Gimnázium, 10. osztály. A diákok nagy része megbukott fizikából – 1,89-re sem adta meg a tanár a kettest. (Abba most ne menjünk bele, hogy ez kinek a hibája, a tanár megteheti, hogy csak akkor adja meg a jobb jegyet, ha az átlag eléri vagy meghaladja azt – és ahogy egy csapat 16-17 éves hozzáállását nézzük, lehet, hogy nem véletlenül hiányzott a jóindulat az értékeléskor.) Mit csinál ilyenkor a szülő?
Leül a gyerekkel, és beszélgetnek arról, hogyan történhetett ez. (Egyszerű, nem tanultak eleget és nem figyeltek órán. Sokáig azt hitték a diákok, hogy úgyis meglesz a kettes, elég az, ha görbül, minek strapálják magukat. A tanár döntésével talán egy kicsit visszavesznek az arcukból.)
A következő napirendi pont a nyár megtervezése. Legszívesebben azt mondanánk: megbuktál? Felejtsd el a nyarat! Végig tanulni fogsz, nem mehetsz sehova! Aztán ahogy csillapodnak az indulatok, az észérvek kerülnek előtérbe. Oké, természetesen fel kell készülni a pótvizsgára, de azért a befizetett családi nyaralásról nem kellene kitiltani…
„Anya, elég büntetés nekem az, hogy egész nyáron tanulnom kell!”
- mondja a fiatalkorú.
Egyébként együttműködő. Belátja hibáit, és hajlandóságot mutat az intenzív nyári tanulásra. Kerítünk egy tanárt, elkezd járni. A suliban az egyik szülőpár felajánlja a csoportos korrepetálást ingyen, mivel ugye szinte az egész osztályt érinti a helyzet. A tervek szerint egy héten keresztül minden este öttől az iskolai teremben tanulnak, átveszik az egész éves anyagot, amit utána már „csak” el kell mélyíteni.
Évet ismétel a gyerek - tragédia?
A gyerek elbúcsúzik egy csomó szabadidőtől, esetleg az éppen megszokott osztályközösségtől, a szülő pedig egy nagy halom vágyképet lát távolodni. Mindketten megélhetik azt az érzést, hogy nem feleltek meg egy objektív mércének.
Tovább>>>
Abban állapodunk meg a gyerekkel, hogy ha a hétköznapokat végigtolja, és tényleg készül, tanul, gyakorol, akkor a hétvégéi szabadok: mehet strandra, moziba, barátnőzni (persze mindig tudjuk, kikkel és hol van). Kecske is, káposzta is.
Engem a gimiben a harmadik év végén húztak meg matekból (csesztem tanulni, és nagy arccal mondogattam – ahogy most az én lányom –, hogy ááá, biztosan nem fognak megbuktatni. Ráfaragtam…) Én is tanultam nyáron, jártam matektanárhoz, meg közben strandra is, a pótvizsgán sikeresen átmentem – és egy életre megtanultam a leckét.
Azt hiszem, a (majdnem) 17 évesemet sem fogom indokolatlanul túlzóan büntetni, úgy látom, felfogta, megértette, megoldja. Egyelőre minden nap tanul, remélem, kitart a lendület a nyáron. Augusztusban kiderül.
Tünde
A szerző további cikkeiből...
Ballagás: az életükért küzdenek a diákok a hőségben
A kamaszkort csak röhögve lehet túlélni
Támadnak a kullancsok
Büszke vagyok rá, hogy az anyukája lehetek
Te tudtad tizenévesen, hogy mi szeretnél lenni?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
