Reményekkel teli vágtunk bele a hatodik beültetésbe is. Addig egy kicsit töltődtünk, én méregtelenítettem ezerrel. Eljött hát a július és az újabb kezelés, gyógyszerezés, és július végén az újabb beültetés. Két hét múlva vérvétel, és az orvos hívásának várása. Ezek az órák idegőrlőek, de már megszoktuk. A hívás elején hallottuk, mosolyog a hangja, jó hír: terhes vagyok. Végre. Megbeszéltük az ultrahang időpontját, és miután befejeztük a beszélgetést, sírtunk örömünkben.
Mivel a korlátozások még mindig tartottak, a férjem sajnos nem jöhetett be az ultrahangra. Azt mondta, amint kilépek az ajtón, úgyis fogja tudni az eredményt, mert nem tudom titkolni. Hát bementem, felfeküdtem, és jött az orvos. És megtörtént a csoda, volt szívhang. És még egy. És még egy. Kiderült, hármasikrekkel vagyok várandós.
Hogy mit éreztem? Örültem, aggódtam, ezer és ezer kérdés cikázott a fejemben. Legszívesebben rohantam volna a kocsiig, de még nem lehetett. Jött a keserű konzultáció. Az „A” és a „B” baba egypetéjű ikrek lévén közös magzatburokban voltak, ami nagyon veszélyes a fejlődés során, mind rájuk, mind pedig „C” babára. Rögtön megadta az egyik géndiagnosztikai intézményben dolgozó doktornő elérhetőségét, és soron kívül időpontot kért nekünk, mivel a doktornőhöz való bekerülés bizony várólistás. Ő többes terhességekre van specializálódva.
Amikor kiléptem az ajtón, már kerestem is a férjem arcát. Ugyan az információk keringtek bennem, mérhetetlenül boldog voltam, és ezt nem tudtam és nem is akartam leplezni. Amikor beültem a kocsiba, elővettem az ultrahangfotókat és egyesével megmutattam neki. Nem értette, miért csinálnak egy babáról három képet. Ekkor mondtam neki, hogy azért, mert nem egy baba van, hanem három. Örömében felcsillant a könnycsepp az ő szemében is.
Hazafelé az autóból felhívtam anyukámat, mert persze az egész család tűkön ült. Kihangosítottuk és mondtam neki, hogy van szívhang. Öröm és közben férjem közölte: „és a tesóinak is”. Ekkor néma csend, hirtelen nem értette. Majd mondtuk, hogy három baba van. Újra csend és döbbenet, el sem akarta hinni, mint ahogy családunk többi tagja sem.
Két hét múlva már mehettünk is a géndiagnosztikai intézetbe. Mikor odaértünk, szintén maximális odafigyelés és segítőkészség fogadott minket. Bejelentkeztünk és kitöltöttük a papírokat. Hála az égnek a férjem az összes vizsgálaton ott lehetett, mivel speciális eset lettünk. A doktornő megvizsgált, és elmondta a veszélyeket, és lehetőségeket is. Azzal kezdte, hogy 38 éves vagyok, ami első terhességnek, pláne többes terhességnek nem a legideálisabb. Aztán jött a súlyom, mert nem vagyok vékony dongájú, mondjuk úgy finoman: van rajtam némi babaháj. Majd a komplikációkra hívta fel a figyelmünket.
Elmondta, hogy 27 hetes korukban, ha kibírják addig, meg kellene születniük, ami rengeteg gyógyszert és kezelést, koraszülött intenzív osztályt jelentene. Mindezek mellett sem tudja azt garantálni, hogy nem lép fel komplikáció, és nem lesz valamelyik baba értelmi vagy mozgássérült. Mint ahogy azt sem tudja garantálni, hogy mind a három baba életképes lesz-e. Már az elején „A” baba volt a legkisebb, majd a „B” baba, és a legnagyobb, legerősebb babánk volt „C”.
Az is előfordulhatott volna, hogy amikor elkezdenek nőni és mocorogni, egymás köré tekerik a köldökzsinórt, ezzel kárt okozva egymásban, és akkor viszont mind a három babát ki kell venni, ami szintén az életüket veszélyeztetné. Bár elég durván hangzott és szívtelenül, de ő is azt javasolta, hogy inkább egy egészséges baba, akit végig ki tudok hordani, mint a rizikó, hogy lehet, egy sem marad. Továbbá elmondta, hogy nálam milyen komplikációk lehetnek. Hát az sem volt semmi.
Teljesen együttérzőek voltak és figyelmesek. Nem erőltettek semmit, sőt, elmondták pontosan a redukció menetét, merthogy így nevezik, amikor a méhen belül megszakítják a többes terhességet. Azt mondták, ezt nekünk kell megemészteni és megbeszélni, majd végül eldönteni. Ha mi úgy döntünk, hogy belevágunk és mindhárom babát megtartjuk, ők azt is támogatják, és végigkísérik a terhességet.
Folyt. köv.
A.
Méhen kívüli terhességről itt olvashatsz még:
A műtőből egy babával és egy petevezetékkel kevesebbel távoztam
Elsőre sikerült a lombik, a második babát nem vették észre, a harmadik méhen kívüli volt
Terhesség: "Ott van, baszki, a jobb petevezetőben!"
Méhen kívüli terhesség: a bal petevezetéknek annyi
Nemcsak a babát vesztettem el, a reményt is
Szétrepedt a bal petevezetőm, nem sok kellett, hogy ne éljem túl
