14-24. hét
A 14. héttől a rosszullétek csökkentek, ilyenformán az ételadagok is, kezdtem visszatalálni régi önmagamhoz. Fent vannak a neten annak a terhestorna stúdiónak a felvételei, akikhez anno jártam, és a negyedórás blokkokat igyekeztem beépíteni a mindennapokba. Este már tovább fent tudtam maradni, nem éreztem úgy magam, mint egy haszontalan zombi. Azzal viszont nem számoltam, hogy a fizikai rosszulléteket felváltják a lelki- és idegállapotért felelős hormonok.
Többször voltam nagyon türelmetlen a gyerekkel, isteni volt, amikor a dackorszakos és a terheshiszti egymásnak feszült. Most már tudatosabb vagyok e téren; ha az akarataink éppen szemben állnak egymással, igyekszem nem felkapni a vizet, vagy még időben humorral elütni, néha ez is bejön. Vagy valamelyik állatkájának, babájának szívesen elmondja, hogy mi bántja, mi zavarja, vagy mit szeretne csinálni. Így hamarabb lenyugszik és utána megbeszéljük a dolgokat. Alapjáraton szerencsére közreműködő és vidám gyerek, nagyon jó látni, hogy szépen lassan jön vissza mindaz a „befektetés”, ahogyan eddig kezeltük, éltünk és foglalkoztunk vele.
Amikor a pocakomtól már nem tudtam mindent ugyanúgy csinálni, mint azelőtt, akkor mondtuk neki, hogy babák vannak anya hasában, de akkor még egyáltalán nem érdekelte, csak elfogadta, hogy pl. nem emelgetem, nem veszem fel. Egy jó hónapja viszont magától elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy mi lesz, amikor már nem csak hárman leszünk. Kisbabásat játszunk, puszilja a hasam, kérdez, igyekszik bebiztosítani magát. Mert mi lesz, ha ő akkor már nem fér be az autóba? Ugye hallják a babák, amit mond? Tudnak-e majd vele labdázni, ha kibújtak? stb. Sokat ölel, szeretgetjük egymást, ugyanígy apukájával is sokkal bújósabb, szép időszak ez most mindhármunk életében. Elméletben persze tudom-tudjuk, hogy nagyon vigyázni kell majd rá, ha tényleg öten leszünk; de azokat a heteket szerintem ugyanúgy nem lehet előre vizionálni, mint nagyjából semmit, amikor baba, főleg babák érkeznek egy családba.
Visszatérve a hormonális kibukásokra, nem néztem utána, de ezek az esetek vajon összefüggésben lehetnek azzal, hogy amikor egyébként megjönne a menzesz, az előtte levő pms-t is produkálja ilyenkor a szervezet? Vagy egyszerűen csak a babák megnyomnak egy gombot néha, hogy érezd az élet jelentőségét? Azért merült fel ez bennem, mert az első hónapokban a libidóm nemhogy eltűnt, hanem úgy éreztem; soha nem is volt. Aztán amikor rendes időszámítás szerint körülbelül középidő lett volna, rendszeresen letámadtam a férjemet. Persze nem vette zokon. Szóval arra jutottam, hogy ilyen színes és minden szinten változatos hónapokat az ember tudatosan tutira nem tudna magának szervezni.
De hogy prózaibb dolgokról is essen szó, már a 16. héten volt egy korai cukorterhelésem, és mindeddig a laboreredményeim is jók voltak. Múltak a napok, elérkezett a 19. heti genetikai ultrahang, vele pedig a következő nem jó hír: az „A” baba szíve tájékán valami zűr van. A szív aortája és a tüdő fő verőere nem úgy csatlakoznak egymáshoz, ahogyan kellene. Az orvos pontosan nem tudta megmondani, mekkora a baj, két verziót is felvázolt, viszont magzati kardiológus egyből meg tudja majd állapítani. Mentünk volna rá egy hétre magzati szívultrahangra, de így rögtön kaptunk egy közelebbi időpontot. Ezt a vizsgálatot nem tudom, mennyire ajánlják mostanság a nőgyógyászok, nekem az ikresség és a korom miatt nyomatékosan javasolta az orvosom. És bár a lányunkkal nem mentünk el három éve, most ezt is beiktattuk - e vizsgálat után aztán háromszoros indokkal sajnos.
Százból 1 baba szívfejlődési rendellenességgel születik
Mire való és miért fontos a magzati szívultrahang vizsgálat? A témában Dr. Ladányi Anikó gyermekkardiológust kérdeztük.
Tovább>>>
A kardiológus nagyon finom, empatikus orvosnő volt, ránézett a babára és rögtön mondta, hogy ez nem az a nagyér-transzpozíció, ami a súlyosabb eset lenne. Azt a megkönnyebbülést… Így kizártuk annak a lehetőségét, hogy születés után rögtön műtétre kerüljön sor.
Megnézte aztán „B” babát, nála minden rendben, majd újra alaposabban a problémás tesót. Elkezdte mondani a diagnózist, és nem fordultam ugyan le a vizsgálóasztalról, de nem is esett jól, amit hallottam. A bal oldali szívkamra helyett a jobb oldali kamrából ered az aorta, és ezzel vígan lehet élni akármeddig, sőt, valószínűleg sokan futkároznak az utcán ezzel a rendellenességgel, csak hát a szűrések mostanság lettek egyre sűrűbbek már így magzati korban. De! Sajnos 8-10 százalékban kapcsolódhat hozzá a 22-es kromoszóma hibája, ami inkább nem sorolom fel, milyen betegségekkel járhat. Magamban csak a 22-es csapdájának neveztem el. Ezt nem árt kiszűrni, de csak amniocentézissel, azaz magzatvíz-mintavétellel lehet.
Persze, hogy vállalom, mindent ilyen helyzetben. A kardiológus ott helyben felhívta a saját orvosom, elmondta neki is a diagnózist, és hogy hol lehetne leggyorsabban ezt elvégezni. Merthogy a 20. héten ajánlatos legkésőbb megcsinálni, illetve maximum a 24. hétig, de a későbbi esetleges beavatkozások miatt az időfaktor nagyon számít. Szerencsére mindenki ismert mindenkit (vagy a nőgyógyász-szakma is hasonlóan kis kör a fővárosban, mint minden más ebben az országban), mert ezek után a saját orvosom felhívta azt a szakembert, aki a Honvéd Kórházban és egy magánintézményben is végzi a mintavételt. Megbeszélte vele, hogy egy hét múlva mehetek államilag támogatva a Honvédba. Ezekben a napokban éreztem igazán; milyen jó, hogy van saját dokim, akivel egyrészt egy hullámhosszon is vagyunk, másrészt ebben a pocsék helyzetben gyorsan és megnyugtatóan intézkedett.
Azonban amikor én is bejelentkeztem jó beteg módjára - mégiscsak soron kívül fogadnak majd, ne csak a két orvos beszéljen egymással -, a honvédos laboratóriumvezető doktornő kétségbeesett, hogy nincs olyan szerük, valamilyük (nem akarok butaságot írni, de idegességemben akkor nem jegyeztem meg), amivel ezt a kromoszóma-vizsgálatot el lehetne végezni, és kb. két hét, mire megérkezik. Mindezt sajnos aztán a szúrást végző orvos is megerősítette, így két nappal később kikötöttem a magáncuccban. Ott nem kis összegért elvégezték a furcsa és utólag elég félelmetes mintavételt. Közben anyukámat elhívtam pár napra, mert pihenés és az elején fekvés ajánlott a szúrás után. Ő már nyugdíjas, és két órás vonatútra lakik, de rendszeresen találkozunk, imádják egymást az unokájával.
A mintavétel után egy héttel már felhívtak, hogy minden rendben, megkaptam a leleteket is, de a testem összeségében két hétig jelezte, hogy ne kapkodjam el a felépülést. Azon az oldalon, ahol a szúrás volt, sokáig nem volt jó érzés sima alapmozdulatokat sem tenni, és néha fura kis bökős fantomfájdalmat éreztem. Június végén megyek vissza a kardiológushoz, és átbeszéljük majd a születés utáni teendőket.
Ezekben a fura hetekben hirtelen nagyot nőttek a babák, és a mintavétel utáni óvatosságra az újabb súly rátett egy lapáttal. Ez a két dolog megint kiszolgáltatottá és tehetetlenné tett, amit nagyon utálok; mindez összegyúrva egy nagy adag önsajnálattal, hát ismét csodás napok voltak. Nem vagyok súlymániás, mégha az is jön le ezekből a gondolatokból, de számomra talán ez a legnehezebb része ennek a terhességnek: elfogadni, hogy a testem nem úgy működik, ahogyan megszoktam, ahogyan ismertem.
Persze ez is elmúlt és a nagy meleg beköszöntével párhuzamosan én is megláttam a fényt az alagút végén. A 24. hét elején voltam újra orvosnál, a fiúk szépen növekednek, mocorognak, és a dokim azon van, hogy egy szívproblémákra szakosodott neonatológus is legyen ott a szülésnél, hogy azonnal meg tudja nézni majd a babát, babákat.
Innen nézve már nagyon távolinak tűnik az a két-három hét, jó volt visszatérni a hétköznapokhoz és tervezgetni mindazt, ami a nyáron vár majd ránk: átrendezés a lakásban, babakocsi és bútor beszerzések, bútor eladások stb. Elméletben már mindent kitaláltunk, csak nekem kell megnyomni a startgombot - lassan a környezetünkben is elindul az átalakulás folyamata.
Betti
Ikerterhes tapasztalatokról itt olvashatsz:
Abortuszra akartam menni, de kiderült, hogy ikreket várok
Gond van: kiderült, hogy ikreink SIUGR-szindrómásak
Két babát szültem néhány perc alatt
