Már lassan húsz-harminc éve, hogy Magyarországon is dübörög a Bálint, illetve Valentin-nap. Vörös rózsák, parfüm, wellness, étterem, rózsaszínplüssmackó ésatöbbi.
De mit tegyen az, aki épp valami más élethelyzetben van, azon a bizonyos napon (vagy akár évek óta) párkapcsolat nélkül tolja a napjait? Vagy akár épp egy veszekedős-drámázós-lármás szakítás, esetleg huzakodós-tányércsapkodós válás közepén leledzik?
Nekik direkte dühítő egy ilyen szívecskés-romantikus ünnepnap, hiszen emlékezteti őket, hogy amikor még….vagy arra, ami lehetne, de nem van….esetleg arra, hogy „hűhadehülyevoltamamikoreztasokmaszlagotettőlavizesnyolcastólbevettem, ésodavoltamérteaholdigmegvissza????”
Nekik nem igazán jut figyelem ezen a napon. Nekik ugyanis nem lehet romantikus zenéket, plüssmacikát ILoveU felirattal, rózsás illatgyertyát, páros wellnesst meg effélét ajánlgatni, nem vevők rá. Pedig nekik is vannak érzelmeik…másfélék. Nekik is járna valami…nem épp csöpögős érzelgősség, hanem ami kifejezi vagy oldja a közönyt, a dühöt, a csalódást vagy az elkeseredést.
Jó hír: más negatív érzelmekkel ellentétben ebbe a szituba bőven belefér enyhítésül a humor, sőt a gúny meg a lélekkönnyítő gonoszkodás is, ha nem csap át tevőleges bosszúakciókba vagy lejáratásba. A másféle gyászokkal ellentétben ezt nem övezi tabu, sőt! Ha nem mi szereplünk a sztoriban, csak látjuk, hogy Paulát épp elhagyta Géza a recepciós Giziért, vagy Paula inkább a személyi edző kegyeit keresi Gézáé helyett, a csalódott hősszerelmes épp „hüje Bözsi” feliratot fúj a tűzfalra (tavaly ilyenkor még „Szeretlek Bözsi” díszelgett a falu buszmegállóján), esetleg Rézi hangosan és hamisan ordibálja a kocsiban Péterfy Borival az épp ötven kilométerre világát vígan élő Lacinak címezve, hogy „a magány újra mellém dől, cigifüst száll az erkélyről, végül úgyis csak egy sóhaj marad minden jó nőből”, az kívülről nézve néha kifejezetten vicces. Csinálnak is belőle épp elég muris jelentet a filmforgatókönyvírók, született rá népi csujogató, gúnyvers, sírvavigadós magyarnóta és millió rockzenei ilyen-olyan.
Cserihannával egy véletlen helyzet ismertetett meg, lányom lehetne, először nem is kattantam, amíg rá nem találtam rá például erre, meg erre meg erre – ami rímelt másik hajdani ikonom, Nagy Natália munkásságára (témába vágó opusz itt) . A Jeles Bálint Nap Antitéziseként az Akinek én sok vagyok című Cserihanna-nótát választottam, jó szokásom szerint továbbírtam saját strófákkal, amikből közreadok itt párat a nemromantikus hangulatban és helyzetekben senyvedők segítésére, akik épp a hátuk közepére kívánnának valakit – vagy csak röhögnének egy jót idétlen kecskerímeken. Szívesen.
Az eredeti alkotótól itt kérek elnézést a plágiumért (a gorombább sorok folytatását kihagytam), és tovább tényleg csak az olvasson, aki a) meghallgatta Hanna dallamát, amire a szöveget írtam b) nem irtózik az abszurd (és némileg szabadszájú) humortól, és c) nem tartja szentségtörésnek, hogy a jeles nap előtti napon ilyen hülyeségekkel jelentkezem.
A dőlt betűs sorok még Hanna szerzeményei, a többi az enyém.
Szakítós dal
Akinek én sok vagyok, az nekem kevés
Nem vakít el néhány szó vagy szeretkezés
aki szerint nem vagyok én neki való,
boruljon rá repülőgép-anyahajó.
Akinek én sok vagyok, az egyen kefét,
nem rombolom tovább én a közérzetét,
Sohanapján kiskedden ha ír csak rám,
csússzon el a kutyagumis útpadkán.
Akinek én sok vagyok és nem is menő,
teremjen a lába alá ónos eső,
menjen fel a csigalépcsőn potyára,
bukjon el a küszöb szélén pofára.
Akinek én nem vagyok már elég vonzó,
Csípje meg a jobb fülét egy kövér dongó,
Felmegyek a libegővel Szegedre,
onnan nézem, Ön végre meggebedt-e.
Nem vagyok én a szerelmet erőltető,
szakadhat rád buszmegálló-előtető
Ölelj meg az erdőben egy jó nagy fát
…hogy aztán a medve igyon vizet rád.
Akinek én sok vagyok az nekem kevés,
Nem elég a duma meg a kekeckedés,
Hiba volt, hogy hittem Önben olyan vakon,
Ön helyett a kecskebékát csókolgatom.
Akinek én sok vagyok, az nekem kevés
Nem vakít el néhány szó vagy szeretkezés
Hogyha Önnek nem jön be a szép kis dalom,
vigyék ki a kukáskocsin, kisangyalom.
Akinek épp ilyen a kedve, akár kommentben folytathatja, a korábbi Bezzeganya hagyományainak megfelelően (sajnos a kommentrendszer leváltásával elvesztek a zseniális komment-strófák)…a többieknek boldog rózsacsokros- szívecskés-plüssmackós-gyertyafényes romantikázást kívánok.
Vakmacska
