Szombati nap volt. Éppen a 36. hetet töltöttem. Este barátnőmék jöttek, beszélgettünk. Görcsölgettem, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. 

Vasárnap reggel már 5-kor felkeltem, pedig nem vagyok korán kelő típus. Rutinszerűen mentünk kávézni, és még beszéltük is a férjemmel vigyük-e magunkkal a kórházi csomagot. Mondtam, hogy nem kell. (Következő keddre ultrahangra voltam hivatalos a dokimhoz, gondoltam, majd utána hordom magammal.) Babalátogatóba mentünk, ebédre. 

Délben az asztalnál már elég erős görcseim voltak, de még mindig nem gondoltam semmit. Elnevetgéltünk, beszélgettünk. Látták rajtam, hogy nem vagyok valami fényesen. Mondtam, semmi vész hazamegyünk és lepihenek. Indulás előtt mindig mosdóhasználat. Észrevettem, hogy elment a nyákdugó. Még ekkor sem volt gyanús semmi, hiszen nem törvényszerű, hogy aznap meg is szül az ember. Mondtam a férjemnek, hogy mi van. Egyből fel kellett hívnom az orvosom. Azt javasolta, menjünk a kórházba, megvizsgálnak, és ha úgy van, úgyis hazaengednek. 

Délután négykor beértünk a kórházba, akkor már néztem az órát: ötpercenként egyperces fájásaim voltak. Az ügyeletes doki teljesen ki volt akadva, hogy miért nem hoztam magammal a kórházi cuccom. Megvizsgált, már kétujjnyira nyitva voltam. Férjem hazament a pakkomért. Mire visszaért, felvettek az osztályra, mondták, kellene még egy hetet pihenni, hogy ne legyen koraszülött a babám.

Mondtam is a páromnak, hogy hazamehet, nem lesz belőle baba. Utána megint megvizsgált a doki, és közölte, hogy akkor mehetünk a szülőszobára, szedjem össze a cuccomat, átkísér egy nővér. Gyorsan írtam a férjemnek, jöjjön vissza, mégiscsak lesz baba.

Amíg előkészítettek a szüléshez, ő visszaért, és azt mondták neki, hogy kb. hajnal három körül lesz csak baba. Ez este 7 órakor volt. Akkor engedték csak be, mikor már az ágyon feküdtem. Az egész szülőszobában egyedül voltam kismama. Szólt a zene, félhomály, hangulatos volt. Közben a fogadott orvosom is megérkezett este fél kilenckor. Ő is megvizsgált, és közölte, fél órán belül baba lesz.

Burkot repesztett, amiből semmit nem éreztem. Majd jöttek az egyre nagyobb fájások és a kitolás. Kisfiam 21 óra 10 perckor megszületett. Sajnos koraszülöttnek tekintik, pedig a súlya és a hossza is megvolt, de csak azért, mert nem töltöttük be a 37. hetet. De egészséges kisfiú.

Egy álom volt a  szülés számomra. Mindenkinek ilyet kívánok. Azt mondtam, ilyen szülésélménnyel még tizet is bevállalnék. 

L.Á.

Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést