Eltelt az első hat hét. Mit eltelt? Elrepült! Hihetetlen, mintha még tegnap lett volna, hogy hazajöttünk a kórházból. Én, főleg mióta gyerekeim vannak, úgy érzem, valaki nagyon felgyorsította az idő múlását, kettőt pislogok és két hónapos Lilien (alias Lilkó, Lilkóputkó, Lili, Ducijuci).

A várandósságom alatt sokat foglalkoztatott a kérdés, milyen lesz a kétgyerekes lét. Azon kívül, hogy fárasztó, csodálatos. A legfurcsább az volt, hogy az én kicsi elsőszülött lányom, „hirtelen” hogy megnőtt. Öt nap távollét után... Akit még a várandósságom végén is a csípőmre kaptam, az most egy nagy ló! Nagy a keze, nagy a lába, nagy a feje. És hogy emellett milyen önálló lett? Be kell valljam, az állandó kontrollmániám alól kikerülve rengeteget önállósodott. Amúgy is a „mindent egyedül csinálok” korszakot éljük, de most ez nagyon szembetűnővé vált. Jó látni, ahogy apával végre úgy igazán egy húron pendülnek.

Én annyira jól akartam csinálni mindent, elterveztem, hogy ha mást nem is, legalább az esti rutint tartsuk meg, én olvasok mesét a nagylánynak és mellettem alszik el. Hát ez többször nem jött össze, mint igen. Így maradtunk az apa rendezi a nagyot, én a kicsit verziónál. Egy este volt eddig, amit egyedül kellett megoldanom, hát mit mondjak, nem irigylem és minden elismerésem az egyedülálló anyukáknak. Mi most ugye még anyósoméknál lakunk, reggel mama viszi oviba a nagyot, délután apa megy érte, és mindig van egy szabad kéz a kicsi körül is, aki tud büfiztetni, ringatni, pelenkázni stb. Ez a segítség megfizethetetlen, és nagyon hálás is vagyok érte. Kezd már kialakulni valamiféle mintázat a kicsi napirendjében, így hamarosan én is hadba állok az ovijáratban.

Kb. négyhetes volt a kicsi, amikor a nagy beteg lett. Addig jóformán pár órára láttam reggel ovi előtt és este. Hiányzott nagyon. De az az egy hét itthon megtépázta kissé az idegeimet, és rájöttem, nincs az a magnézium mennyiség, ami kissé türelmesebbé tenne engem nettó 3-4 óra alvás után. Hároméves dackorszak és alkalmi süketség volt a diagnózis szerintem. Ha kértem valamit, direkt annak az ellenkezőjét csinálta, nyolcszor szóltam, mire meghallotta. Gondolkoztam azon is, hogy vajon így jön ki rajta a testvérféltékenység, hogy velem dacol? Mert amúgy hihetetlen szeretettel, gyengédséggel fordul a tesóhoz. Egyszer sem mondta még, hogy vigyük vissza a kórházba. Sőt, inkább arra kell figyelni, nehogy „túlszeresse”, sokszor kéri ölbe, kiválasztja, milyen ruhát adjunk rá, asszisztál a fürdetésnél.

A szerző szüléstörténetét itt olvashatod:



A második szülésem is császárral végződött

Öt óra körül vizsgált meg az orvosom újra, sajnos érdemben nem változtak a dolgok, jóindulattal is csak kétujjnyi a méhszáj, irány a műtő. Bocsánatot kértem a férjemtől, és bólintottam, hogy mehetünk. A műtőben már szünet nélkül fájtam, megváltás volt, amikor beszúrták az érzéstelenítőt.

Tovább>>>

A baj abból van inkább, ha valamit pl. biztonsági okokból nem engedünk. Na, akkor száj lebiggyeszt, bebújik az asztal/szék alá, kiabál, dacol. Vagy mert rászólok, hogy csendesebben. Felbecsülhetetlen érzés, amikor épp elpilled a kicsi, raknám le, ő pedig végigszáguld a játék babakocsival a folyosón, mint Denis, a komisz a film elején csörögve, zörögve a biciklijével. Azt, hogy esetleg visszasüllyedjen babaszintre még nem tapasztaltam. Inkább utánoz. Nagyon vicces, amikor ő is szoptatja a babáját, vagy kéri, hogy egy kendővel kössem a hasára. Ezekért a pillanatokért is vágytam rá nagyon, hogy legyen második gyerkőc.

És a picurka. Imádnivaló kis hajasbaba. Kb. két hétig tartott a demó verzió, mert jött a háromhetes fejlődési ugrás. Általában estére csúcsosodott ki az „éhen akarok halni” érzés. Megkezdte már délután öt körül a maratoni cicizést, és amikor nem ömlött a szájába a nedű, morgott, ütögette a cicit, rugdosott hevesen. Általában éjfél körül dőlt ki. Néha segített a hordozókendő, néha semmi sem. Anyósom mindenáron cumit akart adni ilyenkor, amitől öklendezett és ívben kiköpte. Ahhoz is kellett türelem, hogy megértessem vele, nem fog éhen halni a nyolcadik unokája (egy kilót hízott négy hét alatt...) és annak a babának, aki a saját lefagyasztott tejemet sem fogadja el se kanálból, se pohárból, se cumisüvegből, annak a tápszer főleg nem fog kelleni.

És nem, nem fogok fejni, majd szépen beáll a kereslet-kínálat. Négy-öt ilyen nehéz esténk volt, egyszer azt is mondtam a férjemnek, jó lenne másnapra úgy ébredni, hogy Lilien is hároméves már, és átalussza az éjszakát. Aztán persze hathetesen is jött az ugrás. Míg az első gyereknél rápörögtem ezekre a dolgokra, minden nyűgösséget meg akartam fejteni, hogy vajon miért, addig most elkönyvelem, hogy ma ez van, holnap meg már más nehézség jön. És tudatosan próbálom megélni a pillanatokat, nem rágörcsölni mindenre, mert most már tudom, hogy nagyon hamar elrepül ez a babakorszak is.

A műtét utáni felépülésemet nehezítette, hogy váladékozni kezdett a sebem a hazatérésünk másnapján. Megnyitni, átmosni hál istennek nem kellett, de két hétig szedtem antibiotikumot és jártam ellenőrzésre vissza. Ramatyul éreztem magam. A hasból felülés még nem megy, elkezdtem egy császármetszés utáni rehabilitációs tornát itthon és szeretnék majd speciális tornát is megtanulni, hogy a hasam alakuljon valamit. Tüsszentéskor, köhögéskor még fáj, néhol teljesen érzéketlen. Nem tudom, ki hogy van vele, de én rengeteget eszem a szoptatós időszakban, és leginkább szénhidrátot. Sütit csokival, sósra édeset, édesre sósat. Nagyon gáz, de van, hogy éjszaka is. 65 kilóval jöttem ki a kórházból, ezt tartom is. Nincs most még lelkierőm erre odafigyelni. Ezt ugyan még nem egyeztettem az érintettel, de hat hónapos korában, ha elkezdjük a hozzátáplálást, tudatosabban fogom kiváltani az étkezéseket és fokozatosan leállni az anyatejről, mint az első lányunknál, aki kétéves koráig szopott. Egyrészt szeretném, ha hamar visszatérne a ciklusom, és jövőre tervezhetnénk a harmadik babát, másrészt már tudom, minél tovább húzom az elválasztást, annál nehezebb.

Tesómék két és fél hét kórházi tartózkodás után térhettek haza, és kezdenek belerázódni a dolgokba. Az egy hónapos kontrollon mindent rendben találtak nála, így egy kicsit megnyugodott, a kislányuk is szépen fejlődik. 

Pirilány

Pirilány terhesnaplójának részei itt olvashatók:



Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal
Spicces tüneteket okozott a progeszteron
Mindenáron hasba akart szúrni a doktornő
20. hét: Ezért nem szeretnék terhesen dolgozni
21. hét: Császármetszés után hüvelyi szülést tervezünk
22. hét: Szülésznőt vagy dúlát válasszak a szüléshez?
23. hét: A terhesség végére bálna leszek?
24. hét: Ne reménykedjen természetes szülésben
25. hét: Kiköhögöm magamból a gyereket
26. hét: A védőnő öt perc után elviharzott
27. hét: Megúszom a szájsebészt terhesen?
28. hét: Hülye, vízfejű gyereke lesz!
30. hét: Engedélyt kaptam a dúlás szülésre
31. hét: Úgy szédültem, hogy nem tudtam felvenni a kislányomat
32. hét: Spirituális oka van, hogy faros a babám?
33. hét: Megfordult a babám a 33. héten!
34. hét: Kinevetett a csecsemős nővér segítség helyett
35. hét: Alig foglalkozik velem a védőnő
36. hét: Elfelejtettem, hol hagytam a lakáskulcsot
37. hét: Kértem a babámat, várjon a születéssel, amíg meggyógyulok
38. hét: Magzatméret: ha kicsi, azért piszkál a doki, ha nagy, azért
39. hét: A dokim nem fehérköpenyes, nagy isten
40. hét: Segítség, elkezdődött a szülésem!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>