Különleges időszakot élünk: János fiam születésével nemcsak én léptem át a szülővé válás küszöbét, de egyben egy új generáció, a béta generáció első képviselőinek egyikét tarthatom a karomban. Szociológusként évek óta foglalkozom társadalmi trendekkel, de most, 2025-ben, egészen más szemszögből vizsgálom a 2025 és 2039 között születő nemzedék kilátásait. Mit jelent számomra szülőként az a tény, hogy fiam ennek az új generációnak a tagja lesz, és milyen világban fog felnőni?
Mesterséges puszi - Amikor a digitális világ már nem választás kérdése
Miközben János édesdeden alszik a kiságyában, azon gondolkodom, hogy számára a digitális világ már nem olyan lesz, mint nekünk: nem egy „másik” dimenzió, hanem életének természetes közege. Láttam, ahogy a kórházban már AI-alapú rendszerek figyelik az életfunkcióit, és ez csak a kezdet. A mesterséges intelligencia és az automatizált rendszerek olyan magától értetődőek lesznek számára, mint nekünk a villanykapcsoló használata.
Az első hetekben már megtapasztaltam, hogy a személyre szabott egészségügyi monitoring milyen pontosan követi fiam fejlődését. Ez csak egy kis ízelítő abból a világból, ahol az oktatástól kezdve az egészségügyön át minden az egyéni igényekhez igazodik majd. Izgalmas, ugyanakkor néha aggasztó belegondolni, hogy János olyan tanulási módszerekkel fog találkozni, amelyeket mi még elképzelni sem tudunk.
Miközben a kisfiam még csak az első heteit tölti velünk, már most foglalkoztat, hogyan tudom majd megteremteni számára az érzelmi biztonságot egy olyan világban, ahol a digitális kapcsolattartás egyre nagyobb teret nyer. Bár a technológia fejlődése számos lehetőséget kínál, meggyőződésem, hogy az ölelések, a személyes beszélgetések és a közös élmények jelentősége csak nőni fog. Szülőként különösen fontosnak tartom, hogy megtanítsam neki az érzelmek felismerését és kifejezését, hiszen ezek a készségek a mesterséges intelligencia korában is nélkülözhetetlenek maradnak.
Már most látom, hogy a digitális eszközök használata közben is figyelnem kell majd arra, hogy a gyermekem megtanulja értelmezni a nonverbális jeleket, a hanglejtést és az arckifejezéseket. Ezek olyan alapvető emberi készségek, amelyeket nem helyettesíthet semmilyen fejlett technológia. Az érzelmi intelligencia fejlesztése nem csak a családi kapcsolatokban, de későbbi szakmai sikerében is meghatározó szerepet játszik majd.
De hol hagytuk el a nagyiékat?
Különleges élmény megfigyelni, ahogy a nagyszülők alkalmazkodnak az új technológiákhoz, csak hogy minél több időt tölthessenek virtuálisan is unokájukkal. A videóhívások már most mindennapi életünk részévé váltak, de tudatosan törekszem arra, hogy a személyes találkozások varázsa se vesszen el. János nagyszülei lelkesen tanulják az új kommunikációs platformok használatát, miközben átadják neki azokat a történeteket és hagyományokat, amelyek családunk múltját őrzik.
Ez a kettősség – a modern technológia és a családi hagyományok ötvözése – különleges lehetőséget teremt arra, hogy a pici fiam megtanulja értékelni majd mindkét világot. A nagyszülőkkel való rendszeres kapcsolattartás esetén ő maga lesz egyfajta „érzelmi híd” a két generáció között, megpróbálja majd megérteni és tisztelni a múltat, miközben nyitott marad a jövő lehetőségeire.
Amikor a jövőjére gondolok, nem kerülhetem meg a környezeti kihívásokat sem. Fiam generációja lesz az első, amelynek nem opció lesz a környezettudatosság, hanem a túlélés feltétele. Ettől mindig annyira elszomorodom, hogy elvonulok egy nyugodt sarokba, ahol kibőghetem magam. Féltem őt, féltem a többi mostanában született kisbabát, nem látom azt az egészséges világképet, amelyben ők a dúsan termő ligetben szaladgálnak, mellettük egy kékvízű patak csörgedez. Nos, attól még, hogy nem látom mindezt lelki szemeim előtt, természetesen nagyon bízom benne, hogy így lesz. Vakon vagyok teljesen naiv, tele friss anyai hormonokkal, gondolom, így érthető. Mindenesetre a klímaváltozás, az urbanizáció és a népességnövekedés olyan realitások lesznek Jancsi számára, amelyekkel nap mint nap szembesülnie kell majd.
Miközben most a klasszikus családmodellben éljük mindennapjainkat, tudom, hogy az ő felnőttkorára ez is jelentősen átalakulhat. A kutatások szerint az ő generációjában már természetes lesz a családi struktúrák sokszínűsége. És ami a munkát illeti? Mosolygok, amikor arra gondolok, hogy talán olyan szakmában fog dolgozni, amit ma még el sem tudunk képzelni. Virtuális lángossütőben ő lesz a mester.
Az első hetek tapasztalatai alapján már most látom, hogy szülőként különleges feladataim vannak:
- Fel kell készítenem Jánost a digitális világban való biztonságos navigálásra, miközben megőrizzük az emberi kapcsolatok mélységét és a babakor szépségeire koncentrálunk, nem kütyüzünk.
- Szeretném megtanítani neki a környezettudatos gondolkodást már az első lépésektől kezdve.
- Rugalmasságra és alkalmazkodóképességre nevelem, hiszen egy folyamatosan változó világban kell majd helytállnia.
- Az érzelmi intelligencia fejlesztését kiemelten fontosnak tartom ebben a technológia-vezérelt környezetben, szóval ez is egy nagy feladatom.
Ahogy nézem alvó kisfiamat, tudatosul bennem, hogy a béta generáció nem egy távoli koncepció többé, hanem itt van karnyújtásnyira. János és kortársai egy olyan világba születtek, amely folyamatos átalakulásban van. Szülőként az a feladatom, hogy felkészítsem őt erre a változékony jövőre, miközben átadom azokat az örök emberi értékeket, amelyek minden generáció számára fontosak maradnak. Talán a legnagyobb kihívás számomra szülőként az lesz, hogy megtaláljam az egyensúlyt a modern készségek fejlesztése és az időtlen, esszenciális emberi értékek, szokások, hagyományok átadása között. De amikor Jancsi rám mosolyog, tudom, hogy minden erőfeszítés megéri, hogy felkészítsem őt és generációját egy olyan jövőre, amit mi még csak elképzelni tudunk.
Matrjoska
