A kamaszkor nehézségeiről, problémáiról, kalandjairól nem lehet eleget beszélni. Van, aki azon gondolkozik, fogja-e tudni szeretni kamasz gyerekét, van, aki nem bírja elviselni a tinit, van, úgy érzi, belehal a lánya kamaszkorába, van, aki mindent megtesz azért, hogy közelebb kerüljön kamasz gyerekéhez, és van, akinek nehéz elengednie felnőtt fiát. A mai posztban olvasóink kamaszkorral kapcsolatos véleményét, tapasztalatait mutatjuk meg.
Anita így látja a kamaszkort:
„El se tudtam képzelni, milyen nehéz kamasz gyerekkel, mígnem a saját bőrömön kezdtem el tapasztalni. Szerintem nem is nevelés, inkább szerencse kérdése, ki mit kap ilyenkor a gyerektől. Nehéz okosnak lenni… és nehéz elviselni.”
„A kamaszkorra azt mondják, túl kell élni. Amit addig „beleraktál” a gyerekbe, az fogja kvázi életben tartani, és a sok szükségszerű dráma ellenére ha jól csináltuk, később egy értelmes, kiegyensúlyozott felnőtt lesz”
- mondja Nikolett. Judit egyetlen mondatban foglalja össze a kamaszkor tanulságát:
„Amíg nem lettek kamaszok a gyerekeim, nem is tudtam, hogy ennyire „szar” ember vagyok.”
Ágnes már többszörös nagymama, aki hasznos tanácsokat ad, és biztatja azokat a szülőket, akik most élik át a kamaszkor nem mindig könnyű időszakát.
„A kamasz dühös a világra, inkább előre támad, aztán gondolkodik. Nem akar csalódni. Három lányt „éltem túl”. Tudom, hogy kemény. Azt érezze, bármit is csinál, szereted. Ez ad neki biztonságot. Még egy-két év, és érezhetően szelídül. A kamaszkort csak röhögve lehet túlélni. Én mindig azon nevettem, még ha belül iszonyatosan is fájt, hogy milyen képet vág, mikor a legnagyobb sértésére, csak ennyit mondok higgadtan: sajnos neked ilyen anya jutott, de én akkor is szeretlek.”
Segítség! Kamaszodik a lányom!
Visszadumál. Nekiállfeljebb. Nyeszteti a húgait. Lekezelő velük. Lekezelő velem. Égnekemeliaszemeit. Nemtörődöm. Tessék-lássék csinálja a rá bízott feladatokat, aminek az a vége, hogy dupla munkát csinál - nekem.
Tovább>>>
Viktória szerint a leválás miatt viselkednek a kamaszok a szüleikkel csúnyán:
„A kamaszkor szar... Élesen emlékszem rá, hogy saját magam is alig bírtam elviselni, nem ám a szüleimet. Kb. 2-3 évig tartott és elmúlt, igaz, korán is kezdődött. A gyermek kamaszkorában haragszik a szüleire. Hogy miért? Mert így a legkönnyebb a leválás. Könnyebben tudja elhagyni a családi fészket.”
„Szeretni kell és reménykedni, hogy gyorsan vége”
– írja Nikolett. Judit pedig humorral áll a témához:
„Egyszer azt olvastam valahol, hogy azért van a rémes kamaszkor tizenéves korban, hogy a szülőknek addig legyen ideje megszeretni a gyereket.”
Andi pozitív tapasztalatokról számol be:
„Huh, én eggyel már túléltem a kamaszkort, tényleg kegyetlen. Eleinte próbáltam megérteni a miérteket, sírtam, aztán jött a beletörődés. Mire teljesen lemondtam volna a kapcsolatunkról, elmúlt, kinőtte! A 16 évesem most „lájtosabban” nyomatja, szerencsére.”
Nálam a majdnem tizenhét éves lányommal hullámzó a kapcsolaunkt: továbbra is hol bújik és csacsog, hol le se tojja a fejemet, hol segít önként, hol kérésre sem. De sokat javult a helyzet. Viszont a középső közben elmúlt tizennégy, és határozottan kezdi hozni a kamaszkor jegyeit… És még hátra van a legkisebb lányom, aki már kilencévesen sem egyszerű eset. Matusek M. Zsuzsanna családterapeuta szavai visszhangzanak a fülemben: „A kamaszkorhoz humor kell.” És szeretet.
Neked milyen tapasztalataid vannak a kamaszkorral kapcsolatban?
Tünde
Olvass még a kamaszkorról személyes tapasztalatokat!
Belehalok a lányom kamaszkorába
Nem bírom elviselni a kamasz gyerekemet
Futottam a gyerekkel, hogy közelebb kerüljek hozzá
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
