34. hét
A kismama moralizál
Ülök a lányom ágya szélén a félhomályban, simogatom a kidőlt csemetét, és közben jár az agyam. Alig négy óra, és vége a 34. hétnek. Dől rólam a víz, a hasam ebben az ülő helyzetben már jó ideje rátelepszik a lábamra. A bugyi és rövidnadrág korca csupa víz, amikor felállok. Három napja nem gondoltam, hogy ezt is így egyben megérem, pedig ha józanul visszagondolok a történésekre, semmi nem indokolta a pánikot. Talán a várakozás ment az agyamra, vagy csak annyi, hogy valóban nagyon más ez a terhesség, mint az előző, és sok szempontból ismeretlen terepen mozgok.
Három napja egyszerre történt sok apróság, ami hirtelen megrémisztett. Istentelenül elkezdett nyomódni alul, főleg függőleges pozícióban. Mintha mindig pisilni kellene, de közben mégsem. Van egy nagyon szemléletes és egyben primitív hasonlatom rá, mit éreztem; sokakat meg fog botránkoztatni. Olyan volt, mint amikor az ember rosszul helyezi fel a tampont és alig várja, hogy kihúzhassa – csak itt nincs mit kihúzni. A babák is sokkal többet mocorogtak, mint a szokásos, és megint megérkeztek a jóslók is, amiket pár hete egyáltalán nem éreztem. Ezt betetézve - miket produkál az ember agya - nem tudtam elmenni vécére, mondván, nehogy lejjebb csússzon már valamelyik gyerek. Egy szó mint száz, sikerült behergelni magam, de úgy rendesen.
Elkezdtem bújni a netet, miközben tudtam, hogy van ilyen. Hogy lejjebb csúszik a baba és nyomja a húgyhólyagot, esetleg a méhszájat is, de ettől függetlenül minden mehet még a maga tempójában. Vizsgálgattam a hasam, mennyire van lenn, mit csinál, összevetettem a három évvel korábbi fotókkal, stb. Olyannyira behisztiztem, és ideges lettem, hogy csak a férjem hazaérte tudott lehiggasztani. Akkor legalább jól ki is bőgtem magam, kellenek ezek az egészségügyi sírások. Tisztább fejjel felhívtam a már itt is említett VIP barátnőmet, mégiscsak három terhességet csinált végig, ő mindig meg tud nyugtatni. Aztán írtam egy ikres anyukának, akivel a szívzűrök folytán kapcsolódtunk össze, ő még inkább lecsillapított. Végül éjszaka, amikor kisasszéztam pisilni, már nem éreztem a nyomódást. Azóta is ez megy, van, amikor visszajön az érzés, van, amikor eltűnik. Ami azonban maradt, az az elhatározás, hogy innentől kezdve nem mászkálok, csak a lakásban minimálisan, és igyekszem a lehető legtöbb időt vízszintben eltölteni. Hétvégén simán meg tudtuk oldani, és most, amikor ezt olvassátok, immáron a 35. hétben, ismét jött anyám, mint felmentő sereg.
Előzmények
Mindennek előzménye nem sok volt. A hét elején anya itt volt pár napra, a gyereket jobban lekötötte, én pihentem, és a havi szokásos vizeletleadás kapcsán is jól jött a jelenléte. Minden hónapban kért egy vizeletvizsgálatot a doktornőm, neki ez a heppje. Eddig mindig negatív volt, de ragaszkodik hozzá. Visszagondolva, annyi változás volt a kora reggeli leadás után, hogy semmi erőt nem éreztem magamban a hazavillamosozáshoz, és hívtam egy taxit. Ez lett a luxuskiadás az életemben. Már a múltkori orvosi vizsgálatról is így jöttem haza a 40 fokban.
Pár nap múlva már csak ketten voltunk a lánykámmal hétköznap, és reggel elmentünk a mostanság kialakult körútunkra - kisbolt, útba ejtve a gyógyszertárat is, folyamatosan fogynak a raktárkészleteim. Ez a túra tényleg pár méter csak, de a bottal közlekedő nénik-bácsik már simán kikerülnek minket. Valahogy nagyon nem esett jól akkor ez a séta, ráadásul még találkoztunk a szomszéd nénivel is, aki elmesélte a fél életét. A lakásba felfelé menet jöttem rá, hogy a fene egye meg, ez most valahogy nagyon nem okés, mérhetetlen fáradtságot éreztem. Utána pedig a már említett nyomódást. A legszükségesebbeket elintézve gyorsan lefeküdtem, a lányunk ilyenkor átköltözteti a fél szobáját az ágyra és ott játszunk, mesélünk, stb. Innen indult a saját kálváriám és a bőgős-hisztis két napom.
Utózmányok
Persze minden bizonnyal a hormonok is játszottak velem. Mintha a hasam ismét nőtt volna; a tartószalagok húzódását is sokat éreztem, az övem nélkül pedig már egyáltalán nem totyogok. Fura kettőség van bennem. Egyrészt tolnám előre az időt, nézzen már meg megint a doktornő, lássuk, mi történt, találjuk ki, mikor fekszem be, stb.stb. Közben meg, mi van? Mindjárt vége az egésznek? És többet nem leszek terhes, legalábbis nem így tervezem, pedig milyen csuda dolog is ez.
Az érzelmek és gondolatok teljes összekuszálódását mutatja, hogy a hétvégén még egy online shopban ruhákat is rendeltem magamnak, extra sale és ingyen házhoz szállítás címszó alatt. Készülök hát a pocakmentes életre, miközben tudom, hogy ha ismét sikerül szoptatni, egy darabig úgysem húzok csini ruhát – annál sokkal kényelmesebb vagyok.
Örülök, hogy a lábam legalább nem vizesedik a több fekvés következtében, a kézujjaim azonban ugyanúgy zsibbadnak, mint egy hete. Sőt, a jobb kezem középső ujja valami miatt sokkal jobban, mint a többi. Többet tudnék enni, mint korábban, a gyomrom felszabadult, de a gyomorsav soha nem tapasztalt mértékben jelentkezett, úgyhogy maradunk a kis adagoknál. Egyik reggel pedig úgy ébredtem, hogy alig kapok levegőt, szinte éreztem a négy lábacskát a tüdőm kellős közepén. A kettősség tehát folyamatosan jelen van a mindennapokban, és tudom, hogy vannak, akik sokkal rosszabbul élik meg az utolsó heteket, így igyekszem most már viszonylag higgadtan kezelni a tüneteket.
Szegény kiscsajomat ugyanúgy csak néha tudom rendesen lekötni, mint a múlt héten, de közben az esti alvás előtti összebújásnál sokszor megbeszéljük, hogy mit fogunk együtt csinálni, ha kinn lesznek a babák. Naponta ennyi „szeretleket” a férjemtől nem kaptam a rózsaszín korszakunkban, mint most tőle. Biztosan ti is éreztétek már, amikor a gyerek mellé bújtok-bújtatok, hogy végtelen nyugalom szállja meg az embert. Szerintem ezért alszik el a legtöbb szülő hamarabb a csemete mellett, és azt vettem észre, hogy a babák is sokkal többet mocorognak ezeknél a szeánszoknál, mintha extra jól éreznék magukat. Persze napközben többször feszülünk is egymásnak, ahogy azt illik, de a vége mindig az, hogy az ölemben köt ki és meg kell szeretgetni.
Előjött belőlem az irányító játékos is, beosztottuk a férjemmel, hogy melyik nap mit csinál még a lakásban nagytakarítás gyanánt, mert ezt nem akartuk anyuval vagy esetleg mással intéztetni. Volt már, hogy hívtunk takarítócéget, amikor alaposan ráégett a körmünkre ez a munka, de most nem éreztünk erre indíttatást. Így történt, hogy a 34. hetet végül is túlélve, az utolsó napot pucolt ablakok és kigányolt függönyök között töltöttem; bőszen várva a következő héten esedékes orvosi vizsgálatot.
Betti
A terhesnapló előző részeit itt találod:
0-14. hét: Két vetélés után, túlkorosan ikreket várok
14-24. hét: Az egyik ikerbabám szívével gond van
25. hét: Receptre írnám fel a kismamáknak a munkát
26. hét: Túl alacsony a terhességi vércukor értékem
27. hét: Kismama a strandon: jobb kint, mint bent
28. hét: Kardiológusra lenne szükség a szülésemnél
29. hét: A testem jelzett, hogy pihennem kell
30. hét: Ikerterhesség: nem biztos, hogy császár lesz
31. hét: Bőgőmasina kismama - elindult a fészekrakás
32. hét: Már két kiló fölött a babák
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
