Mottó: „Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.”
Minden szülő életében eljön a pillanat, amikor a gyermek este félnyolckor bevallja, a három napja feladott házi feladat sajna nem készült el, bár holnapra határidős. Na ugyan mi lenne az, kérdezzük lazán, pár összeadás, nyelvtani feladvány, esetleg csicsás rajz a karácsonyról, miaznekünk.
Verset kell írni.
Mivan?
Nagy kedvvel és lelkesedéssel írogatok ugyan, de negyvenegynéhány éve szigorúan prózában, talán három-négy alkalmat kivéve, ebből is általában hajmeresztő kecskerímek jöttek ki, szürreális témákkal. Hajaj. Apja se tud segíteni, momentán csak a Fradi B-közép rímes szövegei jutnak az eszébe, elképzelem a tanító néni arcát. Viszont azonmód előkeresem esti mesének Lázár Ervin Költői versenyét, ej, tyúkapó, miakőkend, a gyerekeim közönségdíját amúgy Aromo Bálomböki bag u fan kezdetűje nyeri, azt háromszor kell egymás után röhögéstől fulladozva felolvasni. Verset azonban egyelőre nem írunk, pedig még a Friss tintából is utána dobunk pár kortárs művet. Az ihlet azonban továbbra is nyilván valami közeli kocsmában iddogál és magasról tesz ránk.
Közben az egyetlen emberhez fordulok, aki köreimben képes verset írni – Brumibaby csak másnap válaszol, addig én jobb híján vad schmittelésbe kezdek, az áldozat Varró Dániel Badar Állathatározója és Limerikjei (az eredeti művek a Friss Tinta gyűjteményben, illetve a Túl a Maszat-hegyen címűben olvashatóak). Magam is meglepődöm, mikor már a negyediket vetem, na nem papírra, mert azt másnap reggel már nem bírnám elolvasni.
Másnap reggelre a gyermek is összeüt egy szolid versszakot a hóesésről, ő ezzel letudja a feladatot, a bevont felnőttek körében viszont elszabadul a pokol, érdekes módon tőlem függetlenül Brumi is a fent említett mintákat veszi alapul. Két napig vonyítva-visítva küldözgetjük egymásnak (irodából, színjózanul, nagyokat odacsapva a GDP-termelésnek) az aktuális termést, aminek vállalhatóbb darabjait most közzéteszem. Szorgalmasok tippelhetnek, melyiket melyikünk követte el. Annyit segíthetek: a költészet szárnyas lovát változatlanul Brumi üli meg gyakorlottabban (Brumi közbevetése: Minek annak szemspirál, kit Vakmacska inspirál?).
Az első arról szól, mit tesz szülő és gyermek, ha versírást adnak fel leckébe:
Az mostan a házi feladat,
versírásba' tegyem magamat,
s jóllehet, a lelkem hímes,
nem jön számra semmi rímes.
Minek jár az iskolába,
kinek sánta a verslába,
a fene a gusztusom,
nincs egy daktilusom.
Ám innentől már a limerikek jönnek:
Volt egy úr, lakhelye Eger,
mély volt neki a Duna-meder.
Keresték-kutatták, kihúzták-elásták,
sírján ma gyapjas birkanyáj legel.
Volt egy hölgy, lakhelye Gambia,
szerelmes lett valami Bandiba,
Így szólt ő: András! Nékem ön kell, nem más!
Ám Bandit már várta a ködös Anglia.*
(*egyesek szerint András hazudott, nem is ment sehova, és a vers vége valójában így szól: Ám Bandit már várta a dögös Andika)
Változat:
Volt egy hölgy, lakhelye Gambia,
leszarta egyszer egy vadliba.
Felnézett: Hallatlan!
Szörnyű és illetlen!
és hogy megyek én így a lagziba?
A legnagyobb ihlető mégis a Badar állathatározó volt, amely nyomán effélék születtek:
Szép állat a fűegér,
ide-oda mendegél,
ha megfogják, rúgkapál,
szép állat a fűegér.
Volt olyan állat, amely több versszaknyi témát adott:
Szép állat a csótány,
kaptam egyet postán,
vittem hébe-korba
őt az X-faktorba,
de kihullt a rostán.
Szép állat a csótány,
de nem játszik flótán,
se bőgőn, se hárfán,
szép állat a csótány.
A csótány nem marad egyedül, jópár állattárs követi:
Szép állat a svábbogár,
A kocsmában iddogál,
szereti a sört,
rendel még egy kört,
aztán a sarokban álldogál.
Szép állat a kacsa,
csak menne már haza.
Ferdén áll a nyaka, tele van a hasa,
szép állat a kacsa.
Szép állat a kutya,
ha nem nagyon buta
Kutyaszarban Buda,
szép állat a kutya.
Szép állat a holló,
azt kiáltja: halló,
mikor a szoliban
hívják a mobilon.
Szép állat a gerle,
ha nem perlekedne,
nem lenne alperes
jelzáloghiteles,
jobb lenne a kedve.
A halak különösen hosszú ciklusra ragadtatták a Költőt:
Szép állat a balin,
tavaly nyaralt Balin,
meglátta egy márna
pálmafás nadrágba',
s fennakadt a csalin.
Szép állat a cápa,
nem büdös a lába,
temérdek pénzt ölt a
pamutzoknijába.
Csinos hal a csuka,
szőke avagy barna,
csak az a baj vele,
büdös a hónalja.
Érdekházasság
Nősülne a viza,
hitele deviza,
jól felmérte eztet,
és nem végtörlesztett,
Jövő januárba'
estélyt ad a bálna,
megfordul sok nagy hal ott,
s nem mindegyik agyhalott.
Megkérdi majd a galambtól:
- Mondja, kegyed kinél bankol?
Mert valami arra késztet,
hogy megosszak Önnel egy szép,
jelzálogjogoktól mentes,
kényelmes szerelmi fészket.
Szomorú a tokhal,
elhagyta a nyikhaj
férje, aki egy compóval összeállt.
Ki neveli fel mostmár a fészekalja kaviárt?
Ponty fülébe búg a keszeg:
- Édes, rakjál nekem ikrát,
Ám a pontylány emígy feszeng:
- Nem érzek irántad szikrát.
Engedelmes a lazac,
vele sok sikert aratsz,
a haliskolába
nem jártok hiába,
megérti, hogy "Ülsz!", "Maradsz!".
Nyaralni, ha megy a tonhal,
beéri a Balatonnal,
de nézd csak a szardíniát,
ha megunja Szardíniát,
Gdanskot keresi fel, s Gdyniát.
Majd az emlősök jönnek:
Szorgos állat a tapír,
az asztalán sok papír,
adóbevallás, meg
egyéb okiratok,
csoda, hogy egész nap ír?
Megmondtam a hiúznak,
kislányai fiúznak.
Csak vállat vont: "Bővérűk.
Éppen, mint a nővérük".
Jegyezzétek meg, emlősök:
Nem elég, ha van emlő, sok,
hiszen fejbe’ dől el,
hogy a tej belövell.
Kocsmapultnál hosszú sor áll
- ilyen ez a birkamorál.
Anyajuh szól: "gyere, apjuk,
hogy lesz a kicsiknek gyapjuk,
ha mink itt a rezet gyakjuk?"
Szép állat a hölgymenyét,
de nem bírja a menyét,
s az őt is utálja:
“Ó, hogy a bundája
rohadna reá mielébb!”
és amikor már elfogy, aminek el kell:
Csinos állat a hién-
a, de kezeljük helyén.
Majd ismét a limerikek következtek, itt-ott közéleti beütéssel:
Volt egy úr, lakhelye Harta,
nem tudta jobbra szavazzon vagy balra,
itt sok a birka, ott sok a marha,
így is, úgy is övé e sok állat szarja.
Volt egy úr, lakhelye Tápé
szerette elvenni ami a másé.
Mondták hát: Pali!
Lesz ebből brahi,
reád szakad a csicsás nappali!
Egyszer régen az állatok
felfalták a jogállamot,
legalábbis részben.
Elfogyott a köztársaság,
s aztán csupán némi banán
maradt meg egészben.
Volt egy úr, ki sokat másolt,
börtönben helyette más ült.
Volt egy úr lakhelye Budán,
hogy nem vették föl, csak bámult bután,
majd tüntetni indult este félnyóc után.
de nem maradt ki a mondák világa sem:
Szép állat a turul,
de orrot nem türül,
és ha az eldugul,
soha ki nem ürül.
Még jó, hogy zsepije
akad Emesének,
(elég is lesz ennyi
eredetmesének)
Közéleti témában állatos vers is született:
Vijjogott az éjjel szomorún a héja,
Nem tud félretenni sehogy a tandíjra.
Elrepül nyugatra egy jó ösztöndíjjal,
s reméli, nem szedik le majd számszeríjjal.
A Bezzeganya is ihletőnek bizonyult:
Volt egy úr, úgy hívták, Zalán,
elrévedt a Bezzeganyán,
s hát, mivel elrévedt,
rendesen eltévedt,
s bolyongott Vasban és Zalán.
De a ma népszerű átiratok is taroltak, ez vajon melyik klasszikus költeményt takarja?
Popcorn Johnny csak csak lesi az eget,
nem bírja már ezt a kurva meleget,
de nem ez most még a legnagyobb baja,
hanem hogy a patakban az még nem a csaja,
pedig jó a nő, nincs semmi hája,
bozótból sasol a mostohája...
Némi irodalomtörténet sem maradhat ki a lánglelkű filosz tárából:
Petőfi Sanyinak jól megy a limbó,
úgy jött haza Barguzinbó',
klasszik a líra, a formát nem bontja,
egy ottani nőé az összes csontja.
Költői termésünk kimerült (nyilván takarítani, bejglit sütni, bevásárolni kellett, esetleg elutazást kezdeményeztünk így ünnepek előtt), de biztatjuk az olvasót: folytassa! Hátha az Ön gyermekének is feladják egyszer a versírást házi feladatra.
Addig mit is mondhatnánk?
Dömdödöm.
Vakmacska, Brumibaby
Felhasznált (valódi) irodalom:
Varró Dániel: Limerikek (Túl a Maszat-hegyen, Friss Tinta válogatás-kötet)
Varró Dániel: Badar állathatározó (Friss Tinta)
Lázár Ervin: Költői verseny (A négyszögletű kerek erdő c. kötet, a mesét Dömdö-dömdö-dömdödöm néven is ismerik)
Petőfi Sándor: János vitéz
