Amikor tiniként összejöttünk a jövendőbeli férjemmel - gyermekeim apjával - egy mell alatt meghúzott felsőt viseltem. Ez adta a vicces, tréfás szituációt, amire a közös baráti társaságunk előtt is rátettünk egy lapáttal, hogy várandós vagyok. Nevet is adtunk a babánknak: Hanna.

Kilenc hónapja voltunk együtt, amikor hónapfordulóra egy rózsaszín kiszoknit kaptam tőle. Ez a zokni azóta is megvan, habár a 13 év alatt már megfakult, és a gumija is megadta a magát, de ott van az emlékes dobozban.

Ezért évekkel később, a pozitív teszt első sokkjából felébredve másra sem tudtam gondolni, hogy ennek a zokninak végre lesz birtokosa. Aztán persze kiderült, hogy nem is egyedüli birtokosa, hanem majd felváltva kell használják. Sebaj, két lánynév is volt már a tarsolyunkban.

Persze a lehető leghamarabb - már 14 hetesen - kiderült, hogy két fiú lakik odabent, akikre bizony - svéd mentalitás ide, egyenjogúság oda - nem fogok rózsaszín zoknit húzni.

A zokni maradt a dobozban, én pedig tudtam, hogy egyszer még lesz egy gyönyörű fürtös kishúguk, akikre már ők húzzák fel ezt a zoknit.

Már a tervezés előtt is sok kérdést kaptunk arra vonatkozóan, ugye lesz tesó, és ugye lányotok lesz? A világ is azt sugallta, hogy nem teljes a családunk, hiszen milyen jól mutatna a képeken egy lány is...

És emellett - vagy éppen ezért - valahogy mindig úgy láttam a képet magam előtt, ahogy a két daliás, igen jól sikerült fiam közrefogja a hajpántos lányunkat.

Végre rávettem magamat az életre szóló döntésre, azonban hónapokon keresztül nem jött össze. Az énvédő mechanizmus azzal vigasztalt - amikor a fürdőben sírtam a negatív teszt felett - hogy biztos még nem jött el a hugi ideje.

És egyszer csak megfogant ő! És én mélyen belül tudtam, hogy bizony ő is fiú lesz. A család, a barátok és bárki, akinek elmondtam, hogy úton a tesó:

„Naaah, és lány lesz, ugye? Két fiú után illene már egy lányt, nem!?”

És hasonló mondatokkal stresszelt tovább a környezetem. Azonban jelen pillanatban - egy ultrahang képpel megerősített vélemény alapján is - úgy tűnik, az a bizonyos zokni továbbra is a dobozban marad.

Az információ még feldolgozás alatt áll bennem, hiszen a külvilág felől érkező erős nyomás és a belső vágyódás is nyughatatlanná tesz még.

De vajon miért is lesz olyan jó háromszoros fiús anyának lenni?

  • mert pár évig még valaki szerelme lehetsz,
  • mert néhány évig te vagy valakinek a legszebb és ezt folyton a tudtodra is adja
  • mert mostantól három + egy fiú ölel át
  • mert sosem leszel egyedül, hiszen a négy férfiből egy már csak megszeretget
  • mert nőnapra már négy virágot fogok kapni - jupppiééé
  • ...és a legfontosabbat a Srácok fogalmazták meg: „mert anya lesz a főnök!” - nem mintha amúgy nem így lenne...

Azt hiszem, maradok a fiús anyuka, akit majd a fiai ajándékoznak meg lányunokával, akit büntetlenül öltöztethetek tündérhercegkirálykisasszonynak, amikor majd nálam nyaral(nak). És az addigra papává érett egykori pasimmal együtt húzhatjuk fel az unokára - vagy ha ez sem jön össze, akkor dédunokára - a zoknit.

Bodza

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



A mondat, amit soha nem akar hallani egy terhes kismama
Talán ez az a mondat, amit egy várandós kismama - legfőképp az első gyermekével az első ultrahangon - hallani sem akar.
Tovább>>>

Négy hónapos terhesen toltam ki a kocsit a sárból
Nem is gondolkodtam, ezt hívják ösztönnek: ugrottam a kocsi elé és toltam. A fiúk, akik a hátsó ülésen ültek és ujjongtak: „anya kitolta a kocsit”.
Tovább>>>

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>