A harmadik gyerekemet vártam. A terhességem simán ment, bár a két nagyobb mellett azért nem volt olyan könnyű, mint az első két alkalommal. A nagylányom 6 éves, a kisfiam 4, szóval volt itthon élet bőven. Sokszor elfáradtam délutánra, de szerencsére a párom és a család sokat segített, szóval panaszra nem volt okom.
A kiírt időpont előtt két héttel kezdődtek az első jelek. Épp a gyerekeket fektettem, amikor megéreztem az első fájást. Nem izgultam különösebben, hiszen tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Felhívtam anyut, hogy ha esetleg éjszaka kellene, tudjon jönni a gyerekekhez.
Este 11 körül már rendszeresen jöttek a fájások, 7-8 percenként. Hajnali 3-kor már 5 percesek voltak, így úgy döntöttünk, ideje indulni a kórházba. Anyu addigra már át is jött, a gyerekek szerencsére nem ébredtek fel.
A szülészeten kevesen voltak. Jött az ügyeletes orvos, megvizsgált és azt mondta, 4 centire vagyok tágulva, jól haladunk. Sétálgattam a folyosón, próbáltam különböző pozíciókat, ami épp jólesett.
Reggel 7 körül már nagyon intenzívek voltak a fájások. A szülésznő javaslatára beálltam a zuhany alá, a meleg víz kicsit enyhítette a fájdalmat. Aztán egyszer csak éreztem, hogy itt az idő, a fájások megváltoztak, és már tudtam, hogy ez mit jelent. Visszafeküdtem az ágyra, és pár perc múlva már tolhattam is.
Négy erős nyomás, és 7:43-kor megszületett a kislányunk. 3650 gramm és 53 centi. Hiába harmadik gyerek, gátmetszésre így is szükség volt – a varrás rosszabb volt, mint a kitolás...
Hát ez az én történetem.
Habcsók
Meséld el te is szülésedet! A történetedet a bezzeganya@bezzeganya.hu címre várjuk.
