Még ugyan dolgozom, de a hétvégéket igyekszünk minél minőségibben és tartalmasabban együtt tölteni négyesben és a gömbölyödő pocakkal.
A kismackók megszületése előtt is sokat utazgattunk, jöttünk-mentünk, fesztiválra, koncertekre jártunk, strandoltunk (az egyetem miatt hat évig a Balaton mellett éltünk). Ez az életünk része volt, amit igyekeztünk beleilleszteni a már "családos" közös életünkbe is. Úgy gondoltuk mindketten, hogy érezzük, mi a jó a babáknak meddig és mit bírnak és tudnak alkalmazkodni, így nem csináltunk problémát abból, ha valahová mentünk. Figyeltük őket és próbáltuk az egészet természetesen kezelni. Először rövidebb, majd egyre hosszabb és hosszabb utakra.
Az első nagyobb lélegzetvételű utunk során épp egy évesek voltak a Srácok. Kocsival mentünk Bulgáriába. Egy ismerősünk nyaralójába mentünk és szinte közvetlen a tengerparton voltunk. Persze védőhálóként ott voltak a szüleim és az akkor 11 éves kishúgom, illetve az ő egyik baráti házaspáruk egy 10 év körüli kisfiúval.
Mondanom sem kell, hogy két egyéves gyerek mellett az életritmus nem egészen ugyanaz, mint ahogy a nyári szünetét töltő kamaszlány és az éppen holiday módba kapcsolt fiatal szüleim élik azt.
Így gyakorlatilag együtt nyaraltunk, de szinte sosem találkoztunk. Nagyon jó volt így, mert úgy éreztük, hogy négyesben nyaralunk, de mégis tudtam, hogyha bármi gond lenne, ott vannak és tudok rájuk számítani. Első hosszabb kiruccanásnak ideálisabban nem is találhattunk voltunk.
Néha a papa megmártózott a cápás csónakban ülő unokáival, állva napozott a parton az épp járni tanuló közel 86 cm-s törpökkel vagy éppen együtt vacsoráztunk az egyik étteremben. De alapvetően négyesben voltunk, hiszen reggel órákkal hamarabb keltünk, mint ők. A déli napsütéses időben inkább a házban voltunk. Mire mi lementünk a partra, ők éppen felfelé készülődtek és az esti korzózásból is korábban tértünk nyugovóra.
Nem hazudok, ez nem olyan nyaralás volt, mint ami a gyerekek előtt. Viszont egy pillanatig sem készültem erre. És ez is volt a kulcsa az egésznek, mert végig tudtam, hogy nem szabad készülnöm arra, hogy én majd órák hosszat napozok és olvasgatok, hallgatva a tenger morajlását és a tengericsillagok szelíd egymáshoz ütődését.
Csodák csodájára, a várakozásaimon felül teljesítettünk. Akkor még délután is aludtak 2 órákat. Ezt az időt használtuk ki egy kis közös ebédre, amíg ők aludtak a babakocsiban vagy éppen a csendes tengermorajlást hallgató napozásra. És ki az aki ne szeretné, ha az ikerbabakocsiringatós napi rutinját egy az egyben áttennék napfény, tengerpart és pálmafák közé?
A következő években már Görögországba vitt az utunk, és azt követő 3 nyarunk 1-1 hetét ott töltöttük. Elsőre is tudtam, hová megyünk, mert amikor a húgom volt kicsi, a szüleimmel már jártunk ott, így emlékeztem, hogy kisgyerekekkel mennyire ideális a part.
A fiúk imádták a parton flangáló fánkárusokat, a vízben szaladgálást velem, azt hgy az úszógumikban egymásba kapaszkodtak, akár egy kisebb vonat és az apukájuk húzta őket vagy éppen a közös homokvárépítést. Nagyon szerették, hogy az esti bazárban kaptak egy-egy - a nyaralás végére már tönkrevágott játékot - ami arra az estére teljesen lefoglalta őket, így nyugodtan tudunk vacsorázni a férjemmel. Mindig emlegetik, hogy az egyik helyen fejenként két szívószálat is kaptak a poharukba és az egyik fagyival mennyire kikentnék magukat. Emlegetik mindig, hogy a fizetőkapuknál vagy a határoknál összegyűlt a kocsisor és milyen járműveket láttak olyankor. Rengeteg olyan élményük van, ami akkor kis apróságnak tűnt, de érdekes, hogy mennyire emlékeznek arra, ami három évesen történt ott velük.
Mivel a poszt elején említettem, hogy az eddigi életünket nem ráerőltetni, hanem összeolvasztani szeretnénk a gyerekekkel, ezért idén a 15-18 órás autóutat – még - hanyagoljuk, mivel ez már megterhelő lenne a pocakomban növekvő gyermekünknek és ismerem magamat, hogy mennyire aggódnék, hogy biztos most történik majd valami :)
Így idén a rövidebb, hétvégi strandolásé – vízpart és kiépített strand is - lesz a főszerep. Bár a vízbe én nem nagyon merek menni, a homokvárépítéshez lehet már saját széket viszek a pocakomnak is illetve a vízben sem fogok annyira víziszörnyeskedni velük... De majd hagyom, hogy a vízipisztollyal hűsítsenek, hogy a lábamat jól betemessék a homokkal, hogy együtt jégkrémezzünk a büfénél J Azt hiszem bevállalok pár főtt kukoricát is… és nagyyn jól szurkolok majd nekik a csúszda mellől.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ezek az élmények is nagyon meghatározó közös élmények lesznek, hiszen együtt csináljuk...
Bodza
A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:
A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>
Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>
Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>
Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>
Nincs még gyereked és semmire nincs időd? Hahahaha!
Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, már csak nevetek...
Tovább>>>
Hülye kérdések, amikkel a kismamákat fárasztják
Az ikerterhesség alatt, majd később az ikerbabakocsi tologatása közben elég érdekes kérdésekkel, megjegyzésekkel találtak meg.
Tovább>>>
A második terhesség nem olyan, mint számítottam...
A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája.
Tovább>>>
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
