Halottak napja környékén a temetők telis-tele vannak égő mécsesekkel, melyek fénye a sírkövön lejti táncát. A sírokon friss krizantém pompázik, előttük bánatos, fáradt arcok, sokuk arcán a gyász mélyítette a barázdákat. Egy friss sír mellett guggol fekete ruhában egy asszony, a virágokat rendezgeti. Arcát könny áztatja. Nemrég vesztette el szeretett férjét.
A veszteséget nekünk, felnőtteknek sem könnyű elfogadni. A halál visszavonhatatlansága, véglegessége gyakran felfoghatatlan, néha elfogadhatatlan és ijesztő. Hogyan tudjuk elmagyarázni a gyermekünknek, hogy mi a halál? Kovács Györgyi klinikai szakpszichológust kérdeztük.
Kovács Györgyi: A kérdés megválaszolását kissé messzebbről kezdeném. Mi a halál és mi a lét, és mi értelme van a létnek, ha úgyis meghalunk? Ezek életünk legnehezebb kérdései, de vannak olyan élethelyzetek, fordulópontok, amelyek ezek átgondolására kínálnak lehetőséget. Ilyen lehet gyermekszületés, amikor átélhető a saját lét folytatódása, a folytonosságot, halhatatlanságot is képviselő új élet világra jövetele.
Ismerőseink, rokonaink halála figyelmeztethet minket az életünk végességére. A negyvenes-ötvenes életévek elérésekor, túljutva életünk felén, intenzívebben jelennek meg az elmúlás, a saját halál bekövetkeztét tartalmazó gondolatok. Idős korban a fizikai és szellemi kapacitás csökkenésének megélésével még inkább foglalkoztatja az embert a halál, a meghalás gondolata.
Élet és halál együtt léteznek, pl. Martin Heidegger egzisztencialista filozófus az emberi létezést „a halál felé való lét”-ként értelmezte. A haláltudat szocializációja a végső pillanatig tart, valahogy egész életünkben „tanulnunk kell a halált”, és ezt a társadalom (pl. milyen az időskorúak ellátása, mennyi szabadnapot kap közvetlen családtag halála esetén a munkavállaló stb.), a család értékrendje, valláshoz való viszonya is meghatározza, valamint személyes tapasztalataink is alakítják.
A társadalmakban korábban kialakult rítusok, a születés, serdülés, házasodás, meghalás és gyászolás szokásrendszere fontos kapaszkodót, támaszt nyújtott az egyénnek a kritikus életszakaszokban, ma ezek már nem élnek, csak egyes elemeik maradtak fenn, és különböző kultúrák szokásrendszerei keverednek. A halál a modern világunkban tabuvá vált, alig beszélnek róla, legfeljebb konkrét haláleset kapcsán kerül szóba a családokban.
Fiatal korban a halál ijesztő, de idős korra ez az érzés átalakulhat: ha valaki gazdag, teljes életet élt, ha elégedett magával és az életével, ha látja a családban az új generációt, akik majd emlékét szívükben megőrzik, vagy tudja, hogy valamilyen szívének kedves tárgyát, családi ereklyéjét gyermeke, unokája szívesen őrzi tovább és becsben fogja tartani, akkor a halál gondolata is elfogadhatóbbá válik.
Mennyiben befolyásolja a saját, halállal kapcsolatos felfogásunk azt, hogy gyermekeink hogyan viszonyulnak majd a halálhoz? Létezik olyan „módszer”, magyarázat, ami minden gyermekre érvényes? Hogyan magyarázzuk el a gyermeknek, hogy mi a halál, életkorok szerint különbséget kell tennünk?
Kovács Györgyi: Egész biztosan befolyásolja: a család, a szülők viszonyulása mintát jelent a gyerek számára, amit követhet vagy egy ponton el is utasíthat. Minta lehet például az, hogy beszélnek-e a súlyos beteg, kórházban lévő családtagról vagy nem, és rögtön kapcsolódik ehhez, hogy a gyerek fel mer-e tenni kérdéseket ezzel kapcsolatban a szüleinek vagy nem. Megmondják-e a gyereknek, vagy hány éves korban mondják meg a gyereknek, hogy a kedves háziállat elpusztult, meghalt, vagy azt mondják, hogy elszökött, azért nem találják sehol. A nagyobbak egyre több tudást már nem a szüleiktől, nagyszüleiktől sajátítanak el, hanem filmekben és az online térben találkoznak mérhetetlen mennyiségű információval, pl. élőhalott zombikról és vámpírokról szóló történetekkel – érdekes kérdés lehet, hogy hogyan alakítják ezek a gyerek, a fiatal halálhoz való viszonyát, gondolkodását, befolyásolják-e a halálfélelmét.
Instant, mindenkire érvényes magyarázat azt hiszem, nincs, már csak azért sem, mert a gyerek értelmi fejlődésével párhuzamosan alakul a halálról való elképzelése is. Kezdetben a gyerek számára az élet fogalma a mozgáshoz kötött, minden él, ami mozog, majd csak az, aminek önmozgása van (Thomas a gőzmozdony döntésein és érzelmein nem akad fenn egyetlen kisóvodás gyerek sem, ami/aki a narráció szerint egy szigeten „él”), majd a gyerek felismeri, hogy csak az állatok, növények és az emberek élőek a világunkban
A halálképzet alakulásának kezdetén a gyerek felfigyel a mozdulatlan bogárra, az elhervadt virágra, a kiszáradt fára. A halálban a mozgás hiánya az, ami számára szembeszökő. Óvodás korban a magyarázatkeresés már megjelenik, de gondolkodásukat még a vágyaik vezérlik. A halálra, mint egy időszakos és visszafordítható dologra gondolnak, a halált is megszemélyesített alakként képzelik el.
A gyerekek gondolkodása az iskolába lépés körül válik egyre reálisabbá, így ekkor elkezdődik annak megértése, hogy a halál egy nem visszafordítható folyamat. A kamaszkorban a szülőkről való leválás megindulásával és később, szülőktől való elköltözéssel párhuzamosan (ami gyászfolyamat a szülők számára is) megjelenik az élet, a saját élet értelmének a keresése.
A haláltól való szorongás az anyától való elválás félelmében gyökerezik, amit szeparációs szorongásnak nevez a pszichológia. A haláltudat a végleges szeparáció felismerése. A gyerekek a magyarázatokból koruktól függően értenek meg valamit. Nem is gondolom feltétlenül azt, hogy a halál szót kell számukra magyarázni, mert mindaz, ami a szóhoz tapasztalati úton kapcsolódik, fogja majd tartalommal feltölteni a fogalmat. Az elváláshoz, veszteségekhez, halálhoz való viszonyt, a veszteségekkel való megküzdést tudjuk megtanítani a gyerekeknek, a fájdalom, a hiány elviselését, a visszafordíthatatlan elfogadását.
Mi a helyzet a féligazságokkal? „Papa elment és nem jön vissza már.” „Mama alszik és nem ébred fel.” „Nagyi a mennybe ment.”
Kovács Györgyi: Egy vallásos családban természetes, hogy a mennybe ment kifejezést használják, és valószínű, hogy nem csak a konkrét haláleset kapcsán találkozik vele a gyerek, hanem templomi énekek, Jézus és Szűz Mária említése vagy képi ábrázolás formájában is, ami így egy gazdagabb jelentést hordozhat számára. Mást jelent és másképp hat ez a magyarázat akkor, ha a gyerek még soha korábban nem találkozott ezzel a gondolattal. Előfordulhat, hogy az elment és alszik (örökre elaludt) kifejezéseket nem átvitt értelemben, nem szimbolikus jelentésük mentén értik a kisebb gyerekek, hanem konkrét voltukban, így félelmetessé, szorongást keltővé válhat számukra az esti elalvás vagy valakinek a távozása ilyen megfogalmazás esetén.
Ha szülőként megéljük, vagy esetleg nehezen dolgozzuk fel szerettünk halálát, kimutathatjuk-e elkeseredésünket a gyermek előtt? Vagy jobb, ha nem látja fájdalmunkat?
Kovács Györgyi: A friss fájdalom, a gyász eltagadhatóságában nem hiszek. A gyerekek és szüleik között van olyan szoros a kapcsolat, hogy az apró változásokat, pl. az érzésekkel, sírással való küzdelmet, az elfedésre tett erőfeszítést is érzékelik. Ilyenkor nehezebb számukra, az, ha nem tudják, mi történt, milyen oka lehet szüleik hangulati változásának. Megkönnyebbítő számukra az, ha magyarázatot kapnak a szomorúságra, a legördülő könnycseppekre, az elcsukló hangra, a játékukban való részvétel kerülésére, az elvonulás keresésére.
A gyászban átélt érzések természetesek, - megélésük, elviselésük képessége, az érzelemszabályozás, a szeparáció és szorongás tűrése, az önmegnyugtatási képességünk személyiségünk fontos építőkövei. Ha azt tanuljuk meg, hogy az érzések megoszthatóak, azok kimondásával megértettséghez és vigaszhoz jutunk, a veszteség elviselése könnyebbé válik és kapcsolataink megerősödését, mélyülését élhetjük át általa.
A gyerekek is gyászolnak, nagyszüleik, rokonaik elvesztését ők is érzik - egyedül maradniuk az érzéseikkel félelmet, ijedtséget keltő tapasztalat, ezzel szemben osztozni a fájdalomban, megtapasztalni, hogy mások is hasonlóan éreznek, megnyugvást adó érzés tud lenni a gyerek számára.
Köszönjük a válaszokat!
Tünde
Gyász...
Miért haltál meg, Apu?
A sír mellett előjönnek az emlékek
Örökké bánni fogom, hogy nem ölelhettem meg halott kisfiamat
Engedd a gyermekedet is gyászolni!
A papát elvitték az angyalok
Megígértem a kórházi ágyadnál, hogy rendben lesz minden
Miért nem beszélünk végre a halálról?
