„Egy gyönyörűre festett gyerekszoba fal mögött is történhetnek tragédiák” – megnéztünk egy interjút Gulyás Piroska gyermekvédelmi nyomozóval, aki maga is bántalmazott gyermek volt.  Az interjút D. Tóth Krisztina készítette és 2025. február 9-én, a Breakout Room Youtube csatornáján mutatták be.

Gulyás Piroska, főtörzsőrmester, a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság gyermekvédelmi szaknyomozója szerint az első látszatra sosem szabad adni, a traumán átesett gyerekeket objektíven és érzelmileg kissé távol helyezkedve kell kihallgatni ahhoz, hogy merjenek is beszélni arról, ami történt. Mert hogy a legnehezebb mindig az, hogy ezek a dolgok kimondhatóak legyenek. Részben azért, mert általában a bűncselekmények mellé fenyegetés is párosul – „Ha elmondod valakinek, mit játszottunk, akkor megöllek” – illetve részben azért, mert az áldozatok gyerekek, óriási és máshoz nem hasonlítható szégyenérzettel vagy még a mágikus gondolkodás szakaszában járó korosztályokban és egészen egyszerűen képtelenek kimondani azt, ami velük történt, mert akkor egyből valósággá válik, megerősödik, tény lesz belőle. Ha nem mondják ki hangosan, akkor el tudják hinni, hogy tényleg csak egy rossz álom volt.

Az interjúban Gulyás Piroska elmeséli például, hogy egy kihallgatott gyermek egészen addig nem szólalt meg, amíg le nem írta egy papírra azt a két mondatot, amit fontosnak tartott elmondani a vele megtörténtekről, és amíg Piroska fel nem olvasta ezeket a mondatokat neki hangosan. Ettől a ponttól viszont megnyílt, elkezdett beszélni és így sikeresen fel tudták venni a vallomását.

A beszélgetésből is kiderül az a nyomasztó tendencia, hogy a gyermekbántalmazás nem mindig a társadalom peremén, elhanyagolt környezetben zajlik. Sokszor pont azok a családok rejtik a legmélyebb sebeket, ahol kívülről minden tökéletesnek tűnik. A gondosan berendezett szoba, a kifogástalan viselkedés, a rendezett külső nem mindig tükrözi a gyermek valódi érzelmi állapotát. – legalábbis a sokat látott fiatal nyomozó hölgy így tapasztalta. Nincsenek tehát egyértelmű helyzetek, nagyon veszélyes mezsgyén dolgoznak a bűncselekményt felderítők – nyomozók, pszichológusok, gyermekvédelmi szakemberek – ezekben az ügyekben, és még véletlenül sem szabad a sztereotípiákra hagyatkozniuk soha.

A nyomozónő maga is bántalmazott gyermek volt. A beszélgetésben óvatos megközelítéssel érintik csak a témát, „Volt idő, amikor azt hittem, csak álmodtam a velem történteket” – ahogy azok a gyerekek is, akiket kihallgat, és akik ügyében nyomoz, ugyanígy próbálják magukat távol tartani saját életük borzalmaitól. Általános, hogy az ilyen bűncselekményeket elszenvedett gyerekek úgy érzik, sőt, úgy tudják, nem velük történt meg a dolog, ők ezt az egészet kívülről látják csak, mint szemlélők helyezkednek a helyzetbe, a psziché kerüli azt a tényt, hogy ennek a történetnek ők maguk az áldozatai. Gulyás Piroska arról beszél az interjúban, hogy nagyon sok esetben pont ez az elkövető célja is, vagyis elhiteti a gyermekkel, hogy ami vele történik, az csak egy rossz álom volt, így próbálja meg hallgatásra bírni áldozatát, de ez szerencsére csak félig sikerül általában. A gyermek elhiszi, hogy csak álmodta az egészet, de az érzéseit akkor sem lehet semmissé tenni, azokat nem lehet álmodni. Egy álom nem kísér el bennünket egész életünkben – fogalmaz szívbemarkolóan a nyomozó.

Nagyon érdekes a beszélgetésben az, hogy Piroska érzékelteti, mennyire tárgyilagosan és a nyomatékot kerülve célszerű beszélgetni az áldozatokkal, mert csak így lehet közel kerülni a valós eseményekhez. Ő csak leül a gyerekek mellé, megkérdezi, hogy mi a jelük az óvodában és melyik főzeléket szeretik, és ahogy fordul a beszélgetés iránya, végre kimondódik a kimondhatatlan is. Erre viszont ő mindig ugyanúgy reagál, mint a finomfőzelékre, mert ezzel is védeni tudja a gyereket attól, hogy a történtek mások által, egy idegen nyomozó, szomszéd, vagy óvónő által minősítésre kerüljenek. Az ugyanis a sikeres megküzdés érdekében kizárólag az áldozat dolga. Csak ő tud bíbelődni saját történetével, csak ő lesz képes hosszú idő után majd a megfelelő szintre helyezni a történteket saját életében. És ehhez az első lépés az, hogy ő maga helyezi el a történteket saját életében.

„A bántalmazott gyerek lelke olyan, mint egy bűncselekmény helyszíne” – említik meg az interjú során a nyomozó egy korábbi újságcikkben megjelent mondatát. Piroska elmondja, hogy amikor először találkozik a bántalmazott gyerekkel, az olyan, mint amikor besétál egy bűnügy helyszínére – itt kell óvatosnak lenni és úgy kérdezni, hogy semmilyen módon ne befolyásolja az áldozatot a kihallgatás során. Vagyis nagyon óvatosan kell feltárni, hogy mi történt ott és akkor, nem szabad „ujjlenyomatot hagyni” a „helyszínen”, a gyerek lelkében.

Ez az egész valami irtózatosan nehéz és összetett feladat lehet, különösen úgy, hogy mint nyomozónak, nem szabad, hogy saját érzelmei elsodorják őt kihallgatás közben, mert azzal pont az áldozatot veszélyeztetné, akin minden erejével segíteni próbál. Melyikünk tudná utána csinálni?

Hallhattunk az interjúban még a régen és most kérdéséről. A mai és az előző generációk nevelési elveit összehasonlítva kiderül, hogy ami régen „belefért”, az ma elképzelhetetlen. A büntetésből való éheztetés, bezárás, a rosszaság miatti rendszeres verés, az alapvető szükségletek büntetésből való megvonása generációkkal ezelőtt gyakorlat lehetett, ma már büntető kategória.

A beszélgetés témája sajnos folyamatosan aktuális.

Növekvő tendenciák

Az elmúlt években a kapcsolati erőszak áldozatainak száma aggasztó mértékben emelkedett. Öt év alatt megduplázódott a kapcsolati erőszak áldozatainak száma Magyarországon, és egyre gyakoribbak a szexuális bűncselekmények is.

A koronavírus-járvány okozta bezártság, félelem és egzisztenciális bizonytalanság tovább súlyosbította a helyzetet. 2020-ban a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények száma 500 esettel nőtt az előző évhez képest, meghaladva a 6300-at.

Online veszélyek

Az online térben kirívóan fokozódott a gyermekek veszélyeztetettsége. 2021 és 2023 között több mint 300%-kal nőtt a gyermekek szexuális tevékenységre való becserkészését jelentő grooming esetek száma. Szerencsére ezzel párhuzamosan elkezdődött egy széleskörű társadalmi felvilágosítás is az online világ veszélyeivel kapcsolatban, ami segíthet a szülők éberségének fenntartásában, a tendencia visszafordításában.

A pillanatnyi helyzet feketén-fehéren és kommentár nélkül

2024-ben Magyarországon több mint 110.000 ezer gyermeket soroltak a veszélyeztetett kategóriába, közülük 27.000 gyermek került védelembe vett státuszba, míg 21.000 gyermek nevelkedik  gyermekvédelmi intézményekben.

Statisztikailag ez azt jelenti, hogy minden tizedik gyermek segítségre szorul.

A Breakout Room beszélgetést itt tudjátok meghallgatni.