A 37. hét ismételten az orvoslátogatásokról szólt, bár ebben az esetben szerencsére kihagytuk az ügyeletet és jóslófájásra sem került sor. De legalább – Krúdy-rajongók figyelem! – több isteni helyen ebédeltünk és ettünk mindenféle, nem kifejezetten HI-barát finomságot. Meg adminisztráltunk, de legalább abból is sokat!
Adminisztráció rulez
Első körben a 37. héten az adminisztrációval foglalkoztam: lakcímváltozás bejelentése, ugyanis nem igazán értékeltem volna, ha a Kisteve papírjai édesanyáméknál vidéken landolnak, és akkor mindent utánunk kell külön küldeni. Különösen, ismerve a Magyar Királyi Posta megbízható tevékenységét. Nos, az okmányiroda számomra hihetetlenül pozitív csalódás volt: online bejelentkezés, papírok egyeztetése a chaten (nagyon durva, lehet chatelni a kormányablakkal!) és az egész ügyintézés összesen 8 perc (!!!) alatt lezárult. Szóval abszolút meg voltam elégedve!
Emellett sikerült hosszas egyeztetés után túlesni az őssejtes szerződés aláírásán és adminisztrációján is, így most már van egy szép nagy „atombiztos” dobozunk is, amit vihetünk a kórházba a szülésre (hogy hova fogunk beférni, az már külön kérdés). Végül – elárulom – a svájci tulajdonú cég mellett döntöttünk (cégkivonat rendben, brit fióktelep rendben, magyar ügynökség cégadatai és beszámolója rendben, udvarias és hozzáértő csapat és tiszta mosdó). A Brexit miatt mondjuk vannak aggályaink, hogy a minta vajh hogyan fog átmenni, ha esetleg egy megállapodás nélküli kilépés következik be, de állítólag nem lesz gond. De legalább ebben az esetben érdekes szállításra kerül sor: EU-s országból harmadik országba, ahonnan egy másik harmadik országba kerül minden. Szóval kíváncsian várjuk az eredményeket.
Masszázsok
Nem tudom, kinek mit mondott az orvosa, lehet vagy nem lehet masszázst igénybe venni, illetve amennyiben igen, meddig, de nekem szerencsém volt: az orvosom abszolút támogatta és támogatja. Ennek eredményeként többször is voltam már kismamamasszázson, és még mindig járok, bár most már nem élvezhetem teljes testemen – természetesen derék és talp kivételével, még így is életben tart. Hetente meg is örvendeztetem a helyet, ahová járok.
Ugyanakkor szombaton késztetést éreztem arra, hogy megint megmasszírozzanak, de rendesen. A kedvenc helyemen tudtam, hogy nincs hely, így elkezdtem a környékbeli thai masszázsszalonokat felhívogatni. A harmadiknál volt hely, ráadásul telefonon megerősítették: menjek nyugodtan a 37. hétben is, értenek hozzá, minden rendben lesz. El is mentünk, ugyanakkor a thai fiúk nem voltak igazán lelkesek, mikor meglátták a hasamat, nagyon meg akartak győzni arról, hogy ez bizony veszélyes! De azért csak megmasszírozott a masszőr, és olyan jól, olyan erősen, hogy könnyek szöktek a szemembe, annyira jó volt! Iszonyatosan élveztem! Főleg, hogy utána két napig rendesen tudtam járni és még nyögés és szenvedés nélkül sikerült lehajolni! Életem egyik legjobb élménye volt! Túlleszek a szülésen és a gyógyuláson, és elmegyek egy 90-120 perces masszázsra a thai fiúkhoz, hogy ismét embernek érezzem majd magam!
Mindenesetre a kedvenc helyemre még háromszor mehetek, de már csak a vállamat, karomat masszíroztatni. De ez is jobb a semminél!
Napfényes ebédek és a hisztamin
Most, hogy lassan megszületik a Tevebaba, így egyre kevesebb napom van, hogy élvezzem a viszonylag normális étkezés élményeit. Így amikor a szüleim feljöttek kicsit a kellemes fővárosunkba, elmentünk rögtön a kedvenc pizzázónkba: friss vékony tésztás nápolyi pizza! Utána pedig „megmérgeztem” édesapámat az étteremtől nem egészen ötven lépésnyire macaronozni. A macaron az, amit én imádok, és amit édesapám nem ismer, így sikeresen kiválasztottam neki egy hupirózsaszín-csokoládé színű darabot, amit nagy nyafogva elfogyasztott, és utána rájött, hogy nem is olyan rossz ez, sőt, határozottan finom!
Plusz végre sikerült sógornőm születésnapját is megünnepelni egy trendi olasz étteremben, ahol rossz helyre sikerült átülni, és így a nap nem sütött ránk sajnos. De isteni finom volt, főleg a lazacos-spenótos-ricottás-paradicsomos (értsd: HI-rémálom, de terhesen inkább HI-élvezet) tészta. Meg utána a csokoládé szuflé!
Hajjajjjj, de fog hiányozni a normális étkezés! Ez mit jelent a gyakorlatban? A méhlepény termeli a progeszteront, ami viszont stimulálja a diamino-oxidáz enzim (DAO) termelését, ami a hisztamin lebontásában játszik szerepet a HI-s embereknél. Azaz amint a méhlepény megszületik, a progeszteron mértéke drasztikus módon visszaesik és így a DAO-szint is pillanatok alatt visszaáll a terhesség előtti mértékre. Tehát ismét jöhet a diéta és ágyő finom, nem HI-barát ételek! Viszlát, normális rántott hús! Viszlát, tojásrántotta! Viszlát, csokoládé! Viszlát, minden finomság! És újra helló mindenmentes, ízetlen ételek! A következő terhességig nem ihatok kávét sem, pedig ipari mennyiségű kapszulánk van… Körülbelül annyi, hogy amennyit kávézhatok megnövekedett DAO-szint mellett, még akkor is legalább négy gyereket kellene szülnöm, hogy elfogyjon…
Vemhes Tevelány
Ui.: Az utolsó, szülés előtti bejegyzésemben megígérem, elmondom, hogyan is lettünk tevék… :)
A SOROZAT EDDIGI RÉSZEI:
Hisztamin-túlérzékenyen lettem terhes
Nincs olyan nőgyógyász, aki értene a betegségemhez
Pánikba estünk a macskakarmolástól
Szanaszét szurkálták a karomat
A szaloncukortól fetrengtem
Terhes vagyok, nyafogok
Magányos vagyok és unatkozom: terhesség otthon
A kismama finn metálkoncertre megy
Annyiba kerül egy babakocsi, mint egy használt autó
Hullámvasúton a hormonrendszerem
Társasházi közgyűlés: banyák vs. kismama
Szülés előtt két héttel költözünk
A pedikűrössel a legjobb dolog pletykálni
Az ügyeletre kellett mennem a nyolcadik hónapban
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
