Mivel nyakig benne vagyunk éppen, gondoltam írok nektek arról, hogyan zajlik a középiskolába átlépés Belgium flamand részén (fogalmam sincs, hogy a vallonoknál másképp van-e)
Az országban 6+6 osztályos rendszer működik. A gyerekek 12 (maximum 13) évesen középiskolába mennek. A többségi oktatás két ágon, A vagy B vonalon indul.
Az A vonal kimenetele felsőoktatásban történő továbbtanulás, a B vonal kimenetele munkaerőpiac. Illetve létezik egy duális kimeneteli forma, ami továbbtanulásra is jogosít és szakmát is ad.
A-belépő levelet az kap, akinek sikerült a hatodikos matematikát elsajátítani, képes lexikális tudás megtanulására és érdekli is. Az 1A osztály a hatodikos matematikára építve indul.
B-belépő levelet kap mindenki, akinek a hatodikos matematikát nem sikerült elsajátítani. Itt tehát nincs vagy csak nagyon korlátozottan van lehetőség az általános iskolában évismétléssel behozni a lemaradást. Az 1B osztály a 4-5-6-os matematikát mélyíti el, nem felfelé építkezik tovább. Ugyanez igaz a holland/francia tananyagra is. Itt van lehetőség behozni a lemaradást, ha valaki mégis át szeretne igazolni A-vonalra.
Az A vonalon a hangsúly az elméleti oktatáson van, alkalmazott tudományok elsajátításán. A B vonalon az oktatás hangsúlya a gyakorlaton van. A második évtől kezdve, intézménytől függően, akár heti 10+ gyakorlati órán vesznek részt a gyerekek.
Az órarendben heti 32-35 óra van. Szerdán 4 órával, a többi napon 7-8 órával. kb. 8:30-kor kezdődik és kb. 15:30 / 16:30-ig tart az iskola, attól függően, hogy 7 vagy 8 órájuk van-e aznap.
Az első osztály mindkét vonalon orientációs év is egyben. Választani a következő irányokból lehet jelentkezésnél, amik aztán évente tovább ágaznak: klasszikus nyelvek (latin/görög) / modern nyelvek (német/spanyol) / közgazdaság / egészségügy-oktatás / művészeti oktatás / STEM-ICT (technológia/matematika/számítástechnika).
Vannak iskolák eltérő lehetőségekkel, ahogy néztem ezek a legáltalánosabbak, majdnem mindenhol jelen vannak. Az első évben iskolától függően bele-bele kóstolnak a gyerekek majdnem mindenbe – tehát a STEM osztály is tanul közgazdaságtant, ha másképp nem, projekt jelleggel –, hogy el tudják dönteni, hogy milyen irányban szeretnének tovább tanulni. Irányt váltani az első 2 évben (elvileg) viszonylag könnyen lehet.
Franciául és angolul tanulni mindenkinek kötelező. Sok iskolában tartanak egy tantárgyat angolul, ezzel is mélyítendő az angol nyelvtudást.
Minden irány létezik A és B vonalon is. Pl. gazdasági ismeretek továbbtanulás: közgazdász/vállalatgazdaságtan...stb. Duális végzés: nemzetközi kapcsolatok/turizmus/vállalatigazgatás. Munkaerőpiacra: logisztika/sales munkatárs.
Szegregált oktatás 4 szinten elérhető az országban, OV 1-2-3-4 kódok alatt.
OV-4 megfelel egy általános középiskolának. A és B vonalon is indítanak osztályokat. Az irányok kb. ugyanazok, amik a normál oktatás esetében is. Kimenetelét tekintve ugyanaz, mint a normál A és B vonal. Ebben az oktatástípusban tanulnak azok a gyerekek, akiknek szüksége van kiscsoportos megközelítésre, szorosabb/egyértelműbb keretekre, de tanulásban nem akadályozottak (mozgássérült/látás-/hallássérült/autista/ADHD-s) és korlátozottan van szükségük szociális/kommunikációs megsegítésre.
Az OV-3 forma azoknak a gyerekek biztosít oktatást, akik – esetleg más problémák mellett – tanulási nehézségekkel küzdenek és a B-vonal túl nehéz lenne nekik. Az irányokat tekintve ugyanazok léteznek itt is. Ami a kimenetet illeti, normál munkaerőpiac. Ők az asszisztensek/segédek. Bicikliszerelő/pénztáros/étteremben/építőipari munkás (asztalossegéd, autószerelősegéd). Ebben az oktatási formában a gyerekek az idő nagy részét gyakorlattal/cégeknél töltik.
OV-2-ből a kimenet védett munkahely.
OV-1-ből pedig asszisztált lakhatás / önkéntes munka.
Ezek azok az oktatási formák, amik elsősorban a mindennapi élethez szükséges skilleket próbálják átadni a gyerekeknek. Itt már nincsenek meghatározott irányok, hanem személyre szabott program alapján oktatják/fejlesztik a tanulókat.
Ami nagyon különbözik a magyar rendszertől, az az, hogy itt az egyetemekre bejutáshoz nem kell felvételizni (leszámítva az orvosi képzéseket). Fizetni kell. Elkezdeni mindenki elkezdheti, aki befejezte az A-vonalú oktatást és erről papírja van. Bent maradni nyilván az fog, akinek a képességei/tudása is megvan hozzá, latin szakról mérnöknek menni nyilván nehezebb, mint STEM-ről, de nem lehetetlen...
Ami a bekerülést illeti… Vannak iskolák, bár nem sok, ahova direktben be lehet iratkozni. Ha a kinézett iskola nem ilyen, akkor kezdődik a kupleráj… Készíteni kell egy listát (1-2-3..x helyek megjelölésével), hogy melyik iskolákba szeretne a gyerek menni, milyen sorrendben.
Ez a ki-be-átiratkozós játék május-szeptemberig zajlik. Vannak gyerekek, akiket a szeptemberi iskolakezdés előtt 3-4-5 iskolába is beiratnak, mire kiderül, hogy hova fognak valójában járni. Akik valamiért nem kerülnek be vagy elfelejtettek jelentkezni határidőn belül, állítólag ilyen is van, azok választhatnak azokból az iskolai helyekből, amik betöltetlenül maradnak a „kupleráj” után.
Számomra ez hajmeresztő.
Nyilván az ember csak olyan iskolákat jelöl meg, ami szóba jöhet, de így is rengeteg bizonytalansággal jár az egész, és úgy összességében nem feltétlenül teljesen mindegy, családszervezés szempontból sem, hogy A vagy B irányba, közelre vagy messzire kell a gyereket logisztikázni valahogy. Ahogy az sem, hogy 17-kor vagy 18-kor ér haza egy-egy nap után.
Nekem nagy általánosságban két szempontom van. Az első, hogy legyen olyan szakirány lehetőleg végig, ami valószínűleg érdekli. Ha barátai vannak, már kevésbé szívesen váltanék iskolát még egyszer – ezzel például ki is esik a városunk középiskolája, ahonnan legkésőbb második osztály után tovább kéne mennie. Abban a két évben mondjuk könnyű lenne az iskolába járás, mert a suli az utca végén van, de ez nem döntő szempont.
A másik szempont ugyanakkor mégis a logisztika / nap hossza. Tehát hogy az adott intézmény esetében hogy tudjuk megoldani, hogy odajusson, és mennyi időt lenne távol itthonról. Múlt héten jártunk egy iskolában, a buszuk itt áll meg az utca végén, reggel 7:30-kor felveszi a gyereket, este pedig 17:30-kor teszi ki (szűk egy óra busszal eljutni a suliig és haza, kocsival 30-35 perc). Ez nagyon hosszú úgy, hogy a gyerek 12 éves, és akkor kezdjen még el házit csinálni (edzés, hobbi, barátok…).
Úgy is, ha egyébként szerdán itthon van kb. 13 órára. Szóval ezzel kapcsolatban még barátkozom a gondolattal. (Most 8:30 - 16:00-ig vannak távol hosszú sulis napokon, tehát reggel 1, délután pedig másfél órát „veszít” jövőre.)
Az első iskolalátogatásaink alapján nagy különbségek mondjuk úgy tűnik, nincsenek az intézmények között, max. annyi, amennyit a távolság hozzátesz/elvesz. Aztán lehet, még megvilágosodok a következő hetekben ezzel kapcsolatban is.
Hollandrémület
