A szülők általában örömmel veszik tudomásul, ha gyermekük jó étvágyú és szépen gyarapszik, és ez természetesen a kisbabakorra is érvényes. Gyakran sokkal később és ritkábban fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy a gyerkőc túlsúlyos, mint azzal, hogy sovány.

Az elhízás hátterében öröklött és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Ha az egyik szülő túlsúlyos, a gyermekek 41%-a, ha mindkettő az, akkor már 78%-uk lesz szintén az átlagon felüli súlyú.

A BMI-index normál tartományába eső szülők gyermekei esetében ez az arány mindössze 10%. Nem könnyű megállapítani, hogy az elhízásért a genetikai hajlam vagy a családi táplálkozási szokások és életmód az inkább felelős, de logikusan gondolhatjuk azt, hogy a táplálkozásukra kevesebb figyelmet fordító, hizlaló ételeket fogyasztó családban a gyereknek is könnyebb a túlsúly felé billenni.

A genetika egyébként is varázslatos tudomány. Az egypetéjű ikrekről például tudjuk, hogy hasonló ütemben fejlődnek, még akkor is, ha különféle környezetben nőnek fel. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az örökbe fogadott gyermekek testtömege gyakran hasonlít nevelőszüleikéhez, ami viszont a környezeti hatások szerepére utal.

A várandós anya táplálkozása is erősen befolyásolhatja a gyermek későbbi testsúlyát. Az energia-, zsír- és szénhidrátdús étrend hatással van a magzat zsírsejtjeinek számára és méretére. Kutatások szerint a terhesség alatti túlzott súlygyarapodás összefüggést mutathat a későbbi gyermekkori elhízással. Csecsemőkorban inkább azok a babák vannak veszélyben, akiket mesterségesen táplálnak. A szoptatás során a csecsemő aktív izommunkát végez, és ösztönösen érzi, mennyi anyatejre van szüksége, míg tápszeres táplálás esetén az elfogyasztott mennyiséget gyakran a szülők határozzák meg. Természetesen nem törvényszerű, hogy inkább a tápszeres babák lesznek gömbölyűbbek, ebben az esetben is ki lehet védeni a csecsemőköri elhízást, illetve az anyatejes kisbaba is hízhat kerekdedre.

Sok családban még mindig a dundi, gömbölyű baba számít egészségesnek, így a szülők elégedettek, ha gyermekük hurkás kezecskékkel és combokkal rendelkezik, pedig ez hosszú távon, kisgyerekként, majd iskolásként már problémákhoz vezethet.

A csecsemőkori elhízás azért is különösen veszélyes, mert feltételezhető, hogy ilyenkor nemcsak a zsírsejtek mérete, hanem a száma is megnő, ami később sokkal nehezebben befolyásolható állapotot eredményez. A statisztikák szerint a hat hónaposan túlsúlyos csecsemők közül sokan öt-hét éves korukra is túlsúlyos gyerekek maradtak. Az elhízás megelőzésében kulcsszerepe van a szoptatásnak, illetve annak, hogy a szilárd ételeket csak hat hónapos kor után kezdjük bevezetni, amikor a baba már aktívan részt vesz az étkezésben.

Érdekes az elhízás szociális vonatkozása is. Az egykék, a túlságosan féltett vagy a mozgásukban korlátozott, otthon, tévé előtt cseperedő gyerekek körében is gyakoribb a túlsúly. Az étkezés bizonyos családokban gyakran nem csupán az éhség csillapítását szolgálja, hanem örömforrásként vagy jutalomként is működik. Ha egy gyermek számára az evés az örömszerzés vagy a viselkedése befolyásolásának eszköze lesz, máris könnyen kialakulhatnak rossz szokások. Fontos, hogy az étkezés ne járjon dicsérettel vagy büntetéssel, és a gyermek csak annyit egyen, amennyire valóban szüksége van. Az sem szerencsés, ha evés közben mesével vagy játékkal eltereljük a figyelmét, mert így könnyen észrevétlenül túl sokat fogyaszt. A mesére figyelve nem is veszi észre a gyerek, hogy mennyire éhes valójában. Egy gyerekeknek szóló mozifilmet végigenni, végignassolni szinte biztos, hogy többletkalóriát jelent számára. A nassolás, különösen a televíziózás vagy más képernyős tevékenység közben, már csak a lustálkodás miatt is jelentős energiatöbbletet jelenthet, csakúgy, mint a cukros üdítők és gyümölcslevek rendszeres fogyasztása – tévézéstől függetlenül.

A mozgásszegény életmód szintén hozzájárul az elhízás kialakulásához. A túlsúlyos gyermekek gyakran nemcsak sokat esznek, hanem keveset is mozognak. A testtömeg index szerinti normál tartományban lévő gyerekek átlagosan a játékidejük 70%-át töltik aktív mozgással, míg a túlsúlyos gyerekek esetében ez az arány mindössze 30%.

Mi szülők is nyugodtan szórhatunk hamut a fejünkre, ugyanis amíg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásának megfelelően heti 150 perc aerob mozgást kellene végeznünk, addig saját bevallása szerint a felnőtt lakosság 59%-a még alkalomszerűen sem sportol. Ráadásul ez a felmérés még a pandémia előtt készült, úgyhogy azóta majdnem biztos, hogy rosszabb lett a helyzet. A gyermekeknél sem jobbak a hírek, mindössze 12%-uk vesz részt a heti öt kötelező testnevelésórán.

A televízió és a képernyős eszközök az egyik legvonzóbb szabadidős tevékenységként háttérbe szorítják a mozgást, pedig a rendszeres fizikai aktivitás kulcsszerepet játszhat az elhízás megelőzésében és kezelésében.

Nincs az a tendencia, amit ne lehetne megfordítani. Kedves szülők és gyerekek! Irány a természet!

Keresztesi Bella