Sajnos most már én is leírhatom a tapasztalataimat – hátha jól jön másoknak. Három hete teszteltem először nagyon halvány pozitívat, ami aztán háromnaponta gyönyörűen erősödött. Végül már a tesztvonal sötétebb volt, mint a kontrollcsík. Sírtam a boldogságtól. Huszonhat éves vagyok, és szeretnék 30 előtt szülni. A barátom ragaszkodott hozzá, hogy menjek orvoshoz, hiába mondtam neki, hogy kb. 3-4 hetes vagyok, semmit nem lehet majd látni.
Foglaltam időpontot tehát három héttel későbbre, de azért csak elmentem orvoshoz még a héten. Tapintással vizsgált, azt mondta, menjek haza, nem vagyok terhes (a pozitív teszteket meg biztos rajzoltam...). Nem hagyott nyugodni ez a nemtörődömség, így még aznap elmenten magánorvoshoz. Nagyon kedves volt, csinált hüvelyi ultrahangot, de persze nem lehetett látni semmit. Azt mondta, menjek vissza egy hét múlva.
Jött a hétvége boldogságmámorban úszva, és küszködve, hogy kibírjuk-e a nagy bejelentést a család előtt. Nehéz volt, mert szülinapozás volt, és olyan álomkór volt rajtam, hogy mást se csináltam, csak aludtam. Hogy anyósom ne gondoljon semmirekellőnek, azt mondtuk, beteg vagyok. Vasárnap azonban hasonlóan kezdett görcsölni a hasam, mint amikor megvan, es elkezdett belőlem folyni valami, ami a barna és a rózsaszín összes árnyalatában pompázott. Egyből beparáztam, mert a korábbi vetélésem pontosan így kezdődött. Első dolgom volt, hogy rohantam az éjszakai ügyeletre a MÁV kórházba.
Vettek vért, a hcg 415 lett, ultrahangon semmi, a pecsételés is alábbhagyott. Az orvos két nap múlvára visszarendelt vérvételre. Halálra izgultam magam. A barnázás is megvolt még, a hcg viszont kicsivel több, mint 24 óra múlva már 560 lett. Ultrahang negatív. Azt mondták, még mindig korai, de én csak nem nyugodtam. Egész héten feküdtem rendületlenül. Hét elején elég bizarr fájdalom volt a jobb oldalamon, olyan volt, mintha zsibbadt volna a csípőm, de megnyugtattam magam, hogy csinálja magának a helyet a baba, mert mások is tapasztalták már ezt. Közben telefonon elmondtam anyukámnak, hogy terhes vagyok, de úgy érzem, nincs minden rendben. A legutóbbi vetélésemről is hónapokkal később értesítettem, és úgy voltam vele, hogy ha bármi baj lesz, nem tudom újra egyedül túltenni magam rajta.
A legközelebbi hcg 1130 lett, és én borzasztóan boldog lettem, hogy igen, duplázódik, minden rendben, de ultrahangon még mindig semmi. A méhnyálkahártya 15 mm, a méhem 56x42 mm-es volt. Nem gond, még pici, nem kell látszódnia. Hétvégére hazautaztam, és elmondtam apukámnak, aki évek óta nyüstöl az unokáért, meg a tesómnak. Volt nagy összeborulás meg minden. Barnázás még azóta is megvolt, de kaptam rá progeszteron-pótlást. Szombaton ismét rózsaszínt láttam a vécépapíron, irány a kórház. A doki kézzel vizsgált, minden rendben, egy kis barna folyás normális az elején, bár nyugalomra okot nem ad. Azt tanácsolta, hogy csináltassak újabb hcg kontrollt.
Hétfőn megint magándokinál kötöttem ki, hátha lehet már látni valamit. Ájuldozok az izgalomtól, sorra kerülök. Ultrahangon SEMMI, de a doki rá sem hederített a korábbi leleteimre. Vidáman mondta, hogy 10 mm a nyálkahártya, felpuhult a méh, még nagyon pici a terhesség. Egy hét múlva kontroll. Teljesen kiakadtam, hogy 5 mm-t nem tévedhet a gép, elkezdett leválni a méhnyálkahártya, tuti felszívódott a baba.
Másnap újabb hcg vizsgálat: 2190. Az ultrahang továbbra is negatív, viszont megvolt a 15 mm-es méhnyálkahártya, és a méhem majd nem egy centit nőtt egy hét alatt. Újra madarat lehetett velem fogatni, de mondta az orvos, hogy pénteken (ez kedden volt) újabb hcg + ultrahang. Ha nem látszik semmi, bent tartanak hétvégére megfigyelésre, de az eredményeim alapján szerinte ez méhen belüli lesz. Rendben. Közben a barnázgatás teljesen megszűnt, ami amúgy sem volt sok, csak vécépapíron volt néha. Görcs semmi. Terhességi tünetek semmi, kivéve a gyakori pisilést, de az sem minden nap. Se émelygés, se mellfájdalom.
Pénteken utazótáskával mentem a kórházba, de már azt terveztem, hogy hogyan osszam be az időmet, hogy mielőtt dolgozni megyek, még a pakkot haza tudjam vinni. Mondtam anyukámnak, na, majd küldöm nemsokára az ultrahangképet. Először ultrahangra mentem, mert nem volt senki előttem. A nénike fél órán keresztül vizsgálgatott: méhen belül semmi. Aztán egyszer csak megszólalt, hogy aha, ott van, már látom. Boldogságkönnyek hullottak az arcomról. Miközben öltözködtem, közölték velem halál nyugodtan, hogy nem biztos, hogy megtalálták méhen kívül, jó lenne, ha orvos is látná. Mondom tessék?! Akkorát fordult velem a világ, hogy éppen nem estem össze. Utána vérvétel, majd nagyon hosszú, nagyon kemény négy óra várakozás a nagy pocakos kismamák között. Eredmény 4200. Az orvos már haza sem engedett.
Annyira sírtam, hogy a labort nem tudták levenni. Felhívtam mindenkit, aki tudott a babáról, hogy sajnos úgy tűnik, méhen kívüli. Felvettek az osztályra péntek délután. Szombat reggel hcg + ultrahang: 4900 + méhen belül semmi. Az egyik orvos mondja a másiknak, hogy „ott van baszki a jobb petevezetőben”. Minden reményem elszállt. Tünetek semmi. Se vér, se barnázás, se fájdalom, se szurkálás, se görcs, mintha terhes sem lennék. Az összes tünet megszűnt, ami volt.
Megnyugtattam magam, hogy tuti rosszul látják, mert aztán nekem semmi erre utaló jel nincs, velem ez nem történhet meg. Nulla görcs, nulla vér, magas, emelkedő hcg. Azt mondták, hétfőn operáció lesz. Vasárnap délután a szüleim közreműködésével megszöktem a kórházból. Átvittek a SOTE 1-re és a 2-re is. A kettesben zárva volt az ultrahang, nem tudtak megnézni, az egyesben pedig olyan mérhetetlen bunkóság fogadott, hogy ott hagytuk a francba, és visszajöttünk a MÁV-ba, lesz, ami lesz.
Hétfő reggel még mindig panaszmentesen (viszont már 6-7 hetesen) hcg 7000, ultrahangon belül semmi, kívül csak sejthető. Egyből toltak is a műtőbe. Nagyon pici volt, de műtét során könnyen megtalálták, és ki is vették a jobb petevezetéket. Fizikailag nincsenek fájdalmaim a műtét után, és engem a gáz sem kínoz. Lelkileg viszont meghaltam a műtőben.
Tanulság: veled is előfordulhat. Nem kell, hogy fájjon, nem kell, hogy vérezzen. Ha megvárom az első időpontot, amit foglaltam három hétre az első pozitív teszttől, lehet, hogy épp most véreznék el az autópályán (mert persze ma épp Prágába kellene tartanunk a párommal a nyaralásunkra).
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
