A múlt heti poszt, amely egy ambuláns szülést mutatott be, nagy népszerűségnek örvendett itt és a Facabook-oldalon is. Kivételes mennyiségű hozzászólás született, amiből ha teljes szüléstörténetet nem is lehet ideírni, de olyan összefoglalót igen, amely megmutatja: itthon ugyan „egzotikus” dolog a rövid időn belüli hazaadás (amikor akár néhány óra múlva vége a kórházi tartozkodásnak), de máshol megszokott – még császármetszés után is, ha nincs komplikáció. Így biztosított a kórházi támogatás a szülés idejére, de utána már az otthoni környezetben cseperedik a baba az első naptól kezdve.

A hozzászólások alapján az ambuláns szülés gyakori, sőt „tipikus” a következő országokban:

  • Egyesült Királyság
  • Dánia
  • Németország (többek szerint Ausztria is)
  • Hollandia
  • Egyiptom
  • USA
  • Írország

De volt, aki anno Líbiában szült hasonlóan ambuláns módon, gond nélkül.

Olvasóink többsége egyébként nem gondolta, hogy az ambuláns rendszer különösebben megterhelő lett volna, ha maga a szülés nem járt komplikációkkal, és otthon minden alapvető kellék megvolt, némi segítség kíséretében. Sokan írták, hogy mivel a kórházi napokat nem élték meg jól, megfontolták volna az ambuláns szülést, ha itthon is lett volna lehetőség rá.

Abban parázs vita alakult ki, lehet-e bármelyik magyar kórházból így hazamenni, mivel az általános gyakorlat még mindig a 3-4 napos benntartózkodás, aminek oka lehet a vizsgálatok elérhetősége, de a kórházi finanszírozás rendszere is, amely az ott töltött napok után fizet. Ezzel együtt az egyik hozzászóló állította, ő mindenféle probléma nélkül szült ambulánsan itthon is: „Itthon is lehet ezt. Tavaly októberben reggel 5:58kor ért be velem a mentő. Reggel 6:15kor született a kisfiam és délben már itthon voltunk.”

Néhány szerkesztett idézet a hozzászólásokból még:

„Itt nálunk Svédországban is így van , ha a kis család jól van, 6 óra után hazamennek.”

„Én Dániában szültem, utána mehettem is haza. Ez nem betegség. Tejem volt, a szomszéd két gyereket is szoptattam. Nincs ezzel semmu gond. Felállsz és hazamész, nem? Persze, ha minden rendben.”

„24 órát mindenképp benn tartanám az anyát, utána mehetne haza, ha nincs gond. De segítség kell otthonra, ami nem mindenkinek van.”

„Az USA-ban 24 óra jár természetes szülés, 48 óra a császár után. 47.5 óránál már a csomagokkal álltam az ajtóban.”

„Németországban 3 nappal a császár után haza KELL menned (és nem mehetsz) Ennyit fizet a biztosító. Régen 1 hét volt a császár után a kórházi ellátás. 9 éve a császár után 1 hétig maradhattam volna bent. Tavaly szó szerint kidobtak a 3. napon, holott szóltam, hogy még nem tudok kiegyenesedni, egyedül felülni… azért csak egy nagy hasi műtét! A válasz: "Akkor ne üljön felő hanem pihenjen, a biztosító egyébként is már csak ennyit fizet. Azonkívül kell az ágy a következőnek! "

"Én még a rendszerváltás előtt szültem és az 1 hét volt a minimum, de lehetett több. A másodikkal 11 nap volt mert keveset szopott. Nem pótoltak, muszáj volt neki megtanulni a szopást. Akkor a baba volt a legfontosabb, persze az anya is."

"Az sem mellékes, hogy főzéssel, háztartással addig sem kell foglalkozni. Nincs mindenkinek segítsége."

Többen a komplikációktól tartanak, vagy a tanácstalan és kimerült anyákat féltik, ha nincs senki otthon, aki támogatná őket:

„Nekem a gyermekem majdnem megfulladt a születést követő napon, mivel feljött neki egy büfinél a tejci orrán, száján, s eltömítette a járatokat. Bárhogy csapkodtam a kis hátát, lilult. A végén csövekkel tisztították a légutakat. Kérdeztem, hogy miért történhetett ez meg?? A csecsemősök mondták, hogy az első pár nap ez tök gyakorta előfordul, mert nem fejlődött még ki teljes mértékben a kicsinél a helyes nyelési reflex, és az anyukák nem is tudnak róla, mert épp bent van az osztályon a gyermek és nem fogják ijesztgetni a frissen szült anyákat. Ez csak az első pár nap alatt fordul elő rendszerint. Ha itthon lettem volna a gyermekemmel, akkor azt hiszem, hogy nem ért volna ide a mentő érte időben.”

„A csecsemők pár napra besárgulhatnak, ha nincs elég anyatej, kiszáradhatnak. Az anyának pihennie kell, nem fürdetni. A kórházi ellátásra szükség lenne mindkettőjüknek. A 80-as években egy hetet töltöttünk kórházban. A babákat etetéshez kiosztották és fél óra múlva összeszedték. Ellátták őket a csecsemős nővérek. Pihenhettünk, amit akkor a szülészetek bizosítottak. Most sem ártana.”

„A legrosszabb dolog amit egy nő ellen elkövethetnek! 10-20 év múlva (vagy korábban) pedig félig kilógó méh miatt majd keresi a magyarázatot, hogy miért történik vele, ami történik. Kismedencei szervek süllyedéséről ha nem hallottatok még, akkor keressetek rá! Egy orvos sem figyelmeztet minket, pedig nagyon komoly állapot, ami bizonyos stádiumtól visszafordíthatatlan. Rendkívül fontos lenne ha a gimnáziumi évek alatt az iskolákban is beszélnének róla előadás formájában, hogy minél fiatalabb korban tudatosuljon a lányokban, hogy vigyáznunk kell magunkra!”