32. hét
A sószoba és a kétszeri orrátmosás helyrerakott végre, hogy hamarabb ez miért nem jutott eszembe?! Lányunk is hihetetlen módon tünetmentes egy hete már, kopp, kopp, az orrszi-porszi is visszakerült a fiók mélyére.
Faros a baba
Voltam az SZTK-ban ultrahangon, ahol a terhességi kornak megfelelő méreteket mértek, 1700 gramm körülinek becsülték a picit, és még mindig faros. Beszélgetek vele, illetve a dúlám tanácsára egy-két speciális testhelyzetet alkalmazok naponta többször, ami reméljük, ösztönzi, hogy beforduljon. Ezeknél drasztikusabb beavatkozásokat nem vállalok be, mert lehetnek komolyabb okai is, hogy így fekszik. Persze még van idő, csak hely lesz egyre kevesebb.
Az első lányunk végig irányban volt, most ketteske még egyszer sem az eddigi ultrahangok alapján. Olvastam régebben valami ilyesmit, hogy a magzatok érzik a fejükkel a császármetszés hegét, ezért nem szeretnek úgy feküdni. Nem tudom, mennyi igazság van ebben. Én eléggé földhözragadt vagyok, de spirituális oldalról megközelítve az is oka lehet, hogy még nem fordult be, hogy szeretne a szívemhez közel lenni. Lehet ebben is valami, mert van egy kis lelkiismeret-furdalásom, amiért a napi rohanásban nem tudok túl sok időt befelé fordulva a babámra figyelni.
Nem szülök farfekvéses gyereket!
Ezek után, hogy ilyen félelemmel indulok neki, hogy is tudnék farosan kinyomni egy babát, hogy közben rémképek jelennek meg előttem?! Lehet, hogy a császárheg fáj napokig, de ha bármi félresikerül szülés közben, az egy életen át fog fájni, nekem is és a gyereknek is.
Tovább>>>
A dúlás konzultáció után sikerült teljesen lenyugodnom, mert rávilágított, hogy én már mindent megtettem a sikerért, a többi nem rajtam múlik. Ezerszer tájékozottabb vagyok mindenben, mint az első várandósságom során. Lesz orvosom, szülésznőm és dúlám is, és a férjem is bent lesz. Lehet, ez másoknak már túl soknak tűnik, de most úgy érzem, nekem ez ad teljes nyugalmat és biztonságot, ha megadatik a természetes szülés. Ha mégsem sikerülne a VBAC, akkor sem leszek csalódott, az a legfontosabb, hogy mindketten egészségesek legyünk.
A körzetes ovi nem jön be
A leendő körzetes ovink nyílt napjára is elmentem, és nem jó érzéssel távoztam. Hiába lenne néhány házzal mellettünk, nem győztek meg arról, hogy jó kezekben lenne... A lányunk annyira megszerette a jelenlegi ovit, hogy pénteken délután haza sem akart jönni, így levettem a csizmám, bementem a csoportszobába, és jó negyven percig néztem, hogyan játszik kedvenc barátnőjével teljes egyetértésben, rólam tudomást sem véve. Átbeszéltük a férjemmel, és úgy döntöttünk, habár több terhet ró mindkettőnkre, de megoldjuk inkább a távolabbi oviba szállítmányozást. Fő szabály szerint reggelente viszem majd én, délután férjem hozza haza.
Hétvégén sikerült a babaruhákat is átválogatnom, így apránként lesz időm rendbe tenni őket.
Pirilány
Pirilány terhesnaplójának előző részei itt olvashatók:
Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal
Spicces tüneteket okozott a progeszteron
Mindenáron hasba akart szúrni a doktornő
20. hét: Ezért nem szeretnék terhesen dolgozni
21. hét: Császármetszés után hüvelyi szülést tervezünk
22. hét: Szülésznőt vagy dúlát válasszak a szüléshez?
23. hét: A terhesség végére bálna leszek?
24. hét: Ne reménykedjen természetes szülésben
25. hét: Kiköhögöm magamból a gyereket
26. hét: A védőnő öt perc után elviharzott
27. hét: Megúszom a szájsebészt terhesen?
28. hét: Hülye, vízfejű gyereke lesz!
30. hét: Engedélyt kaptam a dúlás szülésre
31. hét: Úgy szédültem, hogy nem tudtam felvenni a kislányomat
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
