Egy várva várt babát elveszíteni a legnagyobb fájdalom, amit egy anya átélhet. Azok, akik nem éltek át ilyen tragédiát, fel sem tudják fogni, el sem tudják képzelni, hogy mi zajlik le ilyenkor a kismamában. Sajnos sokan vannak, akiknek nem adatott meg, hogy életképesen szülessen meg gyermekük. És sokuknak nem volt lehetőségük rá, hogy megnézzék, elbúcsúzzanak a gyermeküktől.

 „Nálunk minden vizsgálaton azt mondták, minden rendben, még a születése után két nappal is. Gyönyörű 3 kilós kisfiú volt. 1990. dec. 13-án született. Aztán egyszer csak nem hozták; azt mondták, másik kórházba viszik vizsgálatra. Császáros voltam, nem tudtam utána menni. Sosem láttam többé.” (Katalin)

„2012-ben, 38 hetesen vesztettem el a kisfiam... Nekem sem engedték megnézni. A mai napig bánom, hogy nem voltam határozottabb... Sokkal könnyebb lett volna elgyászolni, ha láthatom...” (Tímea)

 „Sajnos nekünk is halva született a 20 hetes lombik fiúcskánk, és nem engedték megnézni. Örökké bánni fogom, hogy nem öleltem meg.”

„2003... 30 hetesen... Bíborka... Nekem se engedték meg nézni... De én megnéztem... A mai napig álmodom vele!” (Erika)

„Tőlünk nyugatabbra, éppen csak egy határral, a halott pici babát virágszirmokkal díszítik, a szülőket egy külön szobába engedik be vele, és hagyják, hogy elbúcsúzzanak. Ez csak emberség, intelligencia, és nem pénz kérdése. A gyászra szükség van. És a gyász része a búcsúzás. Egy anyának bármilyen is a gyermek kinézete, gyönyörű számára. És ha bebugyolálják, még emberibb, mert olyan, mintha aludna. Első kisbabánknak a koponya felső része hiányzott, ez a 12. héten derült ki. Minden orvos a terhesség megszakítását erőltette, mert a testemen kívül nem tudott volna élni. De bennem viszont élt. Egy élő babával kellett mennem abortuszra... Kegyetlen volt! Hosszú évek teltek el, mire meg tudtam magamnak bocsájtani. Ma már másképp tennék. Megszülném, elbúcsúznék tőle, és úgy engedném el. Még a természeti népekben is több emberség van, mint a civilizált társadalmak nagy részében." (Kriszta)

Singer Magdolna, gyásztanácsadó így ír könyvében:

„A tapasztalat szerint kívánatos lenne lehetőséget teremteni a szülők számára a gyermekük megtekintésére és a búcsúzásra. Az erre vonatkozó igényt már a szülés előtti megbeszélésen tisztázni kell, mivel az anyák közvetlenül a baba születésekor nincsenek olyan állapotban, hogy fel tudják mérni saját igényüket. Az ideális az lenne, ha akár még másnap is lehetséges lenne a gyermektől való búcsúzás, abban az esetben, ha a szülők részéről az első reakció az elutasítás. Az anyák többsége ugyanis utólag megbánja, hogy nem kérte, vagy követelte ki azt, hogy láthassa a gyermekét. Gyásztanácsadóként magam is számtalanszor élem át, hogy anyák sírva kérdezik, mit tegyenek azzal a kínzó hiányérzettel, amit az okoz számukra, hogy nem láthatták elveszített gyermeküket.”

Ha elveszítetted kisbabádat, és szeretnél beszélni róla, ha vannak tanácsaid azoknak az anyukáknak, akiknek segítenél a gyászukban, írj nekem: bezzeganya@bezzeganya.hu. Ajánlom a Gyászportált is, ahol gyásszal kapcsolatos tanácsokat, ahol szomorú, de megható történeteket olvashatsz, gyermeküket elvesztőknek is nyújtanak segítséget, a gyermekek gyászfeldolgozásával is foglalkoznak, és indulnak ingyenes, önsegítő gyászcsoportok is.

Tünde

Gyermeküket elvesztők így emlékeznek:



Apja kezében halt meg a kisfiam

Meg kellett szülnöm két hete halott kislányomat

Elment a babám a nyolcadik héten

Úgy érzem, én öltem meg a gyermekünket

17 hetesen elvetéltem

Karácsony előtt elment a kisbabánk

Menthetetlen volt a szívbeteg babánk

Egy 19 és egy 7 hetes babát vesztettünk el egy éven belül

Hat babánkat veszítettük el hét év alatt

Mindenszentek napján elment a babám

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>