Amíg várjuk a következő szüléstörténetet, egy összeállítást olvashattok, amelyben brit anyák vallanak arról, mitől rettegtek a legjobban a szülés előtt.

A toplistás félelmek:

  • Fájdalom, sérülés, kontrollvesztés
  • Nem tervezett császármetszés és komplikáció
  • Orvosi beavatkozások: epidurál, gátmetszés, császár
  • A baba sérülése vagy halála szülés alatt
  • Elhúzódó, fájdalmas vajúdás
  • A szülés elakadása

Lássuk a vallomásokat:

"Az ismeretlen. Általában nagyon szervezett ember vagyok, aki mindent megtervez, de a vajúdással nem lehet! A szülési tervemet kidobhattam az ablakon - az összehúzódások kezdetétől a szülésig 46 óra telt el, de addig minden le is zajlott. A babám végül fogóval született, de semmit sem változtatnék rajta. Imádok anya lenni."

"Nem gondoltam, hogy képes leszek megbirkózni a fájásokkal és az úgynevezett "tűzgyűrűvel" (égető érzés, amikor a baba feje eléri a hüvely bejáratát), de nem volt olyan rossz. Azt hittem, hogy a fájdalomküszöböm nem valami magas, de nagyon meglepődtem."

"Rettegtem attól, hogy vagy a babám, vagy én magam meghalok a szülés közben. A vajúdás végül nagyon ijesztő lett - a baba beszorult. Nagyon alacsony volt a vérnyomásom, és sürgősségi császármetszést kellett végrehajtani. De újra megtenném az egészet. Az anyává válás volt a legjobb dolog, ami valaha történt velem."

"Az első szülésem vajúdási szakasza rettenetes volt, és halálra rémültem a gondolattól is, hogy még egyszer végigcsináljam majd. Aztán elmentem egy utólagos megbeszélésre a szülészeti osztályra, ahol leültettek, és átbeszélték velem a történtek minden egyes lépését, és rájöttem dolgokra, amik addig eszembe se jutottak (mivel annyira be voltam gyógyszereze/felpörögve/fáradt voltam stb.). Preeklampszia alakult ki nálam, és ez volt az oka annak, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogyan alakultak. De miután mindent megbeszéltek velem, és megnyugtattak, így most már megfontolom, hogy vállalkozzak-e egy újabb természetes szülésre a jövőben. Alighanem megéri."

"Aggódtam amiatt, hogy nem érek időben a kórházba, és a férjem lemarad a szülésről. Csak véletlenül voltam egy kontrollvizsgálaton a kórházban, amikor elfolyt a magzatvizem, és bár első terhesség volt, egyből nyomni kezdtem. A baba másfél óra alatt megszületett."

"Az epidurális érzéstelenítés miatt féltem, de végül nem volt okom az aggodalomra. A karomba bekötött infúzió jobban fájt. Azt mondták, hogy olyan érzés lesz, mint egy méhcsípés, de engem hátba csíptek, és az sokkal rosszabb volt!"

"Az ismeretlen aggasztott. A legjobb tanácsom mindenkinek, hogy ne legyen szülési tervük, nincs értelme, hiszen a baba úgy és akkor érkezik, ahogy és amikor akar. Én sodródtam az árral, és és így simán megszültem a lányomat."

"A legfélelmetesebb rész az volt, amikor megpróbáltam lélegezni a fájások között. Szó szerint egymásba értek - csak egy percet akartam, amikor mély levegőt vehettem volna, de nem tudtam!"

"Az volt az egyetlen félelmem, hogy elveszítem a babámat a szülés alatt. Szerencsére biztonságban világra jött."

"Féltem, hogy a végén talán sürgősségi császármetszésre lesz szükség. Ez megtörtént, de közel sem volt olyan ijesztő, mint gondoltam."

"A szakadástól és a vágástól tartottam, de végül szerencsém volt, és nem volt szakadás vagy bármi hasonló."

"A kislányom születése előtt irracionális félelmem volt a vérzéstől, de kiderült, hogy nagyon kis vérveszteségem volt, és minden simán ment."

"Féltem a fájdalomtól és attól, hogy sürgősségi császármetszésre lesz szükségem. 11 órát vajúdtam, és 20 percig toltam. Valójában nagyon élveztem a vajúdásom nagy részét, és alig várom, hogy újra megtehessem."

"Rettegtem a vajúdástól. Az enyém nem a terv szerint alakult,  végül fogós szülés lett, mivel a második szakasz elhúzódott, és a babám nem volt hajlandó kibújni.  Bár visszagondolva borzongok, igaz, amit mondanak: mindent megér, hogy a karjaidban legyen a baba. Két héttel később már jól éreztem magam."

"Teljesen meg voltam rémülve, hogy a baba elakad kifelé menet. Szerencsére hihetetlenül szerencsés voltam, és az elsőt egy nyomással, a másodikat pedig kettővel tudtam kihozni. Azt hiszem, a félelem arra sarkallt, hogy extra erősen toljak!"

"A fájdalomtól féltem a legjobban, DE az elme csodálatos dolog, fájdalom szempontjából semmire sem emlékszem."

Ti mitől féltetek szülés előtt a legjobban?

Vakmacska