31. hét
Sajnáltatom magam
A 31. hét nagy adag hormonfröccsel indult. Amíg a gyerek aludt délután, megnyitottam a Jön a baba magyar doku-sorozat egyik epizódját, ahol szüléstörténeteket lehet végignézni az odáig vezető úttal és egy kis nyomonkövetéssel. Már a harmadik évad ment le, és a lányomat várva is ezzel telt sok ebéd utáni ejtőzésem, amikor már nem dolgoztam.
Akkor rávezetésnek szántam, jó volt kibőgni magam az egyes történeteken és szembesülni a szülés sokoldalúságával. Úgy látszik, elindultam az úton, mert semmi másra nem vágytam akkor délután, csak hogy ismét kibőghessem magam egy ilyen sztorit látva. Sikerült egy full baby bluesos kismama esetét kifognom. Visszajöttek az emlékek, mert enyhe formában nálam is megjelent ez három éve a szülés után. A kórházban - főleg az első napon, amikor a baba még nincsen az anyukával - netezgettem, hírt adtam az ismerősöknek a szülésről, olyan volt, mint amikor az ember kipipál egy jól sikerült projektet. Még otthon sem éreztem igazi kötődést a lányunkhoz, csak automatikusan megcsináltam, amit kellett, és senkit nem akartam a férjemen kívül magam körül látni.
A telefont nem vettem fel senkinek, nem értettem, hogy miért nem értik; hagyjanak már békén, hadd tapasztaljuk meg csak mi hárman ezt az új életet. A férjem akkor is sokat segített, volt, hogy szoptatás közben olvasott fel egy könyvből vagy a netről, hogy nem vagyok-nem vagyunk egyedül egy-egy problémával, és biztatott, hogy együtt addig is mindent megoldottunk. Annyira hidegen hagytak az emberek, hogy senki tanácsára nem voltam kíváncsi, egyedül talán a védőnővel tudtam normálisan beszélgetni a dolgokról. Akkor fordult át egy szempillantás alatt az egész, amikor egy babalátogatónk a megkérdezésem nélkül felvette a gyereket és elkezdte puszilgatni.
Na, akkor minden elfojtott anyatigris reakció előtört belőlem, mintha egy áramütés ért volna. Onnan kezdve életem és vérem a lányunkért. Ilyen előzmények után kíváncsi leszek, hogy a negatív gondolatok ismét felbukkannak-e, vagy ez már annyira más helyzet lesz, hogy az agyam be sem indítja ezeket a kémiai folyamatokat? Sokan mondják, hogy bármennyire is különbözőek a csecsemők, mégis ismerős helyzetben leszek, és ezért lesz egyszerűbb sok minden. Reméljük ismét a legjobbakat…
A jó kiadós bőgés után elmentünk egy közeli plázába, beszereztem fél évre a kontaktlencséimet, és egy drogériában minden apróságot megvettem, ami majd a kórházban és a babáknak kellhet. Nem tudtam, miért tört rám ez az ámokfutás, hiszen persze, felidézem néha, hogy akkor augusztus végén lesz a kórház, utána meg még ki tudja, hány nap, de valahogy azt éreztem, hogy folyik ki az idő a kezeim közül. Pár nap múlva aztán rájöttem. Elindult a nagyon szeles, frontos időjárás, a babák benn dörömböltek, hogy mi ez az egész? Én megint nőttem, elkezdtem érezni végképp a határaimat és szintén belülről dörömböltem – mi ez az egész?!
Nem tudom élvezni a terhességet, mert minden macerás, ha nem lenne itt a lányunk, kis túlzással, de csak feküdnék felpolcolt lábakkal. Persze napja válogatja, de ha éppen nem a legjobb a helyzet, akkor úgy érzem magam, mint a kis Vuk – „fáradt vagyok, éhes vagyok”, csak éppen kicsi nem vagyok muhaha. Mindenesetre alulról felöltözni már irtó béna. Éjszaka, ha megfordulok, felébredek, mert ki kell támasztani a pocakom. Hajnalban megébredek és nem tudok visszaaludni, és ha már csak pár apróságot is csinálok reggel, köpni-nyelvi nem tudok, le kell ülnöm-feküdnöm, stb., stb. Ja, és elnézést mindenkitől, de az aranyerem is kijött. Úgy faszántosan kifityeg, ahogy illik. Általában két dolog miatt jön ki valakinél, nálam az ok egyértelműen a túlsúly/mozgásszegény életmód. Először a szülés után tapasztaltam meg, és viszonylag hamar visszahúzódott, hát most már megjelent, nehogy elfelejtsük. Csessze meg, nem erről volt szó!!! Szóval ráébredtem, azért szeretnék mihamarabb mindent elrendezni, mert lassan már a kertbe vagy a sarki boltba is nehéz lesz lemenni. Azt meg nem szeretném, hogy más csináljon meg mindent helyettem, ehhez túl izé vagyok.
Lakásátalakítás 2.0
A szerencse ezen a nyomvonalon haladva ismét mellém szegődött. Üzleti vénám erősítendő az ágyunkat is eladtam, annak helyén, az eddigi hálóban lesz tulajdonképpen a második gyerekszoba. Online megrendeltük az új bútorokat és kiszállításukat, és eddig minden bizodalmam megvolt a sárga-kék bútoros multiban, de a vásárlós felületük nem a legjobban sikerült, maradjunk ennyiben.
A szüleim úgy tudták intézni, hogy amikor megérkeztek a bútorok, ismét itt voltak, és apu segített összerakni az új kanapé-ágyat, majd a majdnem plafonig érő gardróbszekrényt. Imádom az új bútorok illatát, és fura volt úgy a felfordulásban lenni, hogy nem sokat teszek hozzá a történethez, ülve pakolásztam leginkább. Anya le tudta kötni a lányunkat, ami nagyon jól jött, mert lehetett haladni és két nap alatt új formát öltött a lakásunk. Elkezdtük berendezni az új babaszobát is, de amikor a már csak pakolónak és játéktárolónak használt pelenkázót bevitte a férjem, durván elkezdtem megint bőgni. Minden visszajött. Az első bénázások, amikor a fején nem mertem keresztülhúzni a bodykat (a fiúknak imígyen átlapolósokat szereztem be); az első orvosi vizsgálat, amikor annyira ideges voltam, hogy háromszor kellett átöltöztetnem; aztán később már azon szárítottam a gyönyörű nagy haját. Őrület. Még nincs hároméves és így megríkat, mi lesz később?
Nem tudom, hogy ez már a fészekrakás vagy tényleg a lassulásom eredménye, de legszívesebben vennék egy varázspálcát, amivel minden azonnal a helyére kerülne. Kiválogattam az első pár hónap használható babaruháit, sőt, egy adagot már kimosni is sikerült. A felfordulás miatt hanyagoltam a mosást, vasalást, de most már itt lenne az ideje. Kaptam egy tippet - okos ember holtig tanul -, hogy ülve is lehet vasalni, az ácsorgás már amúgy is korlátozottan megy. Hát, számomra ez eddig inkább érdekes, de mindenesetre jobb, mint álldogálni.
Színes hétköznapok
Egyik reggel vizeletmintát kellett vinnem a laborba, minden hónapban kér egyet a doktornő. Ilyenkor a férjem marad a lányunkkal, később ér be a munkahelyére, de ezt meg tudja beszélni, és mindenkinek jó, hogy a reggel így más lesz. Az apa-lánya ökörködés már mindennapi, nagyon édesek a kialakuló saját poénjaikkal és nyelvükkel együtt. Én pedig szeretem ezeket a nyári kora reggeleket, amikor még nincsenek sokan a járműveken, egy csendes, nagyon zöld kis utcában közelítem meg a kórházat, a bejáratnál az éjszakások szívják a cigit, az épületben a takarító nénik zsizsegnek csak. Van valami békebeli hangulata, amíg igazán el nem kezdődik a nap.
A hét közepén aztán megérkezett a pedikűrös is, és az egyik legjobb döntésnek bizonyult. Maga is többgyerekes anyuka, végigdumáltuk az egy órát, a lányunk fel volt dobva, és miután elment, az egész kezelést újra kellett játszanunk. Eddig talán kétszer voltam pedikűrösnél, de így 41 évesen ráébredtem, hogy csakugyan micsoda jótétemény, főképp, hogy házhoz jön a kényeztetés. Saját lavórodban ázol, saját törölköződbe hullik a vakolat, isteni élmény és szép végeredmény. Azt hiszem, megtartjuk a csajt jobb-rosszabb időkre is.
A héten főzős kedvemben is voltam, és egyik délután úgy első trimeszteres módra megkívántam valami kakaós-csokis itthoni sütit. A lehető leggyorsabban, persze. Klasszikus kakaós bögrés sült végül, amibe a maradék húsvéti nyulakat is beleszórtam, majd két pofára tömtem befelé. Elneveztem magyar brownie-nak.
Végezetül a babák elkezdtek kimértebben, illetve másképpen mozogni, remélem, ez a növekedés számlájára írható. A frontok véget értek és egy-egy birizgálós, valószínűleg taposás mellett főleg az tapasztalható, amikor kidugják egy-egy kerekdedebb testrészüket. Amikor mindkettő ezt csinálja, csudásan torzul a hasam, de mindig elfelejtem lefotózni felülről. Emellett a gyomorsav rendszeresen elönt és az öklendezés is visszatért. Isteni körforgás az élet.
Betti
A terhesnapló előző részeit itt találod:
0-14. hét: Két vetélés után, túlkorosan ikreket várok
14-24. hét: Az egyik ikerbabám szívével gond van
25. hét: Receptre írnám fel a kismamáknak a munkát
26. hét: Túl alacsony a terhességi vércukor értékem
27. hét: Kismama a strandon: jobb kint, mint bent
28. hét: Kardiológusra lenne szükség a szülésemnél
29. hét: A testem jelzett, hogy pihennem kell
30. hét: Ikerterhesség: nem biztos, hogy császár lesz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
