A gyermekágyi időszak az anyaság egyik legintenzívebb, de egyben legkevésbé tárgyalt szakasza. Minden édesanya átéli, mégis meglepően keveset beszélünk róla. Persze, ilyenkor legfőképpen a babáról van szó, látogatók jönnek-mennek és ugyan gratulálnak az anyukának, de azért a fő fókusz nem az egy ilyen vendégekkel való közös beszélgetésen, hogy mennyire fáj a gátseb, vagy hogy sikerült-e már egyáltalán felocsúdni a császármetszés utáni helyzetben.

Mondjuk ez is megér egy külön misét. A császármetszés utáni hónapokban könnyen érezheted úgy, mintha hirtelen láthatatlanná váltál volna. A terhesség alatt minden rólad és a babáról szólt: orvosi vizsgálatok sora, ultrahangok, tanácsadások – aztán a szüléssel ez egyik napról a másikra, bumm, megszűnik. A kisbabád továbbra is kiemelt figyelmet kap az egészségügyi rendszerben, míg te valószínűleg legközelebb csak a hathetes kontrollon találkozol orvossal.

Ami viszont gyakran kimarad a tájékoztatásból, az az, hogy mi is vár rád a császármetszést követő hetekben és hónapokban. Sok anyának nem mondják el elég világosan, hogy egy ilyen műtét után mennyire fontos a saját regenerációjukra is időt és figyelmet szánni. Mert bár a kórházi dolgozók számára rutinműtétnek számít, a te tested számára ez egy komoly hasi beavatkozás, ami gondos utókezelést és türelmet igényel. Ez bizony egy nagyműtét: a baba kiemelése több réteg átvágása után lehetséges csak, szóval senki ne gondolja azt, hogy ebből csak az a külső heg marad meg emlékbe és már pár nap után fütyörészve sétálgatsz vagy tornázol otthon. Időt kell adnod a testednek egy ilyen durva behatás után, hiszen a regeneráció több hét és akár hónap is lehet.

Ha császár, ha hüvelyi szülés, a kimerültség, a hormonális hullámvasút, az új szerepekbe való beilleszkedés és a fizikai regeneráció mind-mind olyan kihívások, amelyekre nehéz előre felkészülni. Most próbáljunk egy kicsit mélyebben belemenni abba, mit is jelent ez az időszak valójában.

Nincs két egyforma gyermekágyi élmény. Az egyik anyuka napokon át sír anélkül, hogy tudná, miért. Egy másik úgy érzi, mintha egy örvénybe került volna, és teljesen elvesztette volna a korábbi önmagát. Valaki gyorsan regenerálódik, míg más hetekig szenved a gátseb fájdalmától. És vannak, akiknek a szoptatás jelent szinte leküzdhetetlen akadályt, míg mások vidáman szoptatják a babát az kék-sárga áruház hangulatos szobájában. Mások vagyunk, de mind ugyanazon megyünk keresztül és jogunk van drámázni, átélni, megélni, megszenvedni ezt az egészet, a magunk sajátos módján.

Anna, egy háromgyerekes anyuka így mesélt erről az időszakról:

„Az első gyermekemnél teljesen magam alatt voltam, de senki nem mondta el, hogy ez normális. A másodiknál már tudtam, hogy ez egy átmeneti időszak, de ettől még ugyanolyan nehéz volt. A harmadiknál viszont megtanultam segítséget kérni, és ez változtatta meg igazán a helyzetet.”

Nos, igen. Nem szégyen kimondani, ha valami nem stimmel, senki nem várja el tőled, hogy szuperhős legyél, akinek meg sem kottyan egy kis szülés.

Még magányos is lehetsz ebben az időszakban. Felnőtt-magányos. Laura, egy elsőgyermekes anyuka így emlékszik vissza:

„Annyira egyedül éreztem magam! Mindenki dolgozott, én meg egy újszülöttel voltam otthon, akit imádtam, de közben vágytam egy felnőtt társaságra. Erre senki nem készített fel.”

Vajon gondol-e a környezeted erre az aspektusra? Vagy úgy vannak vele, hogy ha éppen nem látogatnak babát, akkor hagynak csak, hogy tudjál pihenni? Lehet, hogy csak tapintatosak, te pedig majd megveszel egy kis felnőtt társaságért? Érdemes minden ilyesmit jelezni a rokonoknak, barátoknak. Tapintatból senki se legyen magányos.

Érdekes megfigyelni, hogy kultúránként mennyire másképp kezelik a gyermekágyi időszakot. Például Ázsiában sok helyen a nőket szigorúan pihenésre kényszerítik, és a rokonság gondoskodik róluk – a nőknek sokszor egy hónapig még fürdeniük sem szabad.

A Skandináv országokban a társadalom nagy hangsúlyt fektet az apák bevonására, és több hónapnyi apaszabadságot biztosítanak ilyenkor. Mindenki happy, együtt a kis család.

Nálunk viszont a gyermekágyi időszakra nincs kialakult rendszeres intézményes támogatás, sok múlik tehát a család és barátok hozzáállásán.

A párkapcsolati dinamika változása

Ha mindez még nem lenne elég, ilyenkor a hormonok is felborulnak. A pici érkezése után a párkapcsolat is átalakul. Az intimitás háttérbe szorulhat, érzelmi, logisztikai és fizikai okok miatt. Fontos, hogy a párok tudatosan figyeljenek egymásra ebben az időszakban. Sok apuka is érezheti magát kívülállónak, mert a figyelem nagy része a babára irányul. Az ő bevonásuk nemcsak a baba, hanem az anya szempontjából is létfontosságú.

Dávid, egy kéthónapos kislány édesapja így meséli:

„Nem értettem, miért nem tud a feleségem figyelni rám, és ő sem értette, miért érzem magam elhanyagolva. Végül leültünk, és kimondtuk, hogy ez mindkettőnknek nehéz, megbeszéltük, hogy tudunk egymáshoz újra közelíteni azt nem feledve, hogy a főszereplő most a kislányunk. Ez a beszélgetés segített, hogy ne távolodjunk el egymástól.”

A hathetes kontrollon az orvos megállapíthatja, hogy minden rendben van, de ez nem jelenti azt, hogy az anya jól is érzi magát. A hormonális változások, az alváshiány, a test megváltozott állapota sokszor komoly érzelmi és fizikai kihívásokat jelenthetnek.

Fontos beszélni a szoptatás fizikai hatásairól is. Sokan azt gondolják, hogy a szoptatás „csak” egy természetes folyamat, pedig fájdalmas is lehet, és rengeteg türelmet igényel. Nem beszélve arról, hogy a tejbelövellés, a mellgyulladás vagy a szoptatási nehézségek milyen stresszt okozhatnak.

Ne szégyellj tehát segítséget kérni! Akár egy baráttól, családtagtól vagy szakembertől – ez nem a gyengeség jele, hanem az öngondoskodás egyik formája.

Tervezd meg előre a gyermekágyi időszakot! Írj listát arról, várhatóan milyen segítségre lesz szükséged, mit vásárolj be előre, és kivel tudsz számolni.

Beszélgess más anyákkal! A közösség ereje hatalmas, ehhez már elmenni sem kell otthonról, ilyenkor például tök jól jön az online tér, az anyukás csoportok, fórumok sokasága. Sokkal könnyebb elviselni a nehézségeket, ha tudod, hogy nem vagy egyedül.

Tudatosan figyelj a párkapcsolatodra! Tudom, ez így a legidegesítőbb mondatok egyike. Valami olyasmit akar jelenteni, hogy természetesen nem kell azonnal visszatalálni a korábbi állapothoz, nem kell démoni táncot lejteni este a 9 és 1/2 hét zenéjére a gardróbban, de egy őszinte beszélgetés, egy ölelés vagy egy közösen elfogyasztott kávé rengeteget segíthet.

Légy türelmes magaddal! Újabb idegesítő mondat, de igaz lehet. A tested és a lelked is időt igényel, nem tudják lekövetni a hormonkáosz gondolatokat, nincs értelme, hogy hajszold magad az azonnali „visszatérésre” minden fronton.

A legfontosabb, hogy ne maradj egyedül a gondolataiddal, merj segítséget kérni, és emlékeztesd magad arra, hogy ez az időszak egyszer véget ér, és közben rengeteget tanulsz magadról, az anyaságról és a saját erődről.

Arról a kis pocokról nem is beszélve, aki most békésen szuszog az ágyacskájában és éppen semmi olyat nem csinál, ami miatt neked ezt a cikket kellene olvasnod.

Béke van.          

Osztriga