A digitális világ gyorsan elért minket, egyre nehezebb elkerülni az online tér hatásait – nemcsak mi, felnőttek, hanem a gyermekeink is egy olyan világban nőnek fel, amely már teljesen más, mint amit mi valaha ismertünk. Szülőként gyakran próbáljuk megakadályozni, hogy a gyerekeink túl sok időt töltsenek a képernyők előtt, miközben mi magunk is egyre inkább digitalizált életet élünk. De mi van akkor, ha a mi kényelmes, technológiai eszközökkel teli életünket épp az a generáció fogja átvenni, akiket most próbálunk megóvni a túlzott digitális hatásoktól? Éppen ezért nem tilthatjuk őket teljesen a minket körülvevő technológiáktól sem. Azt a nem létező arany középutat keressük.

Manapság már nem csupán szórakozásról van szó, amikor a mobiltelefonunkat használjuk – ott nézhetjük meg az időjárást, intézhetjük a vásárlásokat, fizethetjük a számlákat, ott léphetünk kapcsolatba távoli vagy közeli családtagjainkkal, ott üzenhetünk egymásnak vészhelyzet esetén és az online térben végezhetjük el a napi munkánk nagy részét. Az életünk szinte teljes egészében áttevődött egy virtuális formába is. Azonban, bár a digitális technológia rengeteg kényelmet biztosít számunkra, nyilván nem pótolhatja azokat az élményeket, amelyeket a személyes kapcsolatainkban, a barátokkal való találkozásokban vagy a moziban, színházban átélhetünk. A gyerekekre kell ebből a szempontból nagyon vigyázni. Egy élőzés nem ugyanaz, mint ott lenni a másikkal azon a kiránduláson, vagy bulin.

A digitális világ nem csupán hasznos holmi, amit néha előveszünk, hanem (pont azért, mert hasznos) az életünk szerves része lett. Kényelmes így. Ki a fene böngészne fél óráig egy régi típusú, két méterre kihajtogatható autós térképet a motorháztetőn, ha az utazás előtt elég csak egy jelet adni a kis kütyünek, hova menjünk, és ő máris mondja, kíséri a pontos útvonalat.

De vajon hogyan reagálhatunk arra, hogy gyermekeink számára a digitális eszközök és platformok már az alapvető kommunikációs formákat képviselik, és hogyan biztosíthatjuk számukra a megfelelő egyensúlyt?

A gyerekek számára sokszor még nehéz megérteni, miért nem lehet egész nap a telefonjukat nyomkodni – hiszen, ha nem is vihetik be őket az iskolába, otthon az iskolai feladatok elvégzéséhez már sok esetben éppen a digitális eszközökre van szükségük. Vagyis minden irányból rá vannak terelve az online tér hatásaira, még az oktatás sem kíméli őket.

A digitális világ gyors fejlődése miatt nem könnyű megmondani, hogy mit várhatunk a jövőtől. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kézírás például a gyerekeink életében már nem fog annyira nagy szerepet kapni. Pont most kaptam én is a megdöbbentő üzenetet a lányom osztályfőnökétől: nem ír olvashatóan a gyerek, de nem baj, sőt, az sem lesz baj, ha nem tanul meg soha olvashatóan írni, úgysem használja majd. Na, ezen azért pár napig rágódtam és egyáltalán nem esett jól, hiába lehet igaz. A gyerekeink jövője talán nem is papíron fog zajlani – hanem az online térben, ahol a munka és az élet minden területe digitális formában létezik. És lehet, hogy nem lesz papíron szerelmes levél, csak messengeren.

A szakértők szerint fontos, hogy a gyerekek digitális eszközeik használatát szabályozzuk, és hogy beszéljünk velük arról, hogyan kell biztonságosan és felelősségteljesen használni ezeket az eszközöket. Valószínűleg nem a tiltás a megoldás, hanem a folyamatos párbeszéd és a példamutatás. Ha mi magunk is folyamatosan a telefonunkat nyomkodjuk, hogyan várhatjuk el a gyerekeinktől, hogy leteszik a sajátjukat? Ráadásul, ha egy gyerek szeretne valamit megtudni a neten, egy barátja telefonján is könnyen hozzáférhet. Fontos, hogy inkább beszélgessünk vele sokat erről, és mutassunk nekik helyes példát.

Egyre több veszély is fenyegeti a gyerekeket a digitális világban, így elengedhetetlen, hogy figyelemmel kísérjük, mit csinálnak a neten. Az internetes csalások, az adathalászat, vagy akár az online zaklatás mind olyan veszélyek, amikkel a gyerekek is találkozhatnak, ha nem figyelünk oda. A digitális térben való tájékozódás és az önálló védekezés is elengedhetetlen a gyerekeink számára, hogy biztonságban navigáljanak az online világban.

Durva

Emellett a szexuális tartalmakkal kapcsolatos veszélyek is komoly problémát jelenthetnek, már az egészen kicsikre nézve is. És most jönnek a megdöbbentő adatok:

A fiatalok szexuális zaklatását ábrázoló tartalmak 20 százalékát maguk ők maguk hozzák létre, gyakran figyelmetlenségből vagy tudatlanságból. Sajnos, akik a másik oldalon erre várnak, azonnal visszaélnek ezekkel a felvételekkel. A legszomorúbb és legveszélyesebb része az, hogy ezek a feltöltött képek, videók nem törölhetők, ami egyszer felkerült a netre, annak a nyomait elég nehéz eltüntetni. A szexuális tartalom nemcsak akkor lehet káros, ha a kiskorú közvetlenül részt vesz benne. Egy 13 és 25 év közötti fiatalokat kérdező kutatás során a megkérdezettek a pornográf tartalmakat említették, mint az egyik legelterjedtebb online függőséget, a videojátékok, közösségi oldalak és csevegőalkalmazások mellett. És nem csak a fiúkat érinti ez; a 11 és 16 év közötti lányok leggyakoribb internetes keresési kifejezése a „pornó”. A szülők itt is csak pillanatnyi megoldást érnek el a tiltással, fontos szerepük, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy amit a gyerekek online látnak, az nem a valóság, és sokat beszélgessenek velük ezekről a kérdésekről, még ha kínos is.

A digitális világban való tájékozódás és a megfelelő védekezés nagyon fontos, de mindeközben ne felejtsük el, hogy a gyerekeink nemcsak a technológiát, hanem a közvetlen emberi kapcsolatokat is megtanulják értékelni. Vagyis még létezik számukra a „normális” oldal is.

Mi, szülők, segíthetünk nekik. Nehéz, sziszifuszi, de nemes feladatunk van, ismét.

D.I.