A 33. hétre sikerült összeszednem magam egy kissé, és rengeteg programot leszervezni, amelynek eredményeként – bár rendkívül lefáradtam, és sajnos a lábaim is elkezdtek dagadni – mégis jobban éreztem magam. Sőt, még sütöttem is!
Randi a barátokkal
A 33. hét során sikerült végre több olyan baráttal is találkozni, akikkel az eltérő időbeosztás, illetve külföldön tartózkodások miatt nem sikerült annyira. Így matematikus barátnőmmel ebédeltünk (éljen a gyors és egyszerű olasz, ami alapvetően HI-barát), informatikus barátommal Gasztrovíkendeztünk (ugyanezt ettük, amit szoktunk, de az legalább jó volt az oroszoknál) és férjem barátaihoz voltunk hivatalosak (tündéri felesége mindenféle HI-barát rágcsálnivalóval örvendeztetett meg). Eredmény: mindenki arra figyelt, hogy mit ehetek én, így semmi bajom nem lett, viszont mindig el lettem kényeztetve.
Ráadásul egyik baráttal sem találkoztam nagyon régen – tudták, hogy terhes vagyok – éljen az online kapcsolattartás – így mindenki meglepődött a hasam méretén. Főleg, hogy szerintük nem is nagy a hasam! Ezen meglepődtem, mert azért hősiesen bevallom, az utóbbi időben eléggé bálnának kezdtem érezni magam…
Kultúra keblemre – sokadik alkalom
Az unalom elkerülése végett ismét kulturálódtam: férjemet (és magamat) egy balettel és egy mozival kínoztam meg, míg magamat egy matinével. A balett nagyon öhm… érdekes volt: most már határozottan megállapítom, hogy a kortárs balett semmiképpen sem az én műfajom, valahogy hiányzott nekem a szépség és kecsesség az egészből. Ettől függetlenül élveztem nagyon, de maradjunk inkább a klasszikus balett szépségeinél!
A mozi pedig a dokumentumfilm sorozatot hivatott zárni számomra, így egy érdekes, az online cenzúráról szóló német dokumentumfilmet választottam, péntek délelőtt 11 órára. Az elején olyan kellemes volt: voltunk a teremben körülbelül hárman, majd bejött egymillió osztály, és alig fértem el a hosszú hajú, műkarmos, telefont nyomogató, haspólós, szaggatott farmeres tinilánykáktól.
A második mozi a kedvenc elrablós színész legújabb alkotása volt – címet sajnos sokadik próbálkozásra sem sikerült megjegyeznem, így továbbra is „Hókotró” néven fut nálam az amúgy rendkívül unalmas alkotás. Kínomban már inkább kimentem mosdóba, hátha addig történik valami izgalmas – nos, nem történt… De agymosásnak jó volt. Ezt követően amit még mindenképp meg kell még nézni, az a finn metálos komédia, amire szerintem nemsokára sort fogunk keríteni. Főleg, mert a finn igen vicces nyelv. Meg férjem finn cégnek dolgozik, így elég sok finn meetinget hallgat végig (ld. Skype meetingek kezdetén: „Hi Otso!”).
Költözés terhesen
Még régebben említettem, hogy költözésre készülünk. Vagyis készülnénk. A lakás jelenlegi állapota: tisztuló atomcsapás. A lakásban többször is jártam, hogy megnézzem, hogyan áll a felújítás, amely elméletileg február elején indult.
Első alkalom: érintetlenség, pálinka fogy.
Második alkalom: érintetlenség, pálinka továbbra is fogy.
Harmadik alkalom: na, végre történt egy kis bontás, szétverés!
Negyedik alkalom (férjem által) festés 90 százalék kész, fürdőszoba alakul, ajtókat várjuk.
Tehát elméletileg tartható a március 31-i határidő. Ebben az esetben sikerülne átköltözni, egy takarítóvállalat két nap alatt ki tudna takarítani, és a családok segítségével egy hétvége alatt simán megoldanánk az átköltözést szülés előtt két és fél héttel.
Már csak egy kérdésem maradt: ki itta a meggypálinkát?
Lábdagadás – a bálnásodás kezdete
Nem tudom, hány Bezzeganya és más kismama küzdött ezzel az igazán nem fájdalmas, sőt, még nem is kellemetlen, de rendkívül zavaró körülménnyel, azaz a szivaccsá válással. Eddig sosem volt ilyen gondom, főleg nem a terhesség elején, de sajnos most elkezdett utolérni ez az állapot is. A bokáim dagadásnak indultak – csak kicsit, messze nem Jessica Simpson szintjén – és igen zavar az állapot. Pedig pihentetem, alig eszek sót (öhm…. amikor elkezdtek dagadni, nos, előtte sikerült két nap alatt elfogyasztani egy nagyobb adag sós mindenmentes burgonyaszirmot) és normális mennyiségű (kinek mi a normális?) folyadékot iszom.
Így nekikezdtem a lábdagadást minden módon csökkenteni: láb felpolcolása (nem segít), vietnami balzsam a problémás részekre óvatosan belemasszírozva (enyhén segít), só csökkentése (nem segít). Egyedül a folyadékmennyiséget nem tudom csökkenteni, jelenleg ugyanis naponta három liter körüli mennyiséget fogyasztok, ami egyszerűen csökkenthető lenne, viszont a HI miatt muszáj, hogy folyamatosan magasabb legyen a folyadékszintem. Miért? Mert ha terhelem a szervezetet (értsd: olyan élelmiszert eszek, ami hisztamint szabadít fel vagy magas a hisztamin tartalma), akkor minél kisebb a koncentráció – ugye folyadékkal tudom a koncentráció szintjét csökkenteni – akkor kisebb eséllyel leszek rosszul. Előny: kevés alkalommal jön ki bármilyen tünet. Hátrány: folyamatosan pisilek és dagad a lábam. Amúgy végül rájöttem a probléma egyik megoldására: nem rendes zoknit kell hordani, hanem bokazoknit és akkor kevésbé dagad meg a bokám.
Vemhes Tevelány
A SOROZAT EDDIGI RÉSZEI:
Hisztamin-túlérzékenyen lettem terhes
Nincs olyan nőgyógyász, aki értene a betegségemhez
Pánikba estünk a macskakarmolástól
Szanaszét szurkálták a karomat
A szaloncukortól fetrengtem
Terhes vagyok, nyafogok
Magányos vagyok és unatkozom: terhesség otthon
A kismama finn metálkoncertre megy
Annyiba kerül egy babakocsi, mint egy használt autó
Hullámvasúton a hormonrendszerem
Társasházi közgyűlés: banyák vs. kismama
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
