A csecsemők korántsem olyan tájékozatlanok, mint azt korábban gondolták a gyermekpszichológia szakértői, akiket még mi, 30-40-50 éves szülők olvashattunk, amikor magunk is babázni kezdtünk.

Friss kutatások igazolják ugyanis, hogy minden újszülött agyában egyfajta részletes "használati útmutató" rejlik a világról, amelybe beleszületik. Élete első három évében ezt az ösztönös tudás-programot követve ismeri meg környezetét.

Egy amerikai pszichológuscsoport tanulmányai arra a rendkívül izgalmas következtetésre jutottak, hogy a kisbabák az élet első éveiben ösztönösen alkalmazzák a fizika, biológia és pszichológia alapvető törvényeit, noha ezekről természetesen semmilyen tudományos ismeretük nincs, sőt, még beszélni is alig tudnak. Például egy két és fél hónapos csecsemő már „tudja”, hogy ha két golyó ütközik, az megváltoztatja mozgásukat, és ezt a kitérést szemével is megfelelően követi. Fél évesen pedig már érzékeli a különbséget egy felé közeledő fenyegető tárgy és egy veszélytelenül elhajított labda között.

Egy egyéves gyermek felismeri, hogy az asztalon lévő cumi elérhető, ha meghúzza az alatta lévő terítőt. Egy év után már nem hibázik, ha a cumi kicsit arrébb kerül – tudja, hogy a terítő mozgatása ebben az esetben nem vezet eredményre. Háromévesen pedig már olyan összetett fizikai összefüggéseket is észlel, mint például hogy az ingadozó pad azért billeg, mert meglazultak a csavarjai. Ez azt sugallja, hogy nem csupán utánzásról van szó, hanem valódi, önálló gondolkodásról.

Korábban sok gyermekpszichológus, köztük az egyik leghíresebb, Jean Piaget is úgy vélte, hogy a kisgyermekek az első években minden tárgyat és jelenséget mágikusan élőnek tekintenek. Az újabb kutatások azonban bizonyították, hogy már a csecsemők is képesek megkülönböztetni az élőlényeket az élettelen tárgyaktól. Az emberi arcokat például ösztönösen keresik és kapcsolatot próbálnak kialakítani velük, míg a bölcső fölé akasztott játékokat pusztán megfigyelik, de érzelmileg nem kötődnek hozzájuk.

Az első hat hónapban azt tekintik élőnek, ami önállóan mozog, míg azokat a dolgokat, amelyeket kívülről mozgatnak, tárgyként azonosítják. Hét hónaposan már képesek különbséget tenni a mozgó állatok és a járművek között. Egy madár mozgását például egészen másként figyelik, mint egy szél által sodort papírdarabot.

A mozgás kiemelten fontos a kisgyermekek számára, ami magyarázza, hogy a növényeket viszonylag későn, csak az iskoláskor közeledtével kezdik élőlényként kezelni. Az állatok felismerése azonban már jóval korábban megtörténik: egy kilenc hónapos baba például meg tudja különböztetni a kutyát a madártól, illetve a szárazföldi és vízi állatokat is elkülöníti. Kétéves kor körül pedig már azt is megérti, hogy egy tigriskölyök egy félelmetes ragadozó utódja.

Az emberi kapcsolatok és érzelmek felismerése

Az újszülöttek veleszületetten érzékenyek az emberi arcokra és reakciókra. Már egy hónapos korban utánozni próbálják a látott arckifejezéseket. Fél éves korukra pedig már képesek összekapcsolni egy mosolygó arcot egy vidám hanggal. Ha valaki megpróbálja becsapni őket – például ellentmondásos érzelmeket sugall –, zavarttá válnak, majd sírni kezdenek.

A kisgyermekek nem csupán passzívan reagálnak a környezetükre, hanem aktívan alakítják is azt. Kétévesen már elég pontosan képesek kifejezni érzéseiket és vágyaikat. Az alapvető érzelmek – öröm, szomorúság, félelem, harag, meglepetés és undor – kifejezését minden kultúrában gyorsan elsajátítják, és más embereken is könnyedén felismerik.

A gondolkodás fejlődése és a képzelet világa

A gondolkodás magasabb szintjei már meglepően korán megjelennek. Háromévesen a legtöbb gyermek tisztában van azzal, hogy mi a különbség a valóság és a képzelet között. A kislányok különösen szeretnek szerepjátékokat játszani: egyévesen például egy Lego-kockát tejként nyújtanak a felnőttek felé, elvárva, hogy azok eljátsszák az ivást.

Kétéves korra a gyerekek gyakran úgy bánnak a babáikkal, mintha azok valódi személyiséggel rendelkeznének, de ahogy nőnek, egyre pontosabban meg tudják húzni a határt a valóság és a fikció között. Háromévesen még nem képesek megkülönböztetni korábbi és jelenlegi gondolataikat, viszont a múltbeli és jelenlegi eseményeket már el tudják választani egymástól.

Az időbeli gondolkodás igen összetett mentális folyamat, amelyre ebben a korban képesek lesznek, annak ellenére, hogy még nem tudnak sem írni, sem olvasni.

A kutatások szerint az emberi élet során soha nem zajlik olyan mértékű fejlődés és változás, mint az első három évben, amikor a gyermekek ezt a velük született tanulási programot teljesítik.

Micsoda kis csodák is a gyerekeink, nem?

Székely Linda