Megnyugtató érzés, hogy érzem már pár hete a magzatmozgást, nem kell a következő ultrahangig számolni a napokat, és már a férjem is érzi, ha odateszi a kezét, hogy milyen jó kis bulikat csap odabent a leányzó leginkább este. Pénteken megvolt a kontroll ultrahang is, minden rendben van a picivel.

Még februárban felkerestem azt az orvost, aki 2016-ban a császármetszést végezte ügyeletben. A lányommal anno úgy döntöttünk, nem fogadunk orvost, mert azt hallottuk, a többség úgysem megy be a szülésre ilyen-olyan okokra hivatkozva. Szülésznőt kértünk fel a 34. hét környékén, terhesgondozásra pedig a körzeti SZTK-ba jártam. Amikor szombat reggel 37+0-nál reggel arra keltem, hogy elöntött a magzatvíz, izgatottan hívtuk a mentőt, és örömmel vettük, mikor az ügyeletes azt mondta, hogy ebből ma baba lesz. Én kis naiv, dehogy lett! Kaptam egy méhszájérlelő tablettát reggel az ügyeletvezetőtől, majd valamikor éjszaka még egyet, de nem történt semmi. Jóindulattal is maximum egy centi volt a méhszáj, nulla fájás. Mint első szülő nőnek, meg akarták adni az esélyt a természetes szülésre, ezért vártak… Végigpityeregtem az éjszakát, egy percet sem aludtam. A családom meg otthon izgult értünk, nem értették, mire várnak, aggódtak, nehogy valami bajunk legyen.

Vasárnap reggel ügyeletváltás, megjött A DOKI. A mai napig emlékszem a szavaira:

„Na kismama! Széllel szemben nem pisilünk: maga több mint 24 órája van itt elfolyt magzatvízzel, most van két műtétem, kap egy kis oxitocint, és ha 11-ig nem történik semmi, kivesszük a babát.”

Határozott volt és vicces, amivel oldotta a feszültséget, és ez tetszett. 11 óra előtt már bajok voltak a lányunk szívhangjával, így futólépésben toltak a műtőbe. Így utólag szerencsésnek érzem magam, hogy szövődménymentes volt a műtét és nem maradt meg bennem rossz élményként.

Szerintem ő az egyetlen szülész-nőgyógyász a városunkban, aki nem a magánrendelésén, hanem a kórházban fogadja a kismamáit a terhesgondozás során, és nem várja el a hálapénzt, nincs tarifája. Nyilván, ha elégedettek leszünk, szeretnénk meghálálni a segítségét. Abszolút támogató orvos a császármetszés utáni hüvelyi szülésben, láttam előadását a témával kapcsolatban, ami számomra meggyőző volt, illetve az hírlik róla, hogy nem vállalja túl magát, nem szeretné, ha a mennyiség a minőség rovására menne, így olyan kismamát el sem vállal, aki mondjuk terhességmegállapításra még nem hozzá megy, hanem később szeretné megfogadni.

Sokat viccelődünk vele a tesómmal, hogy mi lesz, ha egyszerre indul be mindkettőnknél a szülés, szaladgálhat a két szülőszoba között, főleg, hogy a húgom 18. heti ultrahangvizsgálatakor módosították a terminust március 16-ra, én pedig március 11-re vagyok kiírva.

Az, hogy VBAC-re készülök,  felkéSZÜLÉS-t jelent. Főleg úgy, hogy szerintem alacsony a fájdalomküszöböm és félek is tőle. Lelkileg és fizikálisan is treníroznom kell magam, hogy úgy érezzem, ezúttal mindent megtettem azért, hogy ez a várandósságom másként végződjön. Próbálom magam valahogy az arany középúton tartani, és nem átbillenni abba, hogy csak és kizárólag a természetes szülést tudom most elképzelni, mert ha mégis másként alakul, lesz nagy pofára esés. A legfontosabb a biztonságunk természetesen. Nincs még elvetve egy harmadik baba lehetősége, ezért sem lenne mindegy, hogy újra felvágnak-e.

Most hogy anyósomékhoz költöztünk, mindenki óva int az együttéléssel járó konfliktusoktól. Nyilván itt is igaz a „lakva ismeri meg egymást az ember” c. történet, de ha eddig sem jöttem volna ki velük, nem költöztem volna ide. Pedig nem kevés időről van szó, mert még csak a házunk alapja van készen... Mindenkinek ilyen anyóst, apóst kívánnék amúgy, akiknek az elsődleges a gyermekeik boldogulása. Súrlódások biztosan előfordulnak majd, míg itt lakunk, de remélem, mindent meg tudunk majd beszélni, alapvetően alkalmazkodó típus vagyok. Egy dologtól félek csak, hogy anyósom túl jól főz, és gurulni fogok a szülőszobára. A nyolcadik unokájuk lesz a babánk, imádják mindet, de mi kivételes helyzetben vagyunk, mert mi lakunk csak a közelükben. Anyukám is sokat segít, bár ő már nem olyan aktív. 

Pirilány

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal

Spicces tüneteket okozott a progeszteron

Mindenáron hasba akart szúrni a doktornő

Ezért nem szeretnék terhesen dolgozni
 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>