetente jártunk hozzá a kórházba, hogy ellenőrizze, megfelelően fejlődik mindkét embrió. Tesóm problémája az első trimeszterben kisebb-nagyobb szünetekkel fennállt, és kb. a 12. héten múlt el, természetesen ő is kapott progeszteronpótlást.
Szóval az eleje nagyon nehéz volt mindkettőnknek, talán a 12. heti kombinált teszt negatív eredményekor mertük elhinni, hogy ezúttal minden rendben. A szokásos koraterhességi tünetek mindkettőnket kínoztak, émelygés egész nap, ólmos fáradtság, és brutális migrén.
Pirilány
Párhuzamosan futó másik terhesnaplónk:
Egyszerre váltottam ki a vetélést segítő cseppet és a terhesvitamint
Furcsán néztek ránk a patikában is, amikor egyszerre vásároltam meg a felírt gyógyszert vetélés esetére és a vitamint.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
