Európa-szerte egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy óvodások és bölcsődés gyerekek rendszeresen találkoznak idősekkel szociális otthonokban. Ezek a programok minden szereplőnek jók, a gyerekek szociális képességeit fejlesztik, és jelentősen javítják az idősek mentális és érzelmi állapotát is. És most elért a dolog hozzánk is. Magyarországon az első olyan intézmény, amely ezt a modellt hivatalosan is bevezette, a Kecskeméti Református Egyházközség Sion Nyugdíjasháza.

A program keretében a nyugdíjasház napközijében enyhe vagy közepes demenciával élő idősek töltik a napjaikat, reggeltől délutánig. Hetente egyszer egy csoport bölcsődés és óvodás korú gyermek látogat el hozzájuk közös foglalkozásokra, amelyek során kötetlen játékokkal, kreatív tevékenységekkel és énekekkel töltik az időt. Ezek az alkalmak mindkét generáció számára pozitív hatásokkal járnak: a gyerekek megtanulnak kapcsolódni az idősebb generációhoz, miközben az idősek érzelmileg feltöltődnek, és növekszik a fizikai aktivitásuk is.

A program egyik legfontosabb előnye, hogy segít csökkenteni az idősek elszigeteltségét. Egyes tanulmányok szerint a magány és az elszigeteltség komoly kockázati tényező az időskori demencia kialakulásában, és jelentősen rontja az életminőséget. Egy, a Deutsche Welle által készített riportban egy résztvevő családtagja arról számolt be, hogy az édesanyja állapota lényegesen lassabban romlik, amióta részt vesz a kicsikkel közös foglalkozásokon. A gyerekek jelenléte élénkíti az időseket, és gyakran figyelhető meg az is, hogy az addig mozgásproblémákkal küzdő idősek aktívan bekapcsolódnak a játékba, labdáznak vagy táncolnak a gyerekekkel.

A program kialakulása eredetileg kényszerhelyzetből fakadt: a Kecskeméti Református Egyházközség játszóháza és az idősek napközije korábban külön épületben működött, de az energiaválság miatt kénytelenek voltak összevonni a két intézményt. A kezdeti bizonytalanság ellenére hamar kiderült, hogy ez a változás rendkívül pozitív hatásokkal jár. Ez tulajdonképpen egy win-win helyzet. Sok kisgyereknek távol élnek a nagyszülei vagy dédszülei, így ezek az idősek egyfajta pótszerepet töltenek be számukra – és viszont. A Nyugdíjasház vezetője, Kass-Francz Andrea úgy fogalmazott: előfordul, hogy a reggel még derékfájós idősek délután gond nélkül keresik négykézláb a labdát a kicsikkel játszva.

A hasonló generációk közötti programok már számos nyugati országban bizonyították eredményességüket. Az Egyesült Királyságban és Hollandiában is működnek olyan intézmények, ahol idősek otthonát és gyermekintézményeket kombinálnak, lehetőséget biztosítva a rendszeres interakcióra. Ezek a modellek nem csupán a szociális kapcsolatokat erősítik, hanem hosszútávon javítják mind a gyerekek, mind az idősek testi-lelki állapotát is.

Külföldi sikerek

Hollandia: „Öregotthon a diákoknak” – Egyes holland idősek otthonaiban diákok is lakhatnak, cserébe heti néhány órát az ott élő idősek társaságában kell tölteniük. Ez segít a generációk közötti kapcsolatok kiépítésében és a társadalmi elszigeteltség csökkentésében.

Németország: Óvodák az idősotthonokban – Németországban több városban működnek olyan intézmények, ahol óvodai csoportokat helyeznek el idősek otthonában, így a két korosztály napi szinten kapcsolatban van egymással.

Egyesült Államok: Generációs programok – Az Egyesült Államokban is számos kezdeményezés létezik, például az „Intergenerational Learning Center” Seattle-ben, ahol az idősek és a kisgyermekek közös tanulási és játékprogramokon vesznek részt.

A kecskeméti program további érdekessége és különlegessége, hogy a nyugdíjasházban gimnazisták is segítik az időseket, méghozzá okostelefon- és számítógéphasználatot tanítanak nekik, ezáltal is segítve őket a modern világhoz való alkalmazkodásban. Ez a komplex, kölcsönös tanuláson és támogatáson alapuló megközelítés remek példája annak, hogyan lehet értelmes és konstruktív módon kapcsolatot teremteni ilyen távoli generációk között is.

Ez a program tehát nem csupán egy sikeres kísérlet, hanem egy olyan kezdeményezés, amely hosszútávon is példaként szolgálhat országos szinten. Az idősek aktívabbak, a gyerekek empatikusabbak lesznek, és mindkét generáció számára maradandó élményt nyújtanak ezek a találkozások, az együtt töltött minőségi idő.

A programról készült kisfilm itt megtekinhető.