Emlékszem az időkre, amikor csak az volt a dolgom, hogy suli után hazaérjek és tanuljak. Amit legtöbbször lerendeztem néhány perc alatt, kivéve, ha valami nagyobb témazáróra vagy felelésre készültem. És már akkor azt hittem, hogy kimaxoltam az időm rendelkezésre állását, és nem is értettem, hogyan várja el tőlem anyukám azt, hogy segítsek, hiszen olyan fáradt vagyok. Miután lett pasim, vele is időt töltöttem, suli után és közben is - mivel egy suliba jártunk. 

Aztán elkerültem az egyetemre, ahol sokkal nagyobb megterhelésnek voltam kitéve és mellette még diákmunkát is vállaltam. Emellett szépen lassan bekúszott az albérlet rendben tartása, csekkek fizetése és a főzés is. De így 12 év után azt mondom, hogy az bizony semmi sem volt ahhoz képest, amit a saját lakásodban a saját gyerekeid és persze magatok után tudsz pakolni. 

Majd eljött az idő, amikor külön albérletbe költöztünk már csak ketten, és már nemcsak diákmunkám, hanem teljes állásom is volt. Mellette az egyetem és még egy képzésre is befizettem. És emellett 2-3 hetente haza is jártunk, ami oda és vissza is egy két-kétórás buszutat jelentett. És emellett éltünk társasági életet, jártuk el koncertekre, bulizni, barátokkal találkozni és utazgatni. Azt hittem, igen, az időzsonglőrködés nagymestere vagyok. 

És ekkor jöttek ők! Ezzel egyidejűleg pár faktor szépen lassan kiesett, mert a terhesség alatt visszaköltöztünk a szülővárosunkba, elvégeztem az egyetemet, és az elkezdett tanfolyamot sikeresen abszolváltam. És persze a költözés után gyesre is jöttem. Így a szülés után „csak” a gyerekek és a háztartás maradt. Csak… akik már rendelkezünk egy-két-három vagy több gyerekkel, tudjuk, hogy ez a csak, több, mint bármi, amit eddig összesen csináltál. Sokszor annyira kimerített, mint előtte az egyetem-munka kombináció. Sőt, néha visszasírtam a nyugis időket, amikor csak... mert valahogy mégis jutott idő egy könyvre is.

Aztán teltek a hónapok, egyre rutinosabb lettebb, egyre több mindenre jutott időm, és fedeztem fel hol tudok nyerni egy kis énidőt. Ez a szabadidő arra sarkallt, hogy a gyerekek mellett elkezdtem besegíteni a szüleim vállalkozásába is, mert hiányzott a korábbi pörgés, amihez szokva voltam.

És kis idő múlva a fiúk is ovisok lettek, a háztartásban felgyülemlett tennivalók még nagyobbak és persze a munka is több, mivel elkezdtem teljes állásban dolgozni egy cégnél. Így anya-feleség-munkatárs is lettem egyidőben. És mindenhol teljes állásban – a szülőségben pedig 24 órásan - kellett helytállni.

Reggel elvinni a gyerekeket oviba, beérni nyolcra a munkába, ahol tökéletesen kellett teljesíteni és bizonyítani, hogy nem vagyok hátrányos munkavállaló a családom ellenére sem, és gyermektelen munkatársaimhoz hasonlóan, sőt, akár még jobban is helyt tudok állni. Majd fél hatra hazaérve csodálatos és türelmes édesanyaként foglalkozni velük abban a néhány órácskában, ami maradt nekünk. Eközben figyelni a háztartásra, legyen elegendő finomság és étel az asztalon, legyen rend - nem a betoppanó vendégek, hanem magam miatt - mindig tiszta ruhák, és persze legyek gondos feleség is, és nem utolsósorban önmagamat se veszítsem el. Ha a tükörbe nézek, lássam azt a lányt, aki egykoron arra vágyott, ami most van.

Ehhez pedig szükségem van arra, hogy néha elmenjek a barátnőkel, barátokkal vagy épp a férjemmel  koncertre, bulizni, hogy néha az legyek, aki akkor akartam lenni, aki most vagyok.

És ezt végiggondolva, nem is értem, mit csináltam az időmmel korábban. 

És elérkeztünk a jelenhez, amikor mindezt úgy teljesítem, hogy van egy baba a pocakomban, aki nő, növekszik és rugdosódik odabent - szerencsére. Ott van velem mindig és mindenhol. Kapaszkodik, mert kérem, hogy ezt tegye, és maradjon még jó sokáig. Ehhez próbálok neki minél komfortosabb helyet nyújtani: eszem a vitaminokat, vigyázok az egészségemre, figyelek az étkezésemre, a mozdulataimra. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van a bélmozgásból eredő zajok miatt, vagy ha éppen már megint csípőset kívánok és betolok egy kis tortillás chipset…

De a férjem mindenben mellettem van, így a házimunkában és a gyereknevelésben is ugyanúgy részt vesz. Bármikor számíthatok rá, ha szabadidőre van szükségem, és kimozdulnék nélküle vagy éppen vele kettesben. Ha kell, segít a csípős tortillás chipset is megenni, vagy épp a fiúk között rendet tenni. Ezért is lehet, hogy mindezt ilyen könnyedén viselem, és mindig van bennem új energia.

Amikor a gyermektelen fiúrokonom vagy épp ismerősöm arról panaszkodik, milyen fáradt és mi mindenre nincs ideje, vagy éppen bocsánatot kell kérjek tőle, hogy korahajnali tizenegy órakor telefonon kerestem és felébresztettem, vagy olyan kifogásokat találnak ki, amit egy kétgyerekes családtól sem tartanék elfogadhatónak, akkor már csak nevetek… nem is sejtik, hogy mi mindenre lenne még képes, ha lenne legalább egy gyereke.

Bodza

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>

Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>

Öt dolog, ami miatt jó fiús anyukának lenni
„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?” Kiderült: a harmadik baba is fiú...
Tovább>>>

Tudod a gyerekeidet egyformán szeretni?
Most értettem meg az egygyermekes anyuka pár évvel ezelőtti kérdését, aggályát: lehet-e ugyanúgy? Ugyanúgy érezni? Ugyanúgy szeretni?
Tovább>>>

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>